Jégen, mint régen /átírás alatt/

Sixteenth

Az eredményhirdetésre el sem mentem. Nem kell azt hallanom. Rögtön zongorázás után haza jöttem és gondolkodtam.
Ha Manda azt hallotta, hogy Josh nem akar elveszíteni.. Akkor talán.. Nem, nem reménykedem. Egy fasz, és ezt be kell látnom.
Hívásom jött.
-Nem fogod elhinni mi történt- hallottam Manda csillogó hangját. 
-Nyertetek?- mosolyogtam.
-Igeeen- sikított- Mi képviseljük a csapatot! És.. -tört le a lelkesedése kicsit- Tudod ki jön helyettesnek?
-Hm.. Mondd.
-Ti- mondta halkan.
Felpattantam.
-Hogy mi?- kiáltottam a telefonba- Nagyon rosszak voltunk!
-Figyelj, annyira nem. Csak érzelem nem volt benne annyira sok. Ezt mondta Luna és a többi zsűri is. 
-Lemondható?- kérdeztem reménykedve.
-Az lett volna, ha ott lettél volna. De én megmondtam Lunának, hogy elvállaljátok persze, csak fontos dolgotok van. Nem érdekel, Lela, ez az álmod. Ne hagyd, hogy lelombozzon ez az idióta. Ha pedig nem esik semmi bajunk, akkor pedig eljöttök, hogy velünk legyetek. Nem jó az?
Sóhajtottam.
-Lehet igazad van. Josh tudja?
-Nem. Elintéztem, hogy Chris megmondja neki, hogy érjen nyolcra a pályához, mert beszélni akarsz vele. Szívesen.
-Mit csináltál?- kiáltottam fel- Nem akarok vele beszélni! Nem. És nyolc.. Egyrészt késő este lesz, Manda! Mindjárt nyolc óra van. Ki tudja, meddig beszélünk, hogy jövök haza a sötétben?
-Hát majd elkísér- hallottam a boldog hangját- Szívesen.
Letette.
Ránéztem az órámra. Háromnegyed nyolc. Na jó, így ahogy kinézek, el kell mennem. Már nem mintha tetszeni akarnék neki. Jó, lehet. De most nincs választás.
Rohantam a pályához, ahova 20:02-re értem oda. Kicsit késve. Nem minta, zavarna.
Először sehol nem találtam Josht.
Rohantam tovább odabent, és ahogy be akartam menni a raktárba, az ajtó nekem csapódott, amitől hátraestem.
-Jézusom, Lela, jól vagy?- nézett rám Josh aggódva.
Először nem tudtam megszólalni, és Josh leguggolt mellém. 
-Hol fáj?- kérdezte.
Az arcomra mutattam.
-Ne haragudj- sóhajtott, majd segített felállni.
-Ha ezen a napon kéne haragudnom valamiért- masszíroztam át az arcom- Akkor az nem ez lenne.
-Tudom- mondta halkan- Mit akartál mondani?
-Én semmit. Manda és Chris találta ki, hogy ez a helyzet megtörténjen. 
-De mégis eljöttél.
-Hát igen, mert...- akadtam meg. Igazából nem tudom, miért jöttem el- Nem tudom. Mindegy, nem ez a lényeg. Te még nem hallottad..
-Micsodát?

-Helyettesként... Továbbjutottunk. Én le akartam mondani, de.. De már nem volt rá lehetőség. Szóval sajnálom, nem jött össze a terved. Mehetek haza?
-Nem.
-Meddig?
-Ameddig meg nem hallgatsz.

-Akkor keresek egy szép helyet a zeneteremben, ahol alhatok. Nem vagyok rád kíváncsi, mit nem értesz ezen?
-Ennyire utálsz?
-Gyűlöllek- javítottam ki- De jogosan.

-Tudom, hogy ezt nem kellett volna, de...- mondta, majd megfogta a kezem, olyan szorosan, hogy ne tudjam elrántani- Nekem te nagyon fontos vagy. 
Felröhögtem.
-Annyira vicces vagy- röhögtem tovább- Én is a fontos emberekkel így szoktam szórakozni. Nem bírom, mondj még hasonlót.
-Mondok is- folytatta- Eleinte lehet, csak ezért volt.. De később elkezdtelek megkedvelni. Nem akarlak elveszíteni, Lela. De úgy gondolom, jobb helyed lenne egy olyannak az oldalán, aki többet tud adni, mint én.
Komolyan néztem rá.
-Most ezt miért mondod?
-Én rossz vagyok, Lela. Rossz múlttal, rossz személyiséggel. A jó kislányok jobban tennék, ha elkerülnének- mondta, mélyen a szemembe nézve. 
Megborzongtam. 
-Látom, hogy rossz ember vagy- suttogtam- De nem tehetek arról, ami történik. 
-Vonzódsz hozzám?- kérdezte halkan, mély hangon. A kezével a derekam kezdte el simogatni, amitől megborzongtam. 

-Nem. Én... -suttogtam. Egyszerűen nem bírtam kimondani. Belenéztem a szemeibe. Láttam rajta, hogy eleinte nem érti, miről is van szó. Azután a tekintete átváltozott. Mintha minden új értelmet nyert volna. Nagyot nyeltem. Csend volt. Túl sokszor van csend mostanában. Az ajkamba haraptam, mire a szemébe valami megmagyarázhatatlan határozottságot láttam. Megfogta a pólóm szélét, feljebb húzta, és ugyanúgy a derekam kezdte el simogatni. Már remegtem, a szívem nagyon erősen vert. Ezután a falhoz nyomott, és mielőtt bármit is tudtam volna gondolni, megcsókolt. Annyira nagy szenvedély és erő volt benne, hogy megremegtem. De elképesztően jó volt. Tudtam, hogy nem kellene, de nem tudtam ellenállni neki. Annyira finom volt.. Egyre óvatosabban kezdett csókolni, és a lábaim már alig bírtak tartani.
Miután elengedett, a kezem még mindig szorította. Rám mosolygott, én pedig visszamosolyogtam.
-Azt hiszem, ideje lenne mennem- suttogtam.
Átkarolt, és bólintott.
-Hazakísérlek. 
-Nem kell bezárni?- kérdeztem.
-Nem, Luna még itt van valahol.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, mert mindketten úgy éreztük, a szavak csak tönkretennék az egészet. Viszont végig átkarolt. Nem engedett el. 
A házunk előtt fájdalmasan néztem magam elé, tudván, hogy úgysem látszik, hiszen sötét van.
-Itt vagyunk- jelentettem ki, mintha ez nem lenne elég egyértelmű.
Elengedte a vállam, ezután indultam volna be, mire észbe kaptam, és visszafutottam.
Megálltam előtte. Furán nézett rám.
Mielőtt még megbántam volna, lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam. Eleinte nem értette, de ezután átkarolta a derekam, és a kezébe vette az irányítást.
A keze ismét a pólóm alatt landolt, és az oldalamat simogatta. Ahogy simogat, megborzongok. Annyira gyengéd, mégis határozott.. 
Miután elengedtük egymást, furán, de mosolyogva nézett rám.
-Ezt most miért kaptam?- kérdezte halkan.
-Fogadtunk, nem?- nevettem el magam- Rajtam ne múljon.
Felnevetett.
-Jó éjszakát, Lela.
-Jó éjt, Josh.
-Várj!- szólt utánam.
Kedves tekintettel megfordultam, majd visszamentem hozzá. 
-Ugye nem bántad meg, zenészcsaj?- kérdezte aggódva.
-Sosem bánok meg semmit, ha te benne vagy- ráztam meg a fejem nevetve. 
Odahúzott magához, és egy hatalmas puszit adott a hajamba. 
-Csak ennyit tudsz?- kérdeztem úgy, mint aki nagyon valami mást várt volna.
-Túl kicsi vagy- szórakozott. 
-Naa, nem bántjuk a kisebbet- néztem rá tettetett csalódottsággal.
A derekamnál fogva felkapott, én pedig a lábaim átkulcsoltam a dereka körül, és megcsókolt ismét, majd a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Én vagyok a magasabb- suttogtam, mire felnevetett. 
-Hát.. Akkor ha magasabb akarsz lenni, legközelebb állok rendelkezésedre.
Adtam egy puszit a szájára, majd véglegesen elindultam befelé.
Bementem, és sóhajtottam.
Tudom, hogy ez az egész nem kellett volna. Ő egy rossz ember. És bántani fog. De nem érdekel semmi. Szerelmes vagyok belé, akkor is, ha két napig tart, és akkor is, ha két évig. 

Ezt visszaolvasva nevetnem kell. Amilyen határozottan írtam, fogalmam sem volt róla, hogy ha Belle visszamegy, minden más lesz..