Jégen, mint régen /átírás alatt/

Nineteenth

Manda átjött segíteni bepakolni. Legalábbis ő már egy hete teljesen készen van, de fél, hogy magamtól stílusficamos darabokat választok, vagy esetleg nem pakolok be elég ruhát. De nem kellett féltenem, amíg kimentem innivalóért, egyről a kettőre a bőröndöm már majdnem tele volt.
-Minek ennyi ruha?- néztem elképedve a két pohár ananászlével a kezemben.
-A fellépőruhád mellé kell 3 próbaruha, és e mellé a bolyongós ruhák, de hát nem tudjuk, milyen idő lesz, így kell sok- magyarázkodott- Itt a kori is, plusz a cipők..
-Nehéz rád bízni a dolgokat.

-A kozmetikumaid már legalább bepakoltad?
-Igen- mondtam egyszerűen, majd letettem a poharakat, hogy felemelhessem a neszesszerem- Íme.
-Miért ilyen kicsi a neszesszered?
-Nem, ezt nem pakoljuk át, ennyi lesz- röhögtem.
-Jó. De ha nincs elég sminked, akkor én sminkellek ki és el kell fogadnod- zárta le a témát határozottan. 
-Amúgy.. Neked nem hihetetlen, hogy holnap indulunk?- gondolkodtam.
-De, ne is mondd. Alapból, hogy pont mi négyen megyünk... Mintha egy álom válna valóra. 
-Egy gondom viszont van.
-Micsoda?- ijedt meg.
-Hogy félek a magasban. A repülő nem biztos, hogy nekem való.

-Lesz ott pasi, aki vigyáz rád- nézett rám jelentőségteljes pillantással.
-Nagyon vicces- mosolyogtam.
Hirtelen a Messengerem jelzett, hogy üzenet érkezett.

Josh volt. ,,Nincs kedved most találkozni?" 
Visszaköptem ijedtemben a gyümölcslevet a poharamba.
-Mi történt?- nézett rám összeráncolt szemöldökkel Manda.

-Josh üzent. Találkozni akar.
Manda ránézett a faliórámra (ami nyilván hangjegyes). Tíz óra.
-Éjszakai randi? Hmm, azoknak tudod, mi a vége- nézett rám ismét jelentőségteljesen. 
-Na hagyjál- röhögtem.
Visszaírtam neki ,,Mikor?"
,,Most. A házatokhoz közeli parknál?"
,,Legyen"
-Azt írja, most rögtön- néztem magamra rémülten. Pizsama, kócos haj, semmi smink.
-Kapj fel valami másik ruhát. Mondjuk- nyúlt be a szekrényembe- Ezt.
Odadobott egy farmert és egy lenge púderszínű kötött pulcsit.
-Most este hideg van. Ha pedig felmelegedsz a szerelemtől, majd leveszi rólad- mosolygott rám.
Megforgattam a szemeim.
-De tiszta kóc vagyok, és az arcom...- néztem tükörbe rémülten, miközben a farmerom rángattam fel.
-Tökéletesen szép vagy- mosolyodott el- Josh imádni fogja.
Felkaptam a pulcsit.
-Köszönöm- sóhajtottam, majd átöleltem- Te megleszel?
-Hogyne lennék? Majd beszélgetek Chrisszel, hogy mit csinálhattok.

-Idióta- röhögtem, majd lefutottam. Felkaptam egy tornacipőt, és kimentem.
A parkhoz érve láttam, hogy Josh már vár. Elmosolyodtam, és hatalmas szívveréssel sóhajtottam. 
-Ne haragudj, de pizsamában voltam, fel kellett kapnom valamit- léptem oda hozzá.

Nem szólt semmit, csak mosolygott.
-Miért nézel így rám?- kérdeztem rémülten.
-Gyönyörű vagy, Lela. 
-Komolyan? Pedig nem volt időm se fésülködni, se sminkelni, és..- soroltam, de közelebb lépett hozzám, és akkor már nem jött ki hang a torkomon.
-Ne sorold. Tökéletes vagy- suttogta, majd a két tenyere közé vette az arcom, hogy megcsókoljon. És csók közben kihasználta a pulcsim lengeségét, amiért igazán hálás voltam Mandának. A meleg kezével rögtön a derekam simogatta, majd egyre feljebb ment. Ezután megöleltem.

-Még mindig leveszel a lábamról- mosolyogtam rá.
-Ilyen lenge felsőkkel megőrjítesz, te csaj. 
-Te is engem. Éjszaka találkozni? 
-Látni akartalak- mondta egyszerűen, mire elmosolyodtam- Tudod, jobban tetszel így smink nélkül.

-Igen?- kérdeztem meglepetten.
-Látom, hogyha elpirulsz- mosolygott, mire megcsaptam a karját óvatosan.
-Tudod, nem tudom, mennyire jó ötlet sokáig fent maradni.
-Semennyire- bólintott- De nem bírtam volna aludni. Elkísérlek.
Megfogta a kezem, és elindultunk. 
-Jobban van már a kezed?- kérdezte a kötésemre nézve.
-Hát még fáj egy kicsit, de mindenképpen jobb. Viszont ez most a legkisebb problémám.