Jégen, mint régen /átírás alatt/

Thirty third

Magamban felmértem a terepet, miközben húztam fel a korim. 
8 lány, illetve 8 fiú van aki most versenyre kész.
Én, Manda, Sol, Sophie, Clara, Becca, Audrey és Emma. 

Én nem tudok tehetségben különbséget tenni. Nem igazán szoktam mindenkivel beszélgetni, de azért látom, ha koriznak. 

Josh, Chris, Tom, Evan, Adam, Mark, Matt és Noel.
Náluk azért több dolog van, amit figyelembe kell venni, kicsit egyértelműbb, hogy ki menne. 
El kellett vetnem a gondolataim, és felmentem a pályára. Lassan megérkezett mindenki.
-Ideges vagy?- ért mellém Josh, majd megfogta a kezem. 
-Kicsit- feleltem.
-Na, mindenki itt van?- jött fel a pályára Luna is- Nagyszerű. Mint tudjátok, nyolc fővel lehet a versenyen indulni, ez négy fiút és négy lányt jelent. Ahogy gondolkodtam, kettő-kettő főt sikerült kiválasztanom, a többieket viszont még szeretném megnézni. Szóval akit biztosan szeretnék vinni az Josh, Mark, Emma és Becca.
Az ajkamba haraptam. Várható volt, hogy őket kiválassza.
-Mivel ez egy énekes és táncos koreó, most az éneklést szeretném meghallgatni a többiektől. Azalapján ha sikerül választanom, választok, ha még nem, akkor nem. Sorban gyertek majd a színpadra- indult le a pályáról Luna, őt pedig követte mindenki. Kivéve Josh és én.
-Várható volt, hogy te mehetsz, nagyon sokat fejlődtél- mosolyogtam rá.
-De ez csak miattad van, Lela- nézett rám csalódottan- Ha te nem jöhetsz, én sem fogok menni.
-Ne legyél hülye- ráztam meg a fejem- Ez egy nagyon nagy lehetőség. 

-Ha te nem vagy, nem mehetnék. Ki van zárva, hogy nélküled elmenjek.

Gondolkodás nélkül a szájára tapasztottam a számat. Ezután már átvette az irányítást, és egy hosszú, szenvedélyes csókot kaptam. 
A homlokát az enyémnek támasztotta, én pedig nem tudtam visszatartani a könnyeim. 
Letörölte az egyik könnycseppet az arcomról.
-Ne sírj- suttogta- Azt nem szeretem.
-Hogyne sírnék, hogyha ilyeneket mondasz- szipogtam- Nem tudom, hogy bírnám ki nélküled azt a hetet, amire elutaznál.
-Nem kell kibírnod. Fogsz jönni. Énekes meghallgatás van, abban versz mindenkit- az egyik hajtincsem a fülem mögé helyezte, hogy ismét megcsókolhasson.

-Lela, gyer...- hallottam Luna hangját, de nem tudott érdekelni abban a pillanatban. Épp belevesztem annak a csókjába, akit a legjobban szeretek. 
Nehezen, de elengedtük egymást. Rákulcsolta az ujjait az enyémekre, majd egy csókot adott a kézfejemre.
-Megyünk- biccentett Lunának Josh, mikor elhaladtunk mellette. 
-Oh, lovebirds- nevetett Manda, mihelyt megérkeztünk.

-Naa- nevettem.
-Legalább mosolyogsz- suttogta a hajamba Josh.
-Akkor most mindenkinek ugyanazt a dalt kellene elénekelnie. Legalábbis egy részletet belőle- lépett a helyiségbe Luna.
Ez a dal pedig a legfőképpen általam írt csapatzene volt.
Igazából ez az egész énekes dolog is egész gyorsan megvolt. Nem énekeltetett sokat senkit, de pont eleget. Én voltam az utolsó, és igyekeztem mindent beleadni.
-Rendben, énekhang alapján mindenképp Noelt és Lelat viszem- jegyzetelt Luna.
Noellel összenéztem egy pillanatra, aki egy félmosolyt küldött felém, majd beletúrt sötétbarna hajába, és visszament Emmához. Én pedig odarohantam Joshhoz, aki felkapott, és meg is pördített.
-Na látod, én tudtam, hogy hang alapján te vagy a legjobb- puszikat adott a nyakamra- Bár nekem mindenben te leszel a legjobb- tette hozzá halkan.
Elmosolyodtam, majd körbenéztem.

Mindenki gondterhelten nézett maga elé, aki még nem került be. Két hely volt, és tíz ember.
-Fair dolog most örülni?- kérdeztem Joshtól halkan.
-Fair. Bár kíváncsi vagyok, kik fognak még jönni.
-A többiek jöjjenek velem még vissza a pályára. Akiket kiválasztottam, maradhatnak de mehetnek is- mosolygott ránk Luna.
Ránéztem Joshra.
-Megvárjuk őket?- kérdezte.
-A két legjobb barátom is itt van.