Jégen, mint régen /átírás alatt/

Ninth

Egyszerűen nem tudtam, mitévő legyek. Régen azonnal rohantam volna Manda után, de... Ez már megváltozott. De őt sem hagyhatom csak úgy! Rengeteg éve a legjobb barátnőm. Ezért utána kellett mennem, és közben azon gondolkodtam, hogyan békíthetném majd ki Josht.
-Manda, várj már!- kiáltottam utána futás közben.
Manda meglepetten fordult hátra, egyik szőke tincsét a füle mögé tette, majd megállt.
-Lela, miért?- kérdezte csalódottan- Miért nem mentél utána?
-Mert te vagy a legjobb barátnőm, és nem akarom, hogy azt hidd, hazugságokkal mentegetőzöm.
-De... Figyelj, én tudom, mit érzel iránta, látszik az arcodon. És ne is próbáld letagadni.
Lehajtottam a fejem, és egyszerűen bólintottam.
-De azért ne a világot képzeld el. Csak kedvelem.
-Na, de már nálad az is jónak számít, Sebastian után- bólintott, majd megfogta a kezem- Lela... Menj utána. Üvöltött róla, hogy bántja az egész. Nem hagyhatod elveszni azért, hogy nekem bizonyítsd, amit amúgy is tudok.
-De már úgy is mindegy. Sosem voltam vele rendes, sosem köszöntem meg, ha szépet mondott, meg semmi. Amúgy is, ilyen két különböző világú ember nincs meg egymás mellett. Meg szerinted ő ez a 'leragadok egy kapcsolatnál' fiú?
Manda beleharapott egy nagyon az alsó ajkába, aztán tágra nyitotta a szemeit, mintha ötlete támadt volna.
-Öltözzünk be valaki másnak!
-Hogy mi?- értetlenkedtem.
-Egy kis paróka, másféle smink, parfüm, tök más stílusú ruhák.. Beöltözünk és másnak adjuk ki magunkat.
-És hova mennénk?
-Ugyanúgy ide járnánk be, csak mint vendégek, akik korizni akarnak. Majd meglátjuk, mennyire tart téged, és hogy rámászik-e másik lányra, ha az fogékony a külsejére.
-És mit mondasz Chrisnek? Legjobb barátok..
-Semmit. Nem kell megtudniuk, hogy mi vagyunk azok. Van is otthon parókám. Megcsináljuk magunkat, és akkor jövünk vissza délután.
-Jó ötlet ez?- kételkedtem még mindig.
-Naná, bízz bennem. Neked jó lesz egy hosszú narancssárga, egyenes paróka, a szépségpöttyöd lealapozzuk, alapozóként az enyémet fogod használni, én meg a tiédet, mert nekem 3 árnyalattal sötétebb a bőröm, neked csinálunk szeplőket sminkkel, és az én elegáns ruháim fogod hordani, mert olyat még nem láttak rajtad, de ők rajtam se, én pedig felveszem azokat a ruháid, amiket csak nagyon régen hordtál, a csilivili szivárványosakat, egy rövid, fekete, hullámos parókával- ötletelt.
-Hmm, ha ez így megvan, akkor csak rám adod és jövünk is?
-Aha, gyere- rángatott el rögtön, és elsétáltunk hozzájuk. 
Manda szobáját nagyon szeretem. Mindig vaníliaillat van és a gardróbja pedig elképesztően rendezett.
-Na szóval akkor. Neked egy vörös rúzs, majd választasz melyik a három közül, az alapozóm, semmi szempillaspirál, és vörös szemceruza...- sorolta, majd kipakolászta a tartóiból ezeket.
-Minek a ceruza?- kérdeztem ijedten. Reméltem nem fogja narancssárgával kihúzni a szemem.
-Szeplőnek. Ízlésesen szeplős leszel. Na de kell még ez a paróka- fogta meg a derékig érő, fényes, narancssárga parókát- Meg mondjuk a fehér ruhám, amihez felveszel egy ezüst csillogós magassarkút ésss uuuu, a fehér margarétás virágkoszorú! Természetrajongó leszel. 
-Jó lesz ez így?- kérdeztem furán.
-Jó, vedd fel a cuccokat, a parókában segítek majd. Jól alapozd le magad. Addig én kikeresem a nálam hagyott régi cuccaid.
Bizonytalanul elmentem a fürdőbe, és ahogy magamra vettem a ruhát, a cipőt és kisminkeltem magam, teljesen furcsa voltam. És akkor még a szeplő meg a paróka nem is volt rajtam. Ezután visszamentem Mandához, akin az én régi J'adore feliratú mályvarózsaszín-fehér ombre pólóm, és a krémszínű virágmintás szoknyám volt egy lila szalaggal a derekán, és a sosem hordott szandálom viselte.
-Úgy nézel ki, mint egy kislány- csodálkoztam, mert nagyon extrém színesen kombinálta a ruhákat.
-Még nem is láttad a javát. Színes karkötők, 4-4 gyűrű és egy pillangós nyaklánc. De te huuu ez rajtad nagyon jól áll. Sajnálom, hogy kb sosem hordtam ezt a ruhát. Vagy inkább azt sajnálom, hogy azért nem, mert rajtam nem így áll. Na mindegy. Gyere, szeplőzzünk. A szépségpöttyöd eltűnt, nagyszerű- jelentette ki, majd elkezdett pöttyöket rajzolni az arcomra.
Miután ez kész lett, mondtam, hogy rögtön tegye fel rám a parókát, mert összegzésül vagyok kíváncsi a kinézetemre.
-Hú, Lela.. Ha hívhatlak még Lela-nak.. - mondta Manda, miután a paróka frufruját is kifésülte a fejemen.
Megfordultam és belenéztem a tükörbe.
-Úgy nézek ki.... Mint egy.. Nem is tudom. Várj segítek neked a parókában- mentem oda hozzá, és miután elcsomagoltuk a hálóba a rendes haját, feltettük az új, rövid, fekete, hullámosat.
-Ez a paróka rajtad- mondta ámulatosan- Még hosszabb is. Gyönyörű..
-Nagyon hosszú- mondtam kényelmetlenül.
-De elképesztően szép. És felismerhetetlen vagy az a lényeg.
-Mit csináljak a violinkulcsos nyakláncommal? Az mindig a nyakamban van..- erről eszembe jutott az, mikor Josh a nyakamba akasztotta. Francba, hogy mindenről ő jut eszembe..
-Csinálj belőle karkötőt. Kétszer-háromszor megtekered a csuklód körül és összekapcsolod. 
-Szeretem, hogy kreatív vagy- nevettem fel.
-Elég felismerhetetlen vagyok?- kérdezte.
-Hm... A szemed... Nagyon egyedi. 
-Akkor színes nullás kontaklencse. Van itthon, mert szeretem a szemszínem változtatgatni. Neked adok egy zöldet, magamnak meg egy szürkét.
Nagy macerásan azt is feltettük.
-És a hangunkkal mi lesz?-kérdeztem.
-Kérlek, a hangod olyan mint Sol hangja. Elég sok olyan hangú ember van. Honnan tudnák, hogy mi vagyunk azok, ha a külsőnk ennyire más?
-Igaz. Mehetünk?
-Mehetünk- bólintott, majd elindultunk vissza.
Mikor az ajtóhoz értünk eszembe jutott, hogy a nevünket nem beszéltük meg. De nem is volt idő, ugyanis rögtön Joshsal találtuk szembe magunkat.
-Sziasztok- köszönt egyszerűen, én pedig nagy szívveréssel visszaköszöntem. Ideges voltam, hogy mi lesz.
-Újak vagytok?- kérdezte, mire könnyed sóhajjal bólintottam.
-Igen, de nagyon szeretünk korizni. Hoztunk korit is, szóval..
-Oh, akkor értetek hozzá. Nem tudom, nem láttatok erre egy szőkésbarna hajú, mosolygós lányt, aki kb akkora mint te?- mutatott rám.
-Nem- mondtuk ki félelmetesen egyszerre.
-Akkor mindegy- mondta, mi pedig közben elindultunk be- Hogy hívnak titeket?
Riadtan összenéztük Mandával.
-Jajj, bocsánat. Bemutatom a barátnőmet... Blair-t-rögtönzött.
Tágra nyílt szemekkel néztem rá.
-De csak Bellenek szoktak hívni.. Ő pedig itt..... Rosalinda.
Manda értetlenül nézett rám.
-De mindenki csak Rosenak hív- javította ki ő is egy fokkal jobbá a helyzetet.
-Én Josh vagyok. Akkor Belle és Rose... Tudtok énekelni?
Reflexből rávágtam, hogy nem, de velem tökéletesen egyszerre Manda azt mondta, hogy igen.
-A drága barátnőm nagyon szerény...
-Lehet.. Mondhatok valamit?- kérdeztem Mandát és oldalra is húztam.
-Manda..-suttogtam idegesen- Ha elkezdünk énekelni mindenki felismeri a hangunkat. Az nem összetéveszthető.
-Jajj, dehogy fogja felismerni. Gyere már- rángatott vissza.
-Akkor.. Énekeltek?- kérdezte Josh.
Mandával összenéztünk, aki bólintott, de arra nem számítottam, mire gondol.
-Van saját dalunk, előadhatjuk.
Riadtan ránéztem, és le is esett neki, hogy az én dalom nem adhatjuk elő, mert az egyértelmű. Akkor improzni kell.
-Nagyszerű. 
-Sziasztok.. Újak?- lépett oda Chris is.
Bólogattunk.
-Ők Belle és Rose. Most énekelni fognak- mondta Josh Chrisnek.
-Oh, nagyszerű.
Bementünk a bárterembe, ahol a színpad is van, majd Manda megfogott egy gitárt, én pedig egy mikrofont. 
Manda profin gitározik, nem lesz gond. Már csak az a kérdés, én milyen dalt fogok improzni.. Ahogy elkezdte pengetni az akkordokat, én is elkezdtem énekelni.
,,Nobody knows,
What kind of I like, 
What kind of I want to be..

I would like to erase the past,
And start again,
With clear memories..

I wanted to tell you, how I feel,
But I couldn't do it, cause I didn't believe..
But now I'm standing here, and say...

After all this time...
You're the one who makes me smile,
You're the one I fear about...
After all this time...
I'm feeling I was cruel,
But I just want to be...
In your arms..."

Ennél a pontnál összenéztünk Mandával, hogy elég lesz.
-Azt a rohadt.. Ti nagyon jók vagytok- pislogott Chris elismerően.
-Nagyon szép volt- bólintott mosolyogva Josh, majd rám nézett- Olyan ismerős a hangod... De biztos csak véletlen.
-Valószínűleg- bólintottam határozottan, majd elgondolkodva kérdezett- Ezt a dalt ki írta?
-Belle- vágta rá Manda.
-Nagyon szép dal. Emlékeztetsz valakire...
Tágra nyílt szemekkel néztem rájuk.
-Ah, ettől ne ijedj meg- mondta Chris, majd mosolyogva átkarolta a haverját- Mindenben csak a szíve hölgyét keresi. 
Nyugodtan kifújtam a levegőt.
-Ha most nem bánjátok, koriznánk kicsit- mondta Manda, majd rögtön elrángatott. 
Kori felvétel közben viszont elismerően nézett rám.
-Nagyon szép dalt improztál. Így legalább pontosan tudom, mit érzel Josh iránt.
-Shh, ezt halkabban- csitítottam.
-Meg azt is, hogy ő mit érez irántad.
-Hogy mi?- néztem rá furán.
-,,Mindenben csak a szíve hölgyét keresi" és mindenben téged, mármint Lelat lát. Akkor itt neked mi a kérdés?
-Ahh, ez csak véletlen.
-Ha te mondod- mondta egyszerűen, majd korival a lábunkon elindultunk a pályára.
Viszont ez az egész ügy nem hagyott nyugodni... Hogy mi lesz a vége, nem tudom. De az, hogy Joshnak tetszik most valaki, az jobban felkavart, mint gondoltam. Remélem, ki tudom deríteni, ki az..