Két különböző ember, ugyan az a lélek

vers

4.fejezet

|Kelly Bad|

Reggel megint az ébresztőmre keltem. Kicsoszogtam a fürdőbe és megmostam a fogam és az arcom. Összefogtam hajamat és kisminkeltem magam. Visszamentem a szobába és felvettem egy kék farmert, fehét Rolling Stones-os pólót és tornacsukát. Lementem és megreggeliztem. Miutàn megreggeliztem, tànyéromat beletettem a mosogatóba. Táskámat vállamra kaptam és indultam...volna. Mikor kinyitottam az ajtóm a szokàsos rózsa helyett egy piros boríték hevert a földön. Felvettem onnan és kinyitottam. Kivettem belőle egy összehajtogatott papírt. Ahogy először szétnyitottam bele volt írva, hogy "Szeretlek". Szèthajtogattam és elkezdtem olvasni. Egy szép vers volt a papírra írva.

Csak, ami fontos lüktet, dübörög, dobban,
egészen itt vagy a darabokban,
mint múlt a föld alatt, hol víz és olaj van
és a nyirkos csontok lassú robajban
süppednek túl egy centiméteren.
Az élet vagy és így az életem.

Megszűnt a csönd. Gondolatomban rezegnek
apró ujjai fáradt kezednek
és megérzem szíved szokatlan ritmusát,
ahogy iramlik rajta a titkos át,
mint ablakon az éjjeli árnyék.
Mintha lényedből valóra válnék.

Én beszéltem arról, mit sohasem láttam,
benne égsz minden cigarettámban,
az ünneplő ruhám vagy, lelkedet hordom,
munkát is adtál, már te vagy a dolgom,
és hozzád érek, hozzád van közöm.
Csak te vagy ott, mikor leöltözöm.

Annyira közel a tegnap és az újnak
még lámpái elhomályosulnak,
ha ölellek, mint lélegző testet a hit
és szorítom bizonytalanságait
ezernyi kis sötétkék erednek.
Egészen itt. Egészen. Szeretlek.

Szerettel: A titkos hódolód♡

Mosolyogva teszem le a levelet az asztalra. Elindulok a kávézóba. Mikor odaérek Peter akkor nyit. Bemegyünk és elmegyünk a helyünkre. Ma este is megjelent Michael.
- Szia, ugyan azt kéred mint tegnap?-kérdezem mosolyogva.
- Szia, igen!-válaszol. Miutàn odaadtam teájàt fizetett, majd kiléptünk a kávézóból én pedig bezàrtam az ajtót. Elindultunk haza. Közben Michael átkarolta a vállam mire elpirultam. Mikor hazaértünk Michael már ment volna el de megfogtam a kezét és visszahúztam.
- Michael, nincs kedved ma itt aludni? Holnap úgyse kell mennem dolgozni!-kérdeztem.
- Csak ha nem gond!-válaszolja maszkjàn keresztül.
- Nem zavarsz! Kérlek?!-nyafogok akár egy kisgyerek.
- Rendben!-válaszolja és szemén látom, hogy mosolyog. Belép a házba és leveszi cipőjét. Leveszi maszkját amit zsebretesz. Kalapját és köpenyét felakasztja a fogasra.
Este miután megvacsoràztunk felmentünk a szobámba és az àgyon ülve beszélgettünk. Hirtelen iszonyatosan görcsölnni kezdett a hasam. Hogyan? Hisz még nem kéne megjönnie és nem szokott ennyire görcsölni! Sikítottam egyet a fájdalomtól és összegörnyedtem.
- Kelly, minden rendben?-kérdezte aggódva Michael.
- Nem! Nagyon görcsöl a hasam!-sírok már a fàjdalomtól. Michael finoman eldönt az ágyon. Eldől mellettem és ráhúz mellkasára. Feltűri pólómat és hideg kezével körkörös mozdulatokat ír le hasamon. Enyhűlt a fájdalom.
- Jobb vagy rosszabbá teszem?-kérdezte miközben homlokomat csókdosta.
- Jobb-mondom miközben egy nagyot sóhajtok. Fogalmam sincs mi bajom lehet!
- Nem kéne elmenned orvoshoz kiderítsük mi a baj?-kérdezte.
- Nem kell! Hiddel, jól leszek!-mondom és ez rohadt nagy hazugság.- Beveszek egy gyógyszert és elmúlik a fájdalom!-válaszolom és felülök.
- Hagyd, idehozom én!-ül fel az ágyon.
- Rendben! Ottvan az éjjeliszekrényben.-válaszolom. Kiveszi és odaadja, majd lemegy földszintre és egy pohár vízzel tér vissza. Beveszem a gyógyszert és elfekszem. Michael is elfekszik mellettem és magáhozhúz. Pár perc múlva már csak az egyenletes szuszogását hallom aminek hatására én is elalszom...

Sziasztok! Tudom sokára hoztam ezt a részt és nagyon sajnálom! Igyekszem legközelebb elöbb hozni! Good Night!
By: Roxy Jackson💋