Lose It All

§Four§

Annyira letaglózott a jelenléte, hogy egyszerűen csendben maradtam, legszívesebben beburkolóztam volna az illatába, a közelségétől pedig az összes szőrszál égnek meredt a testemen. Nem vagy normális Alex! Mégis, hogy vonzódhatsz valakihez, aki most jelentette ki, hogy a tulajdona vagy? Feddtem meg magam gondolatban, amitől kicsit kijózanodtam, igyeztem elhátrálni tőle, de beleütköztem az asztalba. Összerezzentem a hangos csörömpölésre, ahogy a kancsó a földre esve, szilánkjaira robbant. Ő azonban, mintha észre sem vette volna, hogy mi történt, szorosan az arcomba hajolt, éjkék pillantásával foglyul ejtve. Képtelen voltam máshova nézni rajta kívül, akármennyire is akartam, szinte megkövetelte a figyelmemet. - A szabályok egyszerűek, ha jó kislány leszel, nem esik bántódásod! Azonban, ha megpróbálsz elszökni, kárt tenni magadban, vagy csak egyszerűen nem tetszik, ahogy viselkedsz, vagy amit mondasz, megöllek! Érthető voltam? - suttogta vészjóslóan, miközben láttam, hogy élvezettel figyeli, ahogy a félelem magába kerít. Hirtelen meg sem tudtam szólalni, annyira letaglózott a fenyegetés, ajkaim remegni kezdtek zaklatottságomban, amit ahogy észrevett, mosolyra húzta száját. - Válaszolj! - hangzott az első, határozott parancs, miközben a vállamba markolt, én pedig akaratlanul is felszisszentem. Alig tudtam megállni, hogy ne rezdüljek össze a fájdalomtól, és akármennyire is nehezemre esett megállni, hogy visszaszóljak, Paige lebegett a szemem előtt, hogy nehogy ő jusson a sorsomra.

- Megértettem - válaszoltam megsemmisülten, mire arcomra tapasztotta hatalmas kezét, hüvelyujjával rajzolva végig ajkam vonalát.

- Okos kislány! - mormolta elégedetten, majd mintha meg sem történt volna, nyomban elengedett, és kiviharzott a szobából. A szám bizsergett érintése nyomán, az illata pedig még mindig bejárta a helyiséget, ahogy utána bámultam a nyitva hagyott ajtón. Shrek vetett rám egy gyűlöletes pillantást, majd követte Főnökét, így a barna hajúra néztem, aki ugyanazzal a szelíd pillantással méregetett. Majdnem elsírtam magam sajnálkozó tekintetét látva, így gyorsan a padlót kezdtem fixírózni inkább.

- A nevem Will! - szólalt meg lágyan, majd kinyújtotta felém a kezét, amikor azonban meglátta, hogy mennyire elképedtem gesztusától, elnevette magát és visszahúzta azt. Maga elé mutatva várta, hogy kilépjek az ajtón, amikor pedig megtettem, kezét lágyan a derekamra helyezve vezetett ki az épületből. Hiába tekintgettem körbe, Franket és a kocsit már sehol sem láttam, ez pedig megkönnyebbüléssel töltött el. Akármekkora fájdalmat is sikerült okoznia, legalább ő megmaradt Paige-nek, és nagyon reméltem, hogy vigyázni fog rá.
Szótlanul meneteltem a férfi mellett, aki egy fekete terepjáró felé vezetett, ahol Shrek már ott várt Dimitrivel, és egy másikkal. Szinte meg sem lepődtem, hogy két ekkora féreg egymás társaságát keresi.

- Szólíts Alexnek! - mormoltam halkan, mielőtt még a kocsihoz értünk volna, felnézve Will barna szemeibe. A szeme sarkában összegyűltek az apró ráncok, ahogy elmosolyodott, amit halványan viszonoztam, majd kihúzva magam, tovább mentem.

- Na, mi van Kiscicám? Gondolom már nem olyan nagy a szád, hogy találkoztál a Főnökkel - hergelt Dimitri, amivel Shrek arcára is csúfos mosolyt csalt.

- Nem értem, hogy miért gondolod így - kezdtem értetlenkedni. - A gazdám - hangsúlyoztam gúnyosan - egyedül azt mondta, hogy neki kell engedelmeskednem. Nem pedig a mitugrász csicskásainak - folytattam vigyorogva, mire a szőke vehemensen megindult felém, és mielőtt még bármit is reagálhattam volna, megragadva a kabátom, megrázott.

- Na, ide figyelj, te kis kurva! Lehet, hogy most még azt hiszed, hogy nyugodtan ilyen nagy lehet a pofád, de amint valaki ellátja a bajod, megtanulod, hol a helyed! - sziszegte a képembe, arca teljesen belevörösödött az indulattól, a nyakán pedig lüktetni kezdtek az erek.