A nevem Jeremy. Átlagos életet élek az átlagos szüleimmel az átlagos házukban. Átlagosan élek, átlagos barátaim voltak. Soha nem csináltam semmi izgalmasat, szinte már unalmas életem volt. Én mindezek ellenére is szerettem, eléldegéltem benne, de tudtam, hogy képes lennék többre, csak ki kéne mozdulnom a komfort zónámból.
Egy tragédia miatt a családunk örökölt egy házat a városban, így a szüleim a megkérdezésem nélkül döntöttek, költözünk. Persze érthető, ki akarna egy ilyen kicsi albérletbe élni, mikor megörököltünk egy nagyobb házat egy innen 150km-re lévő városban. A szüleim nap mint nap eddig is oda kellett, hogy ingázzanak. Én viszont, ha már az iskolám 8 osztályos volt, nem kerültem másik középiskolába. Így is nehezen nyitok az emberek felé, nem hiányzott, hogy új barátokat kelljen szereznem.
Tehát nem elég, hogy az utolsó évemet egy tök új iskolába kezdhetem, minden ismerősömtől távol, de már az év is javában elkezdődött. Az első pár hét viszonylag gyorsan eltelt, ugyanis hatalmas ez az iskola, örülök ha nem tévedek el benne. Az osztálytársaim persze mind kedvesek, hisz én vagyok az új fiú, de ez szerencsére 2 nap alatt le is csengett, így legalább kevesebb figyelem szegeződik rám. Nem szeretem a felhajtást. A barátaimmal...Vagyis igazából csak egy barátom van Wheein. Szerintem ő is csak azért lóg velem, mert a szüleink kiskorunk óta jóba vannak, és szinte testvérként neveltek minket. Wheein, amint elvégzi a középiskolát hozzánk költözhet, ugyanis úgy mint én, itt fogjuk elvégezni az egyetemet immáron közösen, így csupán egy évet kéne valahogy átvészelnem.
