Gondolom behívatták Samanthát is, ugyanis az iskolába futótűzként terjedt a hír a délutánunkról. Egy óra telt el a beszélgetés óta, és most a folyosón szinte minden szem rám szegeződik, miközbe én csak az uzsonnámat majszolnám. Ebben igaza volt a tanárnak, tényleg népszerűvé tesz a dolog. Azt viszont senki sem kérdezte meg, akarom-e én ezt. A suli két táborra szakadt körülöttem. Pletykások, az már biztos. Van, aki szerint egy baromi nagy mázlista vagyok, hogy heti 6 órában kettesben randizhatok az iskola legdögösebb bulájával, ami nem mellesleg kötelező, szóval bármilyen béna is legyek, megkaptam a csajt. Legalábbis a tanulás idejéig. Van, aki szerint kezdhetem ásni a síromat. És sajnos ők vannak többen. Van aki szerint válogatott módszerekkel fog odabent megkínozni, egyesek szerint rajtam éli ki a dühét, amiért bezáratták velem, és van aki szerint nem most, majd hetek, hónapok múlva bosszulja meg gyíkságom. Ja és arról sem feledkezzünk meg, hogy a csajnak van barátja, tehát még ő is megverhet, amiért a barátnője más fiúval találkozik. Még ha az iskola keretein belül is, de hát Őt ez úgy sem érdekli.
Nem vagyok egy idegeskedős típus, alap esetben tojok mindenre magasról. Ezért is tartanak olyan jelentéktelennek. Az utóbbi 4 órában viszont annyi beszólást és bántalmazást kaptam, hogy ha tehetném, biztosan kiszállnék ebből a kellemetlen buliból. Akaratlanul is de stresszben éreztem magam, mikor az utolsó óra csöngője is felcsendült, s soha nem volt még ilyen nehéz felállnom a székemből. A lehető legnagyobb lassúsággal pakoltam össze, miközbe szívem már a torkomban vert, és csak arra tudtam gondolni, hogy ennek jó vége nem lehet. Gondoltam, ha én érek oda később, a tanár már lenyugtatja Samanthát, közli vele hogyan viselkedhet, na meg csak amúgy is jobban jövök ki a helyzetből, ha én kések egy kicsit, és nem egyedül várok rájuk.
Miután már 5 perce ott kéne lennem, elkezdtem lassan a könyvtár fele tipegni. Alig, hogy kiléptem a folyosóra már hallottam is, ahogy a tanár utánam kiabál. Pedig én mindig is próbáltam jelentéktelennek tűnni. Odahívott egy random terem elé, amit még szerintem sosem láttam, és közölte, a kisasszonyra még várni kell. Szerencsére nem telt el sok idő, kiviharzott a teremből, egyből a tanárra nézett a gyilkos tekintetével, majd dühösen a földet szugerálva elindult a könyvtár felé. A tanár készségesen megkérdezte, hogy indulhatunk-e, de erre Ő már nem is reagált.
Hamarabb ért be a könyvtárba mint mi, így hát kiválaszthatta magának a könyvtár legtávolabbi pontjában lévő asztalt. Már ülve várt minket mire mi is odaértünk.
-Hiába bújsz el hátra, innen úgy sem tudsz megszökni. Az ablakok zárva, az egyetlen kijutásod pedig a könyvtáros hölgy állja. Felesleges próbálkozás. Ja, és ha elfelejtetted volna: óránként jönnek ellenőrizni, hogy nem-e töröd valami rosszban a fejed, és ha a fiú egy panaszt is mond rád, kiteszünk innen, megértetted? -a tanár rögtön bele is kezdett monológjába, és közbe annyira felhúzta magát, hogy utolsó szavait szinte odaköpte a lánynak. Ő mit sem törődve az előbbi fenyegetéssel továbbra is meredten, unott fejjel bámult előre, közben az asztalon könyökölve.
-Nyugodtan ülj le fiam. Ne feledd, csak próbálj egy kis tudást átadni neki és ne hagyd, hogy valamire rákényszerítsen.
Ezzel a tanár intézett még felém egy széles mosolyt, majd felénk integetve elhagyta a termet. Mesés. A lány továbbra is ült ott bámészkodva, én pedig hol rá, hol a földet nézve üldögéltem. Igazából nem tudtam most mi lenne a helyes, mit kéne mondanom, hogy kezdjem. Lebénított a tény, hogy egy rossz szó, és bármikor tönkreteheti a hátralévő életem, és ha bár nem is tőle félek, simán kinézem belőle, hogy még saját maga is képes lenne elvágni a torkom egy papírlappal. A másik szempont, hogy a híresztelések beigazolódtak, tényleg testközelből láthatom, és mint lánynak nincs mit szégyelnie, a stílusa egyedi, a teste pedig bombajó. Szerintem már ezekért a gondolataimért áshatom a síromat...
-Na mi lesz, meg sem fogsz szólalni? Talán bemutatkozhatnál vagy valami. Te lehet, hogy ismersz engem, én viszont még a nevedet sem tudom. Vagy azt is csak matek képletekbe tudod elmondani? Mert akkor inkább bele se kezdj -forgatja szemeit.
-Ja igen, bocsi...- zavarodottságomba megvakarom a tarkóm.
- Az én nevem Jeremy. -nem vagyok valami összeszedett, és ez a hangomon még jobban hallatszik.
-Nahh, ez a név pont hozzád illik. Én meg Sam vagyok, de ezt már bizonyára tudod. Hisz ki ne hallott volna rólam -elneveti magát.
-Na de térjünk a lényegre. Üzletet ajánlok neked, és te pedig elvállalod, ha nem akarod az elkövetkezendő évedet szivatások közt leélni. Úgy érzem leszel olyan tökös srác, hogy elvállalod.
-Miről lenne szó? -sejtettem, hogy ez lesz. Felkészültem a feketelevesre, ám a fenyegetései élőben sokkal rosszabbul hangzottak, mint a fejemben. Érzem, ahogy megállt körülöttünk a levegő, és még is olyan elhagyottnak érzem magam, hiába mondták, hogy segítenek ebben az esetben, mégis úgy érzem, magamra hagytak. Akárhogy is, ez az ügy a tanulmányaimba is kerülhet, így muszáj leszek megküzdeni vele.
-Te is tudod, hogy semmi kedvem téged pesztrálni heti 3 órában, halálra unni magam, netán aludni. Itt még dohányozni is tilos! Szóval! Egyezünk meg. Bent maradok veled az első 10 percben. Addig mesélhetsz a szánalmas kis életedről, vagy bánom is én....Majd! Elmész a könyvtáros banyához kérni szótárt, matekkönyvet, bármit. Ti kettecskén keresgélitek, míg én jópofát vágva ülök az asztalnál, integetek a nektek, miegymás. Majd, mikor ti írjátok be a gépbe a könyv adatait gyorsan kimegyek. A közös foglalkozásunk végezte előtt 5 perccel felállsz, majd odamész a könyvtároshoz közölni, hogy 10 perce kimentem a mosdóba, és utánam nézel, nehogy meglépjek. Ekkor találkozunk a mosdónál, és közösen visszajövünk az utolsó 5 percre.
Bámulatos, hogy szinte másodpercek alatt ki is találta tervét, hogy lépjen meg innen. Olyan gyorsasággal, és egyszerűen hadarta szavaid, hogy levegőt venni is elfelejtettem. Ez még talán be is válhatna. Kicsit magát is bajba keveri, de nem akkorába, amiből nem tud kimászni, és én sem hazudnék olyan nagyot.
-Hát nem is tudom. Nekem nem tetszik ez az ötlet. -kezdem végül egyértelműen.
-Szerinted sosem jönnének be ellenőrizni, és mi van, ha bejön megnézni minket a tanár, ahogy ígérte? Nem akarok balhéba keveredni. Legalább az első alkalmat bírd ki, utána majd meglátjuk. Elutasítom az ajánlatod! -szinte nem is értem magam. Úgy ragaszkodok ehhez az iskolához, mintha bármi fontos is lenne itt, még is harcolok érte, hogy bent maradhassak.
-Hűűűha, bátor vagy....-böki ki egyszerűen, póker arcot vágva.
-Na jó, tudod mit, adjunk ennek az egésznek egy esélyt! Hajlandó vagyok veled itt ülni, csak hogy lásd, milyen kedves vagyok. De azt ne várd el, hogy figyeljek vagy foglalkozzak veled.
Ezennel feltette a lábát az asztalra, elővette a telefonját, és vadul elkezdte nyomkodni. Egy gyenge sóhajt kierőltettem magamból, majd mivel amúgy is tanulnom kell a jövőheti dolgozatra, hangosan olvasva próbáltam memorizálni a szavakat. Néha-néha rápillantottam, biztosan itt van-e még, nem csak egy szobrot állított a helyére. Nem egészen tudom, a tanár valami hasonlót képzelt-e el tanulás szempontjából, de mivel Ő úgy sem figyel rám, tök mindegy, hogyan tanulok. Úgy, ahogy mondtam is, több mint fél órával a vége előtt bejött a tanár. Megkérdezte, hogy haladtunk, mire persze hazudtam hogy egész jól, Samantha ha bár az elején nem is, később figyelt rám, és sikerült közösen átvennünk pár oldalt. Persze mindhárman tudtuk, hogy ez hazugság volt, a tanár mégis átsiklott felette. Mivel látta, nem vágok már olyan ijedt képet, csak nem lehetett akkora gond. Megköszönte Samantha-nak, hogy képes volt itt maradni. Mivel ilyen rendes volt, ezért a tanár elengedett mindkettőnket fél órával előbb. Áldás! A könyveinket a táskába dobva igyekeztünk ki mindketten innen minél hamarabb, és együtt vettük az irányt kifelé az ajtón. Mivel már a folyosón szétválni készültek útjaink halványan odaköszöntem neki, hogy Szia, mire Ő: "Szia szépfiú, 2 nap múlva találkozunk!" és kacsintott egyet. Teljesen kirázott ettől a hideg, egész este ezen agyaltam, hogy mire volt jó ez neki, valami utalás, de mire?!
