Természetesen édesapám észrevette arcomat, előtte sosem tudtam rejtegetni érzéseim. Talán nem is az arcom tűnt fel neki elsőre, hanem a nagy sunnyogásom, amivel próbáltam magamról elterelni a figyelmet. Lelkére kötöttem, hogy nem csinálhat balhét, és ami a legfontosabb, nem rúgathatja ki Sam-et, ugyanis például a támadóm nevére nem is emlékszem.
Na mindegy, napokig itthon döglődtem, és ha bár nagyon féltettem Tinát így egyedül, még is olyan jó érzés volt, ahogy leírta az elmúlt két napját, részletesen beszámolt róla, hogy nem történt vele semmi baj, és igaz, Sam-et nem is látta az iskolába, de őt nem is érdekli jobban ez a téma. Nem beszéltünk sokat így messenger-en, de azért jól esett hogy gondolt rám így nagy unatkozásokba. Persze ha nem írt, én folyton azon törtem a fejem, hogy Samantha még is hova tűnhetett, de akár hányszor megkérdeztem apám, folyton azt felelte, hogy Ő ugyan nem csinált semmi rosszat.
Ami a legégetőbb gond, hogy a szüleim a hétvégét túlórával töltik, így se anyukám, se apukám nincs otthon, így egyedül maradtam egy hatalmas házban a hörcsögömmel. Nagyon kedvelem őt de nem valami aktív állat, akár mennyire szerettem volna egy macskát vagy valami, csak egy hörcsögöt kaptam, mióta ide költöztünk.
Éppen egyik unalmasabbnál unalmasabb filmre kapcsoltam a tv-be, hisz ilyenkor mindenki más rajtam kívül éli az életét, és örül a hétvégének, kint bulizik, ilyenkor még csak egy normális filmet se tudnak levetíteni. Na mindegy. Dühömbe már forgolódtam, és hánykolódtam az ágyban. Sosem unatkoztam még ennyire. Ilyenkor mindig átjött hozzám Wheein, de most persze Ő sem ér rá, mert valami hülye fellépése van. Tinára meg nem írhatok rá, az előző szövegelésemre sem válaszolt, és amúgy is biztos van neki is jobb dolga így a hétvége kezdetével.
Már majdnem fél álomba szenderülök, amikor egy furcsa csörtetésre figyelek fel. Mintha valami verné az ablakot. Rögtön felfigyeltem a hangra, hisz az ablakom közelébe sincs semmi fa, ha pedig esne az eső azt látnám. Mivel egyre jobban éreztem a pattogást az ablakon így félve ugyan, de kinéztem rajta: Ott állt Sam egyedül, este a sötétben egy kis rövid farmerben, és kövekkel dobálta az ablakom. HOGY MIVAN?!
Azonnal felkaptam egy kabátot magamra, és leszaladtam kinyitni az ajtót.
-Te meg mégis mi a francot keresel itt? Honnan tudod hogy itt lakom? -vetettem le elé az engem oly égető kérdéseket.
-Neked is szia. Csak a környéken jártam, és gondoltam...
-Na szóval honnan is tudod, hogy itt lakom?
-Suttogta pár madár -vigyorodott el. Nagyon nem tetszett ez nekem, már csak azt hiányzik hogy majd a hülye haverjai is ide járjanak, aztán már ki se merhetek menni a házunkból. Igazán remek..
-Válaszolni én fogok? -folytatom egyre ingerültebben.
-Nyugi már, csak én tudok róla. Mellesleg nem azért jöttem ide, hogy veszekedhessek veled. -Ráérsz most egy picit? Elmehetnénk a közeli parkban beszélgetni egyet. -arcán ijedtséget véltem felfedezni amit magam sem értettem. Mindig meg tud lepni ez a lány.
-Persze ráérek, viszont egyedül vagyok itthon, és nem hagyhatom magára a házat. Esetleg bejössz? Úgy is fázhatsz egy ilyen rövid naciba.
Magam sem értettem, miért voltam vele egyáltalán ilyen kedves azok után, vagy miért engedtem be magamhoz. Talán csak mert annyira unatkoztam. Egyenest felinvitáltam Őt a szobámba, Ő pedig nem is zavartatva magát rögtön leült az ágyamra.
-Na tehát miért is akartál velem ennyire beszélni? -kérdezem Őt ismételten.
-Inkább mesélj te. Annyira sikerült elijesztenünk, hogy többé már iskolába sem fogsz járni? Eléggé a szívemen viselném, ha a kis tanárom ennyivel fel is adná a pályafutását.
-Ne aggódj, nem ússzátok meg ennyivel. De szerencsétek, hogy sikerült a szüleimet leállítani a témáról. Ha jól tudom, egy dobásod van és kiraknak az iskolából. Így szerintem jelenleg te tartozol nekem köszönettel.
-Ó kedves uram, köszönöm hogy nem tetted ki a szűröm -röhögte el magát, majd gúnyos mosolyra váltott. -A szüleid mikor érnek haza?
-Ma már semmiképp, de holnap is csak este lehet rájuk számítani, mert?
-Akkor ünneplünk! Például arra, hogy nem rúgattál ki, vagy arra, hogy összejöttél azzal a béna csajjal.
-Ő nem is a...
-Hoznál akkor valamit, kérlek? -vigyorgott tovább.
