Mérgező élet (Befejezett)

Kísérlet

Végűl az anyámat pár nyugtató és egy szolgáló támogatásával a földszinten lévő vendég szobák egyikébe kellett vinnem, mert a kérdés után síró rohamot kapott és alárogyva a parkettára teljesen összezuhant.Meghagytam az egyik cselédnek ,hogy a közeljövőbe kerítse elő Dr.Bisctree-t (a család pszchiáterét) és foglaljon elő egypár órát neki.
Nem gondontam át igazából ,hogy mit is fogok látni miközben Winslow elindult az emelet felé.Legnagyobb meglepetésemre Jensen is ellépett az ablaktól és  a nyomomba szegődött.
-A nevem Jensen Clark alezredes-legszívesebben hátra kapnám a fejem abba a pillanatba amikor megszólal ,de ellenállok a késztetésnek-én vezetem a nyomozást a hajnalba történt gyilkossági kísérlet ügyében.
Megtorpanok.Nem akarok megállni,de a hallottak ledermesztik a lábam.Persze mögöttem lépcsőző férfi időben észleli a dolgokat és nem sétál belém.
Gyilkossági kísérlet?!-érzem ,hogy elkerekedik a szemem.Minden darabka a helyére kerűl.Elkap a hányinger ahogy elrohanok a komornyik mellett,szinte felesem a lépcsőn.
Istenem!Nem lehet!Nem történhet meg!-a lábam megcsúszik a fényesre suvickolt meleg járólapon (padlófűttés) és neki esem a falnak.De az sem tántorít...nem tántoríthat el.Az utolsó előtti pillanatban viszont megtorpanok.Az ajtó fenyegetően magasodik fölém,egy pillanatra újra gyermeknek érzem magam előtte.Gyengének és erőtlen gyermeknek...
Hirtelen kiszárad a szám és elgyengűlnek a térdeim. Tétova, remegő ujjakkal nyúlok az aranyló kilincsért ami ellenállás nélkül engedelmeskedik az akaratomnak.A szobát a sötétség vonja az uralma alá,vakon fohászkodva tapogatózom a villany után.
Nem kellett volna meglelnem a kapcsolót.Hirtelen elkap a rosszullét.
A szüleim hálószobáján mintha egy orkán dúlt volna végig,az ágy melletti komód felborítva hever.A hatalmas bútor jobb oldalám a fekete ágytámlát sötétvörössé festetették a történtek.A mellette lévő fehér fal, és az ágy lábától egy méterre elhelyezkedő sötét szekrényt is beszinezte a sugárba fröcskölő vér,amiből bőven kijutott a parkettára is.
Már nem csak a kezem remeg,hanem az egész testem is.Mikor még itthon laktam mindig ez volt az egyetlen félelmem.Emlékszem mikor az iskolába az osztályfőnök megkérdezte az osztályom ,hogy ki mitől fél a legjobban a kisgyermek énem valami ilyesmit mondott:
,,Amikor lefekszem aludni nem merem lehunyni a szemem mert félek ,hogy akkor a rossz emberek akik ellen anyukámék harcolnak előbújnak a sötétből és bántják a szüleimet."
Felnőtt fejel röhejesnek tartom ,hogy egy gyereknek ilyesmiért kell rettegni.De most...bekövetkezett.
Nem veszem észre ,hogy tudattalanul hátrálni kezdtem.A sarkam megakad a küszöbben s a lábaim alól kicsúszik a talaj.A mögöttem álló férfi elkapja a kezem és a derekamat átkarolva újra egyenesbe állít.Kétségbeesetten kapaszkodom bele a fekete egyenruhába:
-Hol az apám...?-a saját fülemet is bántja a hangom karcossága,a tekintetébe fúrom a sajátom.
-Miután megkapta a megfelelő ellátásokat, mentőhelikopterrel elszállították egy magánklinikára-Winslow hangja elszakít a Jensentől.
-Miért kell mindig elrohanod?!Sose hallgatod végig az embert! Aish!-a férfi nem ereszt el ,hanem védelmezően közelebb húz magához.Valahogy megnyugtat a közelsége,miután újra képesnek érzem magam a lélegzésre.Lehunyom a szemem és a mellkasának támasztott homlokkal próbálom meg rendezni a légvételeimet.Az orromat betőlti a keserű mandula és a fahéj érdekes elegye amit magától ont a bőre.
Él.Az apám el.
-Úrfi?-az idős komornyik hangja visszaránt a jelenbe.Határozott mozdulattal tolom el magamtól a fiút miközben az öreg felé fordulok.Össze kell kaparnom magam-szorítom össze a fogam,hogy ha bár csak látszatra de erősnek tűnjek.
-Elmegyek és lezuhanyzom.Utána tudni akarok mindent részletesen-húzom ki magam.Rá kell jönnöm,hogy mindkettő túl jól ismer.Elindulnék a szobám fele,de olyan érzésem van mintha a lábaim nem tartanák meg a súlyom és bármikor összerogyhatnak alattam.
-Igen uram-megtorpanok ,és vissza fordulva a kopaszodó főhajtó férfira nézek:
-Készítsen nekem egy pohár whiskyt....nem inkább egy üveget-nem bírom ki épp ésszel.
A meleg víz kicsit sem segít a lelkiállapotomon,sőt talán még ront is rajta.Tehát a fagyhalál közeli állapotban eleven jégkockaként lépek ki a zuhanyzóból túlságosan citrom és trópusi illatot árasztva magamból.A fehér törölközőt a csipőm köré csavarom,és a totálisan bepárásodott tükör elé lépek.Szétálló vizes szökés haj,nyúzott karikákkal díszített kék szem és pár napos borosta.
Nagyon csábító vagyok-állapítom meg keserű szájízzel miközben ellépek előle ,majd valami mégis visszakényszerít elé.Az a fasz kiszívta a nyakam,sőt a vállamon lévő harapás is ott virít a tükörképemen is.
Hogy lehetek olyan hülye ,hogy az ő vállán kerestem vigaszt?!Tuti elöző életembe mazochista voltam,vagy még most is az vagyok.Ő meg ,hogy viselkedhetett így miután mindent rázúdítottam az udvarban.
Megtorpanok miközbe a szobámba lépek és becsukom magam mögött a fürdőszobám ajtaját.Az fent említett férfi az ágyamon űl és a vele szembe lévő fehér falra felhelyezett polcokon lévő különböző méretű,színű deszkákat nézegeti.Kissé nekivetkőzött a benti melegtől, sőt amíg tusoltam arra is volt ideje ,hogy fehér ing ujját könyékig vissza hajtsa.
Tudom ,hogy gyáva vagyok de épp azon agyalok ,hogy az előbbi mozdulatom mennyire volt hangos és,hogy vissza tudnék-e menekűlni az ajtó másik oldalára de miközben rám kapja a méregzöld pillantását.Hirtelen olyan érzés kerít hatalmába mintha a lelkem vissza zuhanna a testembe.Hogy bírtam egy pillanatra is elfelejteni a helyzetet?!Mély levegőt veszek,hogy összekaparjam magam.
-Jól vagy?-töri meg a kettőnkre nehezedő csendet.
-Akkor beavatnál,hogy mi is történt itt?-sétálok el előtte és a szekrényemhez lépve feltárom a félig üres gardróbot.Ilyenkor amikor itthon vagyok mindig elmondok egy hálát Lisanak,hogy rá vett ne vigyek magammal minden ruhát.Előhalászok az alsó polcról egy boxer és egy sötétkék pamut melegítőnadrágot,a legfelső polcról pedig egy fehér pólót.
Már a törölközőért nyúlok amikor megérzem a hátamba lyukat égető tekintetet.Az ágy felé fordulok ahol Jensen érdeklödő tekintet fogad.
-Fojtasd-bíztat egy bólintással.
-Fordulj el-morranok rá nem értékelve a humorát,mire elneveti magát.
-Nagyon nagyon sokszor láttalak már meztelenűl az elmúlt évek során Blaise-támasztja az állát a kézfejére.
-Ki engedte ,hogy egyáltalán be gyere a szobámba?-vonom fel a szemöldököm.
Hirtelen komorodik el és felállva az ágyról elém sétál és a vállamra teszi a kezét.Hihetetlen ,hogy milyen meleg.
-De most komolyan.Jól vagy Blaise?-ne csináld ez...könyörgöm!Muszáj most is ilyen előzékenynek és figyelmesnek lenned az után is ,hogy mindent a fejedhez vágtam?!Utállak ...istenemre mondom ,hogy ezt a fajta ember utálom a legjobban amilyen te vagy!Miért nem hagyod ,hogy simán elfelejtselek?!
-Menj ki Jensen-lépek el tőle hagyva,hogy a keze lecsússzon a vállamról-túl léped a hatásköröd.
-Mint rendőr?
Nem válaszolok.Nem bírom megfogalmazni ,hogy most pontosan mi is ő számomra.Észre vehetően dühből csapja be az ajtót maga után.
Miután észlelte ,hogy tévedésből a fürdőbe sikerűlt menni-e a másikat még hangosabban vágja be maga mögött.
Tökéletes állapotok uralkodnak az életembe így karácsony tájékán.