A fa

IV. Rész

Walter nem tért magához. Jackson pofozgatta , de semmi. Kezdett fehérleni, bõre hófehér volt, a sebei amik csak voltak, eltûntek, mintha ott sem lettek volna. Luna odajött hozzánk és leült. Figyelte Walter testét, egyszer csak elkezdett morogni. Késõbb elkezdett hátrafele menni, majd bebújt mögém. Láttam, hogy kezdi mozgatni az ujjait Walter.

-Walter! Walter! - simítok végig az arcán.

Kezdte mozgatni a fejét lazán jobbra-balra, nyögdécselt. Luna odajött, már nem félt tõle. Elkezdte nyalogatni az arcát. Szerintem Walter akkor még félálomba volt, mert mintha csókolózós álmát zavarta volna meg Luna, de nem vette észre. Vicces volt.

-Te Beverly, mit fogsz vele kezdeni?- Kérdi Jackson

-Hát, egyszer hazaviszem, lefektetem ,hogy picit majd pihenjen.

-És a családja? nem fognak gyanakodni, hogy csak úgy eltûntek?

-Majd szerintem azt õ maga megoldja ..- mondom kicsit félõsen.

Eközben kinyitotta a szemét Walter, tûzvörös voltak azok a szemek, izzottak, szinte lehetett látni benne,ahogy a szikrák pattogtak.

-Miért néztek engem úgy?-kérdi felvont szemöldökkel Walter.

-Tetszik a szemed..- mondom nagy mosollyal a számon.

Jackson csak elkacagja magát, végül segít hazavinni Waltert. Engem még mindig foglalkoztad ez a kis rejtély, maga a kézben a levél, vagy a téglára kötözött rajz. Vajon ki küldhette? Ki ismer engemet?

Amikor elaludt Walter,megbeszéltem a testvéremmel, hogy utána kéne járjunk a dolgoknak, mert hogy õszinte legyek, kezdek kicsit félni, nem érzem biztonságban magam már itthon se. Át is öltöztem, és az éjszaka közepén elindultunk ketten körbejárni a területet. Ott hagytam egy telefont Walternél, hogy ha úgy van hívjon, ott volt egy levél is hagyva az asztalon, hogy elléptem a testvéremmel körbe nézni. Remélem késõbb nem fog nyaggatni, hogy õ is akart volna jönni, hisz nincs ereje. Ott voltunk kb az erdõ közepénél, amikor egy furcsa morgást hallottunk.

-Szerintem repüljünk fel s nézzünk úgy körül, járjunk utána ennek a fura hangnak.-Mondja elég komoly hangon a testvérem.

-Rendben van.

Én egy galambbá, õ egy denevérré változott. Rossz döntés volt az éjszaka közepén galambnak változni, mivel elég hallható éles fülekkel a szárnycsapdosás. Így hát gyorsan átakartam változni bagollyá, így hát leszálltam a földre. Jackson a fán volt, õ nézte a messziséget, és várt engem. Mikor akarnék átváltozni, valaki hátulról átfog, és leüt.

--Jackson szemszöge--

Amint figyeltem a fekete semmiséget, sikítást hallottam. Beverly volt az. Gyorsan leszálltam a földre, de nem volt ott már, csak a felsõje volt ott. Mi mást is csinálhatna egy alakváltó? Farkassá alakultam, megszagoltam a felsõjét, és elindultam megkeresni. Messzire vihették, a nyomok szaggatottak voltak, majd végül eltûntek a földrõl. Biztos hogy valami szárnyas lény lehetett, az már nem lehet tudni,hogy mi lehet. Féltem a húgomat.

--Beverly szemszöge--

Olyan kábultnak érzem magam, fáj a fejem és nem tudom kinyitani a szemeimet. Érzem, hogy a karomat se tudom megmozítani, és még ezek mellé valami szörnyû bûzt érzek is. Egy kis idõ után valahogy kinyitom a szememet, egy házban vagyok. Elfordítom a fejem, egy holttestet látok. Elsikítottam magam. Bárcsak ne tettem volna. Jött egy ember-féle lény, de szárnyai voltak, törött szárnyai. Láncok lógtak le az oldaláról, nyakában egy nyaklánc, rajta egy felfordított kereszttel. Fekete volt az öltözete, a bal szemén volt egy fehér szemkötõ, magasabb nálam, magasabb, mint egy átlag ember. Késsel járkált körülöttem.