Tinédzserszitter [Suga ff.] - BEFEJEZETT ❤️

1. Szöul

Kwon Youra vagyok, tizennyolc éves. És akkor most jöjjön az igazság. Valóban tizennyolc éves vagyok, de az igazi nevem Diamond Black. Jogos a kérdés, hogy miért nem használom az eredeti nevemet és legalább ilyen egyszerű a válasz is. Kedves édesanyám valamilyen agymenés hatása alatt adta nekem ezt a nevet, ami nekem egyáltalán nem tetszik. Szerény véleményem szerint egyetlen pozitívum van ebben a névben. Ha esetleg pornó színésznő szeretnék lenni, legalább nem kell megváltoztatni. Hiszen tiszta olyan! Na pont emiatt nem akartam ezt használni. Amerikában is már álnevet használtam, a Diana Black-et. Általános iskola vége felé kezdték el velem éreztetni az engem körülvevő diákok, hogy ez eléggé kínos helyzetbe tud hozni. Szerintem ezzel mindent megmagyaráztam.
Hogy kerültem Szöulba? Édesapám egy biztonság technikai cégnek dolgozik már vagy húsz éve. Egyik nap azzal állított haza, hogy márpedig mi egy hét múlva már szöuli polgárok leszünk. Kedves főnöke rá bízta a koreai cégük vezetését, ami azt jelentette, hogy az egész pereputtynak oda kell költözni. Ez a döntés azért született meg, mert apám félig koreai volt, így az egész család tökéletesen beszélte a nyelvet, hála túl buzgó nagyimnak.
Nos mivel vége volt már a sulinak, így jött a nyár, a bulik, a vásarolgatás, a nyaralások miegyéb. A bizonyítványom jól sikerült, büszke is voltam magamra. Napokig csak sétálgattam a környéken, hogy megismerjek mindent és ne tévedjek el. Amerikai barátaimmal minden nap videó telefonáltam, így tettem elviselhetőbbé a távolságot ami köztünk volt. Főleg Sandyvel. Amíg ott éltem össze voltunk nőve szóval a búcsúnk is elég könnyesre sikerült. Az tartotta bennem a lelket, hogy a kishugom Shine még mindig ott volt nekem. Ha nem sétáltam vagy telefonáltam akkor vele foglalkoztam. Imádtam a szőke tincseit, ahogyan bongyoran keretezik pufók kis arcát és emellé a hatalmas kék szemei olyan hatást keltettek, mintha egy játék baba lenne. Hosszú szempillái olyanok voltak, hogy ölni tudtam volna azért, hogy legalább festve hasonlóak legyenek az enyémek. Emlékszem, hogy megijedt, amikor egy hetes szöuli tartózkodásunk után a hidrogén szőke helyett, csokoládé barna hajjal léptem ki a fürdőből. Négy éves kis agyával nem tudta megérteni elsőre a dolgokat, úgyhogy nekem támadt a Barbie babájával, hogy ki vagyok én és mit tettem az ő imádott nővérével. Hamar rájött, hogy nem loptam el, hanem én vagyok az, hiszen nagyon okos volt már akkor is.
Első bulizásom alkalmával kellett rájönnöm, hogy az addig kapott zsebpénzem bizony nem lesz elég. Nem mondom, hogy drága volt, de nem volt olcsó. Sandy adott egy ötletet, hogy mivel Shinera is sokat vigyázok és nagyon jól elvagyok vele, sőt még szeretem is a gyerekeket, mi lenne, ha feladnék egy hirdetést, hogy babyszitterkedést vállalok. Fogalmam sem volt, hogy nem jutott eszembe addig ez a gondolat, de még az nap este összeállítottam egy hirdetést egy netes portálon, csatolva magamról egy friss képet, ahol épp a húgommal játszom. Másnap reggel a telefonom csörgése ébresztett. Egy nagyon kedves hölgy volt a vonal túlsó végén. Faggatott, hogy mennyi idős vagyok, milyenek a tanulmányi eredményeim, mennyire beszélem a nyelvet és, hogy vállalok-e nagyobb gyereket is. Természetesen igent mondtam és felajánlottam, hogy segítek a tanulásban is, amennyiben erre szükség van. Elég jó órabért kínált a nő így hát mindenképp elvállaltam a melót. Megbeszéltük, hogy másnap délelőtt elmegyek hozzájuk, hogy megismerjem a kisfiát és még beszélhessünk egy kicsit. Értettem én, hogy nem akarja egy olyan emberre bízni a gyerekét akiről semmit sem tud, hisz én se bíznám idegenre Shinet.
Ugrándozva haladtam lefelé a lépcsőn, hogy elújságoljam a nagy hírt, miszerint van munkám is a nyárra. Anyu és apu nagyon örült neki, egyedül a pöttöm fakadt sírva, hogy akkor rá már nem is lesz időm, de sikerült megnyugtatnom azzal, hogy minden este én fogok neki mesét olvasni és elaltatni. Kárpótlásként az egész napomat vele töltöttem, még játszóházba is elvittem. Öröm volt nézni ahogy ragyog a boldogságtól és kipirult arccal szaladgál egyik játéktól a másikig. Estére már annyira elfáradt, hogy kénytelen voltam taxit hívni az utolsó pénzemen, hogy ne ölben kelljen haza vinnem az alvó picúrt. Anyu örült, hogy volt egy szabadnapja amin pihenhetett, dehát milyenek a szülők... Folyamatosan arról kérdezgetett, hogy viselkedett, mit csinált, nem-e volt baj. Végül fáradtan én is elmentem fürdeni, hajat mosni, hogy másnap üdén indítsam a napot és a lehető legjobb benyomást keltsem.
Reggel izgatottan pattantam ki az ágyból és rohantam kivasalni egy kicsit a bekunkorodott tincseket. Bőven volt még időm, de a reggelit így is kapkodva tömtem magamba, miközben folyamatosan az órát figyeltem. Nem bírtam megülni úgyhogy elindultam húsz perccel korábban. Még az volt a szerencse, hogy csak egy busszal kellett mennem, hiszen olyan messze még egyszer sem jutottam el az otthonomtól. Mivel az anyuka küldött egy képet a ház külsejéről így hamar megtaláltam és be is csöngettem. Ahogy kinyílt az ajtó, egy törékeny, alacsony, fekete hajú nőt pillantottam meg, kis konyhai kötényben.
- Szervusz! Te lennél Youra? - mosolygott rám - Én EunHa vagyok. Velem beszéltél telefonon. Gyere beljebb! - állt arrébb.
- Csoda szép ez a ház... - vezettem körbe a tekintetemet. Barack színű falak és ízléses berendezés volt ameddig csak a szem ellátott. Maga a ház egy szintes volt. A nappali egyből szemben volt a bejárattal. A bejárattól balra egy ajtó volt egy kis folyosó végén, rajta egy táblával. "Kívül tágasabb!" Ez állt rajta. Jobbra egy fürdőszoba, a nappaliból pedig egy kis folyosó után nyílt a konyha és szemben vele a szülők szobája. Furcsa elrendezés volt, de nagyon tetszett nekem, hogy nem egy átlagos házikó.
A nappaliban ültünk le EunHa asszonnyal. Készített nekem teát és így bele is kezdtünk a részletek átbeszélésébe.
- Szóval Youra. Tudnod kell, hogy az én kisfiam már nem az a játszadozó típus. Hány éves korig vállalod? - nézett rám izgulva.
- Nálam nincs korhatár asszonyom. Szerencsére jó tanuló voltam mindig is és jól szót értettem bármilyen korosztállyal. Tudok alkalmazkodni, hogyha szükséges.
- Rendben. De... - gondolkozott el - Tudod elég nehéz természetű gyerek.
- Biztos kitalálunk valamit, hogy neki is jó legyen. Hisz ez lenne a dolgom. Vigyázni rá és elfoglalni. - mosolyogtam kedvesen.
- Te nagyon elszánt leányzó vagy. - nevetett fel - Tényleg nagyon szeretnéd ezt a munkát. Ugye?
- Persze. Hiszen ezért vagyok itt.
- Akkor azt hiszem eljött az ideje, hogy lásd kiről van szó. Készülj fel kislányom. - sóhajtott - YoonGi! - kiáltotta - Gyere ki légyszives. Itt az a lány aki vigyázni fog rád.
Pár másodperccel később hallottam is ahogy nyílt egy ajtó és valaki morogva baktatott felénk. Ahogy a léptek zaja abba maradt hátra fordultam, hogy szemügyre vehessem a kiskópét... De ami fogadott az teljesen ledöbbentett....
Ő lenne a "kisfiú" akire vigyáznom kell????