Dictator [Átírás alatt]

3. rész

-Helló emberek! -köszöntöttem a kocsmában sörözgető embereket. Páran visszaköszöntek, néhányan feltűnően méregettek. Csak rájuk nevettem.
-Szia Tom! -köszöntöttem a csapost.
-Szia cica! Nem akarsz melózni egy kicsit? Teljesen beúsztam -mutatott az asztaloknál mulató emberekre.
-Nem is tudom... mit remélhetek érte? -kérdeztem ravaszan. Végülis semmi sincs ingyen...
-Ja, és nem fekszem le 30 éven felüliekkel, úgyhogy zsozsó kell. -tettem hozzá, mire leolvadt a vigyor a képéről. Hát azt lesheti! Azért nekem is van önbecsülésem. Nem sok, de van.
-Jólvan mit szólsz egy százashoz?
-Nagyon jó, ezt már szeretem.- Ültem fel a pultra. Már megindultak felém a megrészegedett emberek, de gyorsan lepattantam, és befutottam a konyhába. Levettem egy koszos kötényt, és fintorogva elkezdtem felmosni. Valami trutyi folyt szét a padlón, és iszonyúan ragadt.
Hümmögésre néztem fel. Egy velem egykorú srác vizslatott szakács -sapkában.
-Mit hümmögsz? -morogtam neki.
-Semmi különös. Az a folt onnan nem jön le.
-Mondja ezt az, aki szakács-sapkában van egy kocsmában.
-Hé! Szakácsnak tanulok itt.
-Azt látom. Gondolom sikálod a pultot -biccentettem.
-Igen-sóhajtott. - egyébként Danny vagyok.
-Sky. Kell segítség?
-Ugyan miért segítenél? -vonta össze a szemöldökét.
-Mert a főnököd egy valag pénzt ígért egy délután sikálásért.
Szó nélkül hozzámvágott egy rongyot.
-Mi van, csak nem megsértődtél? -cukkoltam - Ugyan már valljuk be, szebben mosok fel.
-Nézd -jött felém fenyegetően. - te csak játszadozol itt -elgondolkodott - lényegében a tested miatt megkapod egy évnyi fizetésemet. Én minden nap itt vagyok hajnalban, és szintén hajnalban megyek haza. Alszom vagy 2 órát, és rögtön rohanok vissza. A fizetésem egy hangyának sem elég. Úgyhogy fogd a csinos popódat, és húzzál takarítani a pénzedért. Csak hagyj békén. Nem nagy cucc.
Elképedve bámultam. Aztán hosszan füttyentettem egyet.
-Megértettem, öregem.
Fogtam a felmosómat és a rongyot, és egy távolabbi sarokban dolgoztam tovább a gondolataimba merülve. Segítenem kéne neki. Mondjuk valahogy meggyőzhetném Tomot...
Ebben a pillanatban megszólalt egy hangosbemondó-féle.
-Sky, kérlek gyere a pulthoz.-hallottam Tom hangját.
Sietve leraktam a partvist, és kiléptem a terembe.
Tom egy vevőt szolgált ki.
Fiatalnak tűnt. Odaléptem a csapos mellé, és érdeklődve hallgattam a beszélgetést.
-Sky, tölts a kölyöknek valami szeszt... -morogta, majd amikor a gyerek elment, kivette a kezemből az üveget.
-Nem - nem! Ez a kölyök maximum 15 éves. Csakis kóla, vagy ha extrémebbet akarsz keverni, valami koktélt csinálj neki. -adta ki a parancsot.
-Értem. A konyhán találkoztam egy fiúval... Danny.
Tom csak bólintott, jelezve, hogy folytassam.
-Fizetés emelést érdemelne... Nem gondolod?
-Erre ő vett rá? Hogy kérj a nevében fizetés emelést? A kis... Mindjárt megyek, és repül! -indult, amikor megfogtam a pólója szélét.
-Nem ő kért. Elgondolkoztam a helyzetén. Nagyon ráférne egy százas. -motyogtam.
-Neki adod a fizetésedet?
-Nem. Vagyis igen, de nem csak ezt. Minden hónapban egy százezresre gondolok.
-Ennek ára van, cica.
-Tudom. - sóhajtottam tudva, hogy most meg kell szegnem a saját szabályomat.
Tom csak perverzen vigyorgott.
Kicsit később berontottam konyhába. Danny kezébe nyomtam a pénzt. Reflexből visszaadta.
-Danny ne idegesíts! Nem tudod min mentem keresztül ahhoz, hogy ezt megkapd! - fújtattam mérgesen, és elfogott a hányinger.
-Nem fogadhatom el. Ez rengeteg.
-Nem érdekel! Elfogadod, vagy beléd tömöm.
Nagy nehezen elvette. Nem is pazaroltam ott tovább az időt. Hazasiettem, hogy átöltözzek. A mai élményeket jobb lesz gyorsan elfelejteni. Mmmm tequila! Jövök...