Dictator [Átírás alatt]

2. rész

Rettentően másnapos voltam. Suliba menet majdnem hánytam. Sajnáltam egy kicsit,hogy gyalogolnom kellett. Az egyetemen nincsenek barátaim. Mindenkivel jóban vagyok, de senkit sem nevezhetek barátnak.
Egy kicsit elkéstem, de nem nagyon izgatott a dolog. Bementem a terembe, és csendben leültem. A tanár nem is figyelt rám, nagyban magyarázott a gombákról. Nagyon érdekes volt, jegyzeteltem egy csomót. Igen, most biztos gondoljátok hogy akkor most rossz vagyok vagy jó. Őszintén, én sem tudom. Nappal jó, éjjel rossz. Mindegyik órát élveztem. Kaptam 3 ötöst.
A folyosón sétálgatva összefutottam egy lánnyal.
-Szia! Bocsi, nem tudod, merre van az igazgató irodája? Most vagyok itt először... Hm... Kémia tanárnak jelentkeztem. -toporgott idegesen. Szemügyre vettem a külsejét: vörösesbarna, lófarokba kötött haj, fekete keretes szemüveg.
-Szia! Öhm tegezhetlek? Tekintve, hogy engem is fogsz tanítani.
-Igen. Már nagyon várom, viszont ha nem érek oda időben, elbúcsúzhatok tőle.
-Jaj, bocsi igen. Szóval itt lesz egy lépcső balra. Az emeleten a
2. Ajtó jobbra. - meredtem összehúzott szemmel az általam megadott irányokba, ami kissé hülyén vehette ki magát.
-Hű. El fogok tévedni! -fogta fejét.
-Tanárnő! -szóltam mire enyhén elpirult. - Mi a neved?
-Lindsey. Lindsey tanárnő -álmodozott.
-Értem. Köszönöm, szia!
-Én köszönöm.
Órák után hazasétáltam. Sajnos ma nem megyek bulizni. Fő a mértékletesség!
Ettől függetlenül Hunteren gondolkoztam. Még engem is meglepett, hogy mennyire várom a holnapot.
Letusoltam, gondosan megborotválkoztam, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy gorilla, aztán késő estig facebookoztam.
Jelzett a telóm, hogy üzenet érkezett:
Szia bébi! Várod a holnapot? Vegyél valami szép fehérneműt! H.
Ki lehet az a "H"? Van bőr a képén. Aztán beugrott. Hát persze! Hunter! De honnan tudja a számomat?