Angyal szárny, Démon szív /BTS NAMJIN FF / KIS SZÜNET, HAMAROSAN FOLYTATÁS!

4. Új? Élet?

(november 10. Péntek)

*Namjoon*

Pislogva nyitottam ki a szemem.
Az félig elhúzott függönyön keresztül halvány fény szűrődött be a kis szobába.
Hét óra. Jegyeztem meg magamban, miután bekapcsoltam mobilom.
Még van időm, úgysincs semmi... Semmi?!
- Francba! - pattantam ki az ágyból.
- Áu! - ordított fel a padló, vagyis...
- Hoseok?!
- Nem, a pápa csessze meg. - sziszegte oldalát fogva.
- Mit keresel a padlón? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs. - nézett fel, és őszintén elgondolkodott.
- Igazából mindegy. - hagytam rá. - Gyere, szedd össze magad, alig van fél óránk oda érni, és csak most keltünk. - kezdtem ráncigálni.
- Mióta zavar téged a késés? - érdeklődött döbbenten.
- Ha innen is kicsapnak nem tudom hova megyek, tehát most érdekel. - válaszoltam egyszerűen.
- Rendben, rendben, megyek már. - tápszkodott fel.

*Yoongi*

- Az istenért Jeon Jungkook, ha két perc alatt nem szeded össze magad én komolyan itt hagylak! - fakadtam ki végül.
- Hyung várj! - ijedt meg, és fél lábán a nadrággal, kócosan, kezében egy szelet kenyérrel indult felém.
- Kapsz öt percet, az ajtó előtt várlak. - ingattam meg a fejem, és indultam is.

Remélem hamar rendbe jön Jin, mert ez így szörnyen kimerítő.
Szívtam egyet a kezemben tartott cigarettából, majd az ajtót kezdtem kémlelni.
Jöhetne már..
Seokjin utálta ha cigarettáztam, bár pont tőle ez midnig furcsán hangzott, igaz magát is utálat e miatt.
- Hyung itt vagyok! - szakította félbe gondolatmenetem Kook, és már mellettem is volt.
- Minden megvan? - kérdeztem a biztonság kedvéért.
- Igen persze, menjünk! - bólogatott gyorsan.

*Namjoon*

- Hoseok szedd már össze magad!- rángattam magam után szegény fiút, aki negyedszer lépett ki majdnem a száguldó kocsik elé.
- Na most mehetünk. - indultam, mikor nem tűnt életveszélyesnek az utca.
- Ne siess már ennyire. - lihegett mögöttem Hope.
- Már úgy is késünk nem mindegy?
- Nem, egyáltalán nem. - rángattam tovább.
- Fáradt vagyok. - hiztizett tovább.
- Mindjárt ott vagyunk, egy kanyar. - mondtam.
- Rendben, rendben. - bólogatott. Mit is mondjak meglátszott rajta az előző este, pedig azt hittem már rendesen hozzá szokott az ivászathoz, én viszont nem, mégis bírtam, igaz én tartottam azt a bizonyos mértéket.
- Itt is vagyunk. - nyitottam be végre az egyetem kétszárnyú üveg ajtaján.
- Akkor áhljunk meg egy percre. - lihegte válaszként Hoseok.
- Értem én, hogy a rektor a apád, de ha igy folytatod tényleg kicsapnak - ingattam a fejem, miközben beléptünk az óriási épületbe. - És most merre? - néztem körbe tanácstalanul. Már jártam itt sokszor Hope miatt, de mindig eltévedtem a több száz terem és folyosó közt.
- Porta, aztán kettes lépcsőn fel. - irányított.
- Ugyanoda megyünk? - kérdeztem elgondolkodva.
- Mivel egyenlőre még nincs meg hova kerülsz, ezért ma gyere velem. - mondta, majd elvigyorodott. - Most majd szépen beavatlak eme iskola rejtelmeibe. - kacsintott.
- Jó jó. - hűtöttem le. - De mindjárt vége az első előadásnak, szerintem siessünk. - jegyeztem meg, miután végig tanulmányoztam a falra függesztett "napirendet".
- Úgy látom műv. töri. - tettem hozzá.
- Akkor húzzunk, de rohadt gyorsan. - kapott észbe.
- Mi ez a hirtelen sietség? - döbbentem meg.
- Nos a tanár nem éppen az engedékenységről híres. - mondta, miközben már a lépcső tetején álltunk.
- Most jobbra! - irányított. - Következő lépcsőn fel! - Úgy éreztem magam, mintha valami üldözéses játékban lennék.
- Még mennyi? - kérdeztem lihegve, pedig egész jó passzban voltam.
- A folyosó végén a terem! - mutatott előre, és már indultunk is.

*Yoongi*

Nagy lendülettel nyitottam be a terembe.
Csend lett. Mindenki felnézett, én pedig végig mértem a szituációt.
Legnagyobb meglepetésemre alig egypár méterre tőlünk a tanár előtt már állt két ember, látszódott rajtuk, hogy ők is késők, kusza haj, futástól piros arc, és össze vissza ruházat.
- Most lett elegem! - csapott az asztalra a tanár.
- De elné.. - kezdte az egyik fiú, akiben felismertem Jung Hoseokot, egyik évfolyamtársamat.
- Nem érdekel semmi, tőlem lehet akár maga a teremtő, aki késik az nem vesz részt az órámon! - kiabálta a tanárnő. - Ez magukra is vonatkozik! - mutatott rám és a megszeppent Kookra.
- Értettem. - motyogtam el, bár az egészhez semmi kedvem nem volt, egyáltalán nem érdekelt mit mond a tanár, minden jegyem tökéletes, csak azzal van bajuk mindig, hogy alszom egész órán.
- Menjenek ki! - mondta végül a tanár, majd vissza tért munkájához. A Hoseok mellett lévő srác, aki nem tűnt túl a ismerősnek, most megfordult és elindult az ajtó felé.
Hoseok követte, ahogy megláttam az ismeretlen fiú arcát és haját, máris nem volt ismeretlen.
- Yoongi...-böködte meg az oldalam Kook.
- Igen tudom. - sóhajtottam fel, majd mi is kimentünk a teremből.
- Ezt elbasztuk. - hallottam meg Hoseok hangját.
- Mondtam, hogy siess, a te hibád. - mondta a másik fiú, ha jól emlékszem Nomjaam.. Nem.., hogy is volt?
- Bocsánat! - szólt oda ekkor az előttünk sétálóknak Jungkook.
- Igen? - fordultak hátra.
- Izé.. Namjoon? - kérdezte Kook óvatosan.
- Igen, honnan.. De hiszen én ismerlek titeket! - csillant fel Namjoon szeme.
- Min Yoongi, és Jeon Jungkook! - mondta, mire én csak bólintottam, Kook pedig mosolyogva kezet fogott lila hajúval.
- Ismered Örökmozgót és Csipkerózsikát? - kérdezte Namjoont döbbenten Hoseok.
- Csipkerózsika? - kérdeztem, Kook pedig csak felnevetett.
- Annyit alszol, hogy nem tudtam más nevet kitalálni neked. - vont vállat Hoseok. - Meg különben is, hulla fehér bőröd van, meg olyan piros szád. - tette hozzá, ha nem lettem volna híres, mindenre kiterjedő nyugodtságomról, most egyszerűen felpofozom, de így csak csúnyán nézni tudtam, és szavakban kinyilvánítani nem tetszésem.
- Te csak maradj nyugodtan, azzal a hájjal kenegetett beképzelt ló képeddel, és lepcses száddal. - mondtam talán kicsit túl erőszakos stílusban is, de a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem érdekelt, hogy megsértem e esetleg.
- Jól van, nyugalom hercegnő! - mentegetőzött.
- Nem vagyok hercegnő. - mondtam, és már tényleg közel álltam ahhoz, hogy egyszerűen csak odavágjak.- A hercegnő az Jin. - tettem hozzá még végül.
- Tényleg, ha már itt tartunk, hogy van Jin? - szólalt meg Namjoon.
- Jobban. - válaszolt a mosolygó Jungkook.
- Valószínűleg jövő héten már jön. - tettem hozzá.
- Értem. - bólintott a lila hajú, majd mintha magában folytatta volna a mondatot.
- Amúgy ő is ide jár? - kérdezte végül.
- Igen, de kettővel fölöttünk. - válaszoltam, mire megint csak elgondolkodott.
- Lassan mennünk kell a következő órára. - néztem az telefonom képernyőjére.
- Merre mentek? - kérdezte Hoseok.
- Táncra, a kettes bal szárnyba. Ti? - kérdeztem.
- Ének, a másik oldalt. - válaszolt.
- Na akkor viszlát valamikor! - indultam el.
- Sziasztok! - kiabálta hátra Kook.

*Jin*

Erősen szorítottam az öreg kórházi ágy szélét, miközben ajkamba harapva próbáltam fájdalmas kiáltásom vissza fogni.
Nem fogom sokáig bírni már, gondoltam magamban, miután enyhült a roham.
Kiserkent könnyeim gyors mozdulattal letöröltem, mintha sosem léteztek volna, és csak reménykedtem, hogy az éppen belépő nővér semmit nem vesz észre.

Na itt is vagyok a következő résszel, remélem tetszett!
Hamarosan hozom a folytatást!

Híja
T.Csenge