KETREC - Kim TaeHyung fanfiction [BEFEJEZETT]

3. rész (18+)

"Bizony, követelem, mert szeretem, és mert szeretem, jogom van a szeméhez, a mosolyához, a kezéhez, az ajkához, az érintéséhez, a ruhájához, mindenhez, ami őt jelenti..., mert szeretem."

Hioszi Tatiosz

Szonja képtelen lett volna megmondani, melyik benne dúló érzelem az erősebb. A rettegés, vagy az őrült vágy, hogy TaeHyung hozzá érjen és ismét birtokba vegye testét. Gyűlölte magát vegyes érzelmeiért, ahogyan gyűlölte Taet is, mert hazudott neki, magába bolondította, most pedig fogságban tartja és elzárja a külvilágtól, megfosztva a saját, önálló élettől és akarattól. Amikor megismerkedtek, rá pár hétre már tudta, szerelmes a férfiba, talán úgy és olyannyira, mint még soha senkibe. TaeHyung kedves volt, figyelmes, vicces, okos. Olyan pasi, akinek nem is szabadna léteznie, csupán a mesékben és irreálisan nyálas romantikus filmekben. Nem konyított a sütéshez, mégis, ha Szonja el volt havazva a munkával, ő átment és minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen neki. Amikor Tae megtudta, hogy még sosem kapott sráctól virágot, attól a naptól fogva, a hét minden egyes napján virággal a kezében várt rá a munkahelye előtti parkolóban. Amikor megtudta, hogy sosem csókolózott esőben, felállította a kerti locsolót és az esőhöz hasonló vízfolyás alatt csókolta meg, olyan szenvedéllyel, majd' bele őrült. Igen, Szonja szerelmes volt TaeHyungba az egész lényével. Imádta a hatalmas szemeit, az orrát, az arca finom vonásait, ahogyan kidugja nyelvét koncentrálás közben, az illatát, a hangját, a haját, a mosolyát, a vigyorát, a nevetését, a furcsa, másoknak sokszor érthetetlen vicceit. Aztán TaeHyung átment pszichopatába és elrabolta, hogy a pincébe zárhassa egy ketrecbe. A lány pedig teljesen összezavarodott és képtelen eldönteni, mit is érez valójában. Az egyik pillanatban retteg tőle, undorodik a gondolatától is, hogy egy légtérben legyenek. A másikban elolvad a kedvességétől és szíve szerint addig csókolná, míg bele nem pusztul.

Szonja felkapta fejét a pince ajtó nyitódására és hátát a falnak préselte, hátha a hideg segít lenyugtatni gyomra ideges háborgását. A lépcsőn ritmusos láb dobogások jelezték TaeHyung közeledtét, majd felbukkant először csupasz lábfeje, vádlija, végül maga a férfi is. Haja nedves tincsekben hullott a homlokába, nyilvánvalóvá téve, nemrég zuhanyozott. A lány alaposan megnézte Tae kezeit és ruházatát. Semmi sem volt nála, ráadásul csupán egy pólót és boxert viselt. Se egy kötél, se egy bicska, bilincs, semmi ilyesmi. Bár, ettől sem nyugodott meg, hiszen ott van a másik lehetőség, miszerint puszta kézzel tesz kárt benne, vagy folytja meg. TaeHyung komoly ábrázattal ült le az ágy szélére, egyik tenyerét a matracra helyezve, amit elkezdett felfelé simítani, egész a lány bokájáig, amire rákulcsolta ujjait. Szonja nagyot nyelt és ajkát beharapva várta a fájdalmat, vagy bármi mást, amit Tae tervezett az éjszaka hátralevő részében.

- Nem zártam be a pinceajtót. - szólalt meg a férfi, magára vonzva párja döbbent tekintetét - De a bejárati ajtó zárva van, a kulcsokat, a mobilomat, a laptopot pedig elrejtettem és a riasztó is aktív. Szeretném, ha nem próbálkoznál meg semmivel. Nem szeretnélek ismét bántani. Megértetted?