KETREC - Kim TaeHyung fanfiction [BEFEJEZETT]

18. rész

A betegség az életet eszközzé alázza. A gyógyulás, vagy a túlélés eszközévé.

Nógrádi Gergely

Szonja gyomra görcsbe rándult, amikor TaeHyung egy kötéllel, és ragasztószalaggal lépett elé. A lány rémületében a kanapé párnáiba préselődött, teste megfeszült. Attól tartott, eljött az a pillanat, amiről Tae beszélt és bántani készül őt. Ám a férfi nem dühösen nézett le rá, hanem sokkal inkább sajnálkozón. Szonja idegesen nyelt egyet és megugrott, ahogyan párja leguggolt elé, kezeiből lerakva a dolgokat és tenyereivel a lány combjaira simított.

- Mi...mit akarsz velem tenni? - kérdezte sírós hangon Szonja.

- Kicsikém ne félj, nem bántalak. - cirógatta meg finoman kedvese arcát a férfi - De le kell menned a pincébe és be kell, hogy zárjalak.

- Rosszat csináltam? - bukkantak ki könnyei, végigfolyva orcáján.

- Nem, nem , dehogy Kicsikém. - ölelte át megnyugtatóan - Csak átjön pár haverom és...nem szeretnék kockáztatni. Nem akarom, hogy elszökj, vagy bármivel is próbálkozz, amivel elveszíthetlek. - duruzsolta lágyan.

- És ha jó lennék? - érdeklődte reménykedve Szonja - Ha megígérem, hogy semmi rosszat nem csinálok? Nem próbálok megszökni, vagy segítséget kérni, ígérem. Csak ne zárj be oda, könyörgöm. Nem szeretek ott lenni. - zokogta.

TaeHyung nagyot sóhajtott és figyelte szerelme kétségbeesett, síró arcát, mely szabályosan fájdalmat keltett mellkasában. Nem azért aggódott, hogy Szonja tényleg képes lenne megszökni és elhagyni őt, hanem, hogy valamelyik srác a társaságból szemet vet rá, neki emiatt eldurran az agya és nem tudja megfékezni indulatait. Egyrészt nem szándékozta még inkább megrémíteni kedvesét, másrészt ott a másik variáns: kihasználja az alkalmat és elhúzza a csíkot.

- Kérlek Tae. Jó leszek, ígérem, jó leszek. - ismételgette sírva Szonja.

- Rendben. - bólintott végül a férfi - De szabályaim vannak, amiket mindenképpen be kell tartanod. - mondta, miközben pulcsija ujjával letörölgette a lány könnyeit.

- Megteszem, megteszem, csak ne zárj be. - bólogatott a másik.

*§*§*§*

Szonja a konyhában rendezgette a frissen kisült süteményeket a tálcán, míg TaeHyung öltözött. Nem értette, miért kell ekkora felhajtást csinálni pár barát látogatásából, de aztán belátta, ez teljesen normális. Amikor még Budapesten élt és egy-egy szombaton átmentek hozzá ismerősei, szorgosan sütött-főzött, takarított, nagy bevásárlást végzett, hogy semmiből sem legyen hiány vendégei számára. Még akkor is jóformán bált rendezett, amikor Paula, a gyerekkori legjobb barátnője látogatta meg, akivel egyébként mindennap találkoztak, hiszen egy helyen dolgoztak. Tae kifejezetten jó kedvűnek látszott, bár érezhető volt az ingerültsége is. Szonja ezt leginkább annak tudta be, hogy attól fél, megszegi a szabályokat, és eljár a szája Tae barátai előtt, vagy egy óvatlan pillanatban meglép. Pedig, semmi ilyesmit nem tervezett. Sokkal inkább izgult és kíváncsian várta a találkozást. TaeHyung végzett az öltözködéssel és kedveséhez ment a konyhába. A lány lélegzete elakadt megpillantva a férfit. Egy sötét, koptatott farmert, hosszú ujjú, fekete felsőt viselt. Eszméletlen jól festett, amit a fejére kötött fekete kendő csak fokozott. Talán még sosem gondolta annyira kívánatosnak TaeHyungot, mint akkor. Szonja nagyot nyelt, majd reszketeg sóhajt eresztett, megmosolyogtatva szerelmét.