KETREC - Kim TaeHyung fanfiction [BEFEJEZETT]

20. rész

"Amikor felébredek, félek, hogy valaki elveheti a helyem

A helyemben lenni, csak annyit jelent

Hogy félsz lélegezni

Ha elhagysz félni fogok mindentől

Szorongóvá tesz, de türelmet ad

Nyugalmat ad ahhoz hogy szembesüljek ezzel

Altass el

És ha felébredek, hagyd hogy létezzek"

The Neighbourhood - Afraid

Kim TaeHyung zavaros elméje már lenyugodott annyira, hogy felfogja mit tett, illetve annak következményeit. A ketrecnek döntve hátát zokogott keservesen, miközben fejében újra és újra lejátszódott az a kép, ahogyan Szonja kinyitja a zárak sokaságát és kilép azon az ajtón, vele együtt az életéből is. Rettegett attól, hogy elveszíti őt és a mellkasában tomboló jeges üresség sem segített lenyugodnia. Egy kibaszott mobil miatt felkapta a vizet és most örökre elhagyja. Pedig szerencsétlen lány annyira higgadtan és ügyesen próbálta kezelni a kitörését.

A pince ajtó nyitódására felkapta fejét és izgatottan kúszott a ketrec elejéhez, megnézni, ki lehet az. Talán Szonja valóban szólt a zsaruknak, vagy felhívta valamelyik haverját és kiszabadul. A lány felderengő alakjától könnyei még inkább potyogtak és homlokát a rácsoknak hajtva sírt, míg megnyugvás szaladt rajta végig. Hát mégsem hagyta el! Itt maradt vele, annak ellenére mekkora faszkalap volt! A lány TaeHyung egyik szürke pulcsiját viselte, egyik karja felkötve a mellkasán, amitől a férfi nyelvén keserű bűntudat áradt szét. Aztán eszébe jutott kedvese várandóssága, amiről napok óta csúnyán megfeledkezett és amitől egy valóságos szörnyetegnek gondolta magát.

- Ugye, a babának nem lett baja? Jól vagytok mindketten, ugye? - kérdezte aggódva.

- Tae nincs baba. - jelentette ki Szonja, majd nagyot sóhajtott - És nem is volt. Nem voltam terhes. Csak abban bíztam, ha úgy hiszed, babát várok, akkor nem bántasz...de nem jött be. - jegyezte meg száját elhúzva.

- Nem lesz családunk? - huppant TaeHyung a fenekére bánatában.

- Nem. - ingatta fejét a lány - Kiengedhetlek, vagy tombolsz még egy kicsit? - érdeklődte a férfi könnyes arcát tanulmányozva.

- Nem, lenyugodtam. Minden rendben. - hadarta Tae és a rácsokhoz kúszott, előbbi helyére, hogy azokon át kinyúlva simogathassa meg kedvese pofiját - Ügyes voltál. Annyira büszke vagyok rád. - mondta remegő ajkakkal - Nagyon ügyes voltál Kicsikém!