~Huh hát nem is tudom hogy hol kezdjem...
Igazából több oka is van annak hogy nem írtam. Elősször is a suli...másodszor pedig nem igazán hittem hogy bárkinek is tetszeni fog az amit én írok...de mikor megláttam hogy mennyien olvassák ezt is meg a másik sztorim is..hát azt hittem hanyatt vágom magam. Imádlak titeket! Hihetetlen érzés úgy írni hogy tudod azt hogy várják a folytatást! ❤❤ És van még egy hirem! Idő közben lett egy másik oldim új sztorival úgyhogy ajánlom figyelmetekbe. Amcsi00 ❤❤❤mention a user
Nah de kezdjük a sztorit!
Szeptember 3.
Reggel erős szorításban ébredtem. Oldalra fordítottam a fejem és Daveet láttam magam mellet. Hihetetlen hogy itt aludt. Nem hiszem el hogy hagytam...de emelett viszont nagyon megnyugtató volt és hihetetlen boldogsággal töltött el az hogy itt van mellettem. Óvatosan elkezdtem magamról lehámozni a kezeit és felültem. Lassan kimásztam mellöle és a ruhás szekrényemhez léptem. Elővettem egy térdnél szaggatott fekete farmert és egy belebújós szürke bő pulóvert amihez még kivettem egy atlétát és átmentem a fürdőbe. Felöltöztem,megfésülködtem és fogat mostam. Feltettem egy kis sminket és vissza mentem a szobámba. David az ágyamon ült egy szál alsó nadrágban de így legalább láthatóvá vált a kockás hasa. 😍😍
-Jó reggelt szépség!-nézett fel rám.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rá.- Öltözz! Csinálok reggelit aztán suli előtt elmegyünk hozzátok hogy átöltözz.
-Rendben főnök!-mondta miközben katonásat játszott. Én pedig elröhögtem magam. Mielőtt kimehettem volna az ajtón David oda jött hozzám. Megfogta a csuklóm és vissza húzott. Magához rántott. 1 centi sem volt köztünk. A tekintetét az enyémbe furta és a homlokát a homlokomhoz döntötte.
- Melody Smith! Lennél a barátnőm? 😍😍
Egy pillanatig hezitáltam majd elmosolyodtam.
-Igen.
Elmosolyodott és gyengéden megcsókólt. Maga az álom.
-Nah öltözz!-Váltam el tőle nehezen. Lementem és csináltam palacsintát. Már nagyjából kész voltam mikor Dave sétált le a lépcsőn. Oda jött mögém átkarolta a derekam és adott egy puszit a nyakamra, aztán elővett 2 tányért meg 2 poharat. (...)
Reggeli után felkaptam a fekete superstaromat és a tatyomat. Bezártam és kézenfogva indultunk Dave háza felé. (...) Átöltözött,bepakolta a tatyójába azokat a könyveket amik mára kellenek és már mentünk is. Megjegyzem a házuk amugy hihetetlen szép! (...)
Kézenfogva sétáltunk a suli felé. Ezzel igy nem is lett volna gond de aztán hirtelen eszembe jutott hogy vajon mit fognak gondolni a többiek meg mindenki arról ha kézenfogva sétálunk be...
Hirtelen megáltam. Dave ezen nagyon meglepődött.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Mit fognak szólni?
-Kik? És mihez?-nézett rám értetlenül.
-Mindenki...és hozzám. Vagyis hozzánk? Mi van ha piszkálni fognak? Vagy téged amiért velem jársz?
-Nyugi már Mell!-nézett a szemembe.-Nem fognak piszkalni! Ha meg mégis!? Akkor leszarom! Mert a barátnőm vagy!-mosolygott rám.- És amelyik meg téged piszkál azt leverem!
Olyan aranyos volt! 😍😍
Oda hajoltam és jó hosszan megcsókoltam. Ujjaimat rákulcsoltam az övére és boldogan indultam el újra a suli felé. (...) Bár az ajtónál még hezitáltam kicsit de mikor David rám mosolygott bementünk. Nem ugy volt mint a filmekben hogy egyből minden szempár ránk szegeződött. Egyenlőre szinte senkinek nem tünt fel semmi ugyhogy szép nyugodtan mentünk a lépcső irányába. Mikor felértünk az elsőre akkor viszont már nem csak figyeltem hogy mikor veszik észre hanem láttam és hallottam is. Láttam ahogyan vissza néznek ránk az emberek és hallottam a megjegyzéseket.
"Mióta?" "Miért?" "Miért ezzel?" "Ki ez?" És hasonlók. Beértünk a terembe és elakartam engedni a kezét hogy a padomhoz menjek de ő gyorsan vissza húzott és adott egy csókót. Ennyi elég volt. Bizonyított! Nem érdekelte hogy az osztálytársaink most hőbörögni vagy gratulálni fognak és az sem hogy hányan bámultak. Csak simán megcsókólt jelezve hogy szeret. Én pedig vissza csókóltam. Ettől a pillanattól kezdve nem feszengve álltam a tekinteteket hanem kicsit magabiztosabban. Hátra mentem a padomhoz, letettem a táskámat és leültem. 1-2 perc múlva már be is lépett Flora. Ahj istenem. Valahogy beszélnem kell vele arról hogy ez igy nem mehet tovább.... 😕
Lerakta a táskáját leült és hátra fordult hozzám.
-Kint vártalak merre voltál?-nézett rám szemrehányóan.
-Hát nem egyedül jöttem így nem a hátsó kapun jöttem be...direkt.😬
-Ki volt az aki miatt nem jöttél arrol amerről szoktál...és aki miatt ennyire hanyagolsz?-tett szemrehányást megint. És ebben a pillanatban mintha csak megérezte volna hogy gond van vagy szükségem van rá Dave fel ült az asztalomra.
-Szia.-nézett rám. Aztán nehézkesen de rá vette magát és ránézett Florára.-Szia.
-Szia.-köszönt neki furán Flora. Nem igazán tudtam mi lesz most de tudtam hogy valamilyen szinten David most megmentett.
-Lejössz a büfébe?-kérdeztem Davetől.
-Ahham.-mosolygott rám. Leszállt az asztalról én elő vettem a pénztárcámat és rákulcsoltuk az ujjainkat az egymáséra. Lesétáltunk a büféhez és vettünk reggelit. Nem egy,nem kettő szempár szegeződött ránk...de ahogy ott álltam és fogtam a kezét az eggyik leghelyesebb fiúnak egyszerűen nem zavart.(...)
Szünetekben Davel voltam vagy fent a teremben vagy az udvaron. Alig láttam Florát de szerintem nem is baj. Hátha nem kell lekoptatnom...lekopik magától. Utolsó előtti óra után épp álltam fel amikor az ajtóban valaki nekem kiabált.
-Mell!!
-Igen?-kiabáltam vissza.
-Jössz büfébe?-kukucskált be Kitty.
-Persze.-mosolyogtam rá. Elindultunk lefele. Közben eszembe jutott hogy mennyire abszurd ez az egész. Egy héttel ezelőtt ha valaki azt mondja nekem hogy Kittyvel barátok leszünk és a suli eggyik leghelyesebb fiúja lesz a pasim akkor durván kiröhögöm. De most...hihetetlen hogy Kittyvel milyen jóban lettem. Hihetetlen hogy szinte minden hova magával hív és kikéri a véleményem, és ad is rá! 😱
Szombaton például elhivott pizzázni. Ő lesz ott,Martin,Jennifer,David meg én. Hát nagyon örülök hogy-e társaság tagja lehetek. (...)
Miközben haza fele sétáltunk Daviddal azon gondolkoztam hogy kb mennyi idő után ideális bemutatni anyának?? Ez a kérdés nem hagyott nyugodni. Viszont mikor megérkeztünk a ház elé már nem kellett gondolkodni mert anya pont akkor szállt ki a kocsiból. Egyből észre vett minket és a kis apróságot is.
-Sziasztok!-mosolygott ránk széles vigyorral.
-Szia anya!
-Csókólom!-kezdte illedelmesen Dave.
-Jahj tegeződjünk nyugodtan. Kiara Smith vagyok.-nyujtotta a kezét.
- David Becker.-fogott vele kezet.
-Jol van gyerekek. Gyertek be!-mosolygott anyu. Bementünk és egyből felfele vettük az irányt. Mikor vissza néztem a lépcsőröl anyura akkor rámosolyogtam anyu pedig boldogan bolintott. Azt hiszem végre örült a boldogságomnak és büszke volt rám. Én is örültem! 😊
~Halika!! Remélem tetszik! Sietek a folytatással. Puszika 😘~
