Tervezett véletlen

4

Fél kettőre kellet az uszodába érnünk, erős túlzás, hogy Mate az elnök fogadásának megfelelő állapotban állt a medence szélén negyedkor.
-Haver, ne úgy vedd, hogy stírölöm a farkad, de fordítva húztad fel az alsót. - röhögtem, miközben Mate értetlenül bámulta az úszó nadrágját.
-Már értem mi vágta Kicsi Matet.- dünnyögte, mikor Tailor edző belépett.
-Jónapot Tailor edző. -biccentettem oda, az ideges férfinek.
-Hello srácok. Remélem tudják, hogy ez a nap mennyire fontos.- nézett ránk szigorúan.- Az elnökúr mindjárt itt van, és gondolom feltün, hogy senki nincs az uszodában rajtatok kívűl. Ez hatalmas megtiszteltetés fiúk, vegyétek komolyan.
-Tudjuk uram. - feleltem komolyan. Igaza volt, ez megbeszélés mindent megváltoztathatott. Tailor edző elküldött minket bemelegíteni, amíg meg nem érkezett a vendégünk. Kellet is nekem ez a pár perc a vízben. Éreztem ahogy fordulóról fordulóra nyugszik le az agyam. Tökéletesen koncentráció uralta minden mozdulatom, amit csak az edző hosszas sípszója szakított meg. A szemüveget a lehúzva pillantottam meg az öltönyös magas férfit a dobogónál. Mattel egyszerre értünk oda.
-Üdv fiúk. -Mosolygott kedvesen az elnök.-Mate és Adam minden bizonnyal.
Helyeseltünk egyszerre.
-Ugye tudjátok hogy miért jöttem? Nos fiúk, kiemelkedő amit elértetek már most, és az igazat megvallva felkelltettétek az érdeklődésem, arra gondolunk Mr Tailorral, hogy egy speciális edzésprogramban részesítenénk benneteket. Ha benne vagytok természetesen, de annyit elárulok, hogy ez nagyban segítene benneteket az Olimpiai kvalifikációban.- mosolygott elszántan ránk. Egyszerre vágtunk rá hogy igen Mattel.
-Oh srácok itt van ám összhang. Nevetett az Elnök.
-Oh ha még tudná milyen.- Vigyorgott Mate.
Tailor edző feje egy pillanat alatt váltott vörösre, de az Elnök csak tovább nevetett.
- Rendes srácok vagytok ti. Na de mielőtt megmutatnátok élőben is, hogy mit tudtok, én is mutatok valamit.- folytatta az Elnök, én meg hallottam hogy Mate alig tudja vissza tartani hogy ne röhögjön. Imátkoztam, hogy kibírja.
-Nos fiúk, egy kis ízelítő.- nyújtott át egy egy ruhadarabot. Kezembe vettem a jól ismert anyagot. Egy úszó nadrág volt benne, a sötétkék szövet csípőrészén belehímezve a nevemmel, és az olimpiai karikák.
Szíven ütött egy pillanat, ahogy a nevem mellet ott volt az a motívum, ami a világot jelentette nekem.
-Remélem motiváció lesz.- mosolygott rám. -Ohm Fiam, hogy mondjam, de rajtad nincs fordítva az úszó nadrág?-ráncolta a szemödökét, furcsálva.
-De igen uram. - vigyorgott a képébe.
                             ***
-Adam beszélhetnék veled pár szót?- szólított le az Elnök , amikor az öltöző felé indultam, már az új alsómban.
-Természetesen uram. -feletem miközben lehúztam az úszósapkám.
-Nos Adam, őszintén örülök hogy most az edzésedet is láthattam, nem csak az éles versenyeidet. Hihetetlen látni téged a vízben, mintha te is a víz rész lennél, bámulatos. -áradozott a magas férfi, én pedig kezdtem zavarban érezni magam.
-Köszönöm uram.- feletem.
-Én köszönöm, hogy láthattalak. És egyet elárulhatok, te ebbe a csapatba születtél, neked bajnok vér folyik az ereidben.- bíztatóak lettek volna a szavai bárki számara, engem azonban csak gyomorszájon vágtak. Mégegyszer megköszöntem majd kezet fogtunk, és elváltak útjaink. Bajnok vér, hát sok minden van a DNS- emben csak ez nem. Ez kattogott az agyamban ahogy a kinti öltözők felé igyekeztem, tavaszi langyosság volt ugyan, de a vizes bőrőmet élesen karcolta minden szellő. Kinyitottam a névre szóló szekrényemet, és kibányásztam a cuccaim. Letoltam a vadonat új nadrágot, és épp a törülközőt kerestem, amikor a világ leginkább nemvárt hangját hallottam meg mögülem, valami röfögött.
Egy pillanat alatt fordultam meg, amikor megpillantottam egy fehér és barna bulldogot, ahogy a nadrágommal a szájában ül az öltöző túlfelében. Mi az isten? A törülközőt azonnal a csípőm köré tekertem, és lassan lehajolva a kutya felé indultam.
-Jókutyus, add azt ide.- szóltam hozzá, de az csak hátrébb csúszott a fenekén űlve. Még egy lépést tettem felé.
-Na okos kutya add ide. - De amint elértem volna a nadrágot, a nyálas szájából, a bulldog felugrott és kifutott az öltöző ajtaján.
-Oh az istenit Mate minek hagytad nyitva. -Morogtam magamban, és a kutya után vetettem magam. Az uszoda a parkban volt, így azonnal embertömeg közepén találtam magam. Körbe járt a tekintetem, mindenhol, azt a dagadt kis ördögöt kerestem, de csak egy tucat másik kutyát, és a gazdájikat láttam, akik kigúvadt szemekkel meredtek rám. Majd egy magas hangra lettem figyelmes. Egy harsány nevetésre. A hang irányába kaptam a fejem, és megpillantottam egy lányt ahogy azt nyálas hájgolyót dögönyözni.
-Rodin, mi a fenét találtál már megint?- nevetett. - Mi lenne ha nem vennél minden szemetet a szádba?
Édes jó istenem azt mondja a válogatott nadrágomra hogy szemét, ha nem lenne lány már biztosan tarkón vágtam volna.
A lány fölé álltam, és megköszörültem a torkomat.
-Ha nem zavarok...-szóltam, mire a vállig érő szőke hajú lány felkapta a fejét. Rám pillantott, és ahogy végig futott a tekintete, a mérges arckifejezésemtől, a csupasz melkasomon, egészen a csipőm köré tekert törülközőig, hatalmas nevetésbe kezdett.
-Van egy olyan érzésem, hogy megtaláltuk a kis szerzeményed gazdáját.- mondta vigyorogva, mikőzben igyekezett kibányászni, a kutya szájából az Olimpiai keretes nadrágomat. Azt hittem menten elájulok, ahogy nekiállt kirángatni, a bulldog nyáladzó pofájából.
-Rodin engedd el!- szidta nevetve továbbra is a kutyát. Végül az alsó kicsúszott a fogai közül, és a lány majdnem hátra esett. Ösztönösen nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem,   de ő csak nevetve elutasította.
-Inkább két kézzel fogd azt a törülközőt.- Biccentett a csípőm felé. Egy pillanatra zavarba jöttem, de mielőtt megszólalhattam volna, a lány már elöttem állt, és az apró kezében nyújtotta át a nyálas anyagot.
-Én a helyedben kimosnám. - mosolygott kacéran rám.
- Minden bizonnyal.-feletem. A helyzet abszurdsága miatt nem tudtam, megszólalni, vagy pedig a lány szikrázó kék szemeitől, de csak habogtam. Épp egy értelmes választ igyekezett kinyögni, amikor egy erős rántást éreztem a törülközőn, de az a nyálas dőg, majdnem lerántotta rólam. Két kézzel szorítottam, de a bulldog csak rángatta, morogva.
-Rodin az istenit!- kiáltott továbbra is nevetve a szőke lány. Gyenge kezeivel lenyúlt, hogy lerángassa a kutyát a rongyról, ami csak azt eredményezte, hogy már ketten húzták lefele a törülközőt. Egyre több ember gyűlt körénk szemlélni a tolytatást
-Jó figyu hagyjad inkább, mert ha arra hajtatok a kutyáddal hogy mesztelenűl lássatok, azt máshogy is megtudjuk oldani, nem kell erőszakoskodni.- szóltam már kissé gúnyosan.
A vékony lány végül nagy nehezen felemelte a dagadt kutyát, és a kabatjának melléhez szorította.
-Köszönöm de nem élnénk a lehetőséggel.- kacsintott rám.
- Amúgy Shopie vagyok, ő pedig itt Rodin. - biccentett a kutyára. - Ha nem haragszol, most nem fognék kezet. - nevetett.
-Adam vagyok, ő pedig itt a törülközőm, és nem nem haragszom meg. -mosolyogtam rá. Shopie kedvesen mosolyogva biccentett, majd elköszönt.
- Hát örülök, hogy megismertelek. -mondta, és megfordulva elindult a röfögő bulldoggal.
-úgyszintén- meredtem a távolodó lány alakját, és egyszercsak megcsapott a hűvös levegő.