Tervezett véletlen

8

Shopie
Határozottan nem gondoltam át azt az ötletet hogy pizsomában hozzam le Rodint, nem tudom pontosan ez a válasz mikor fogalmazódott meg bennem, amikor a Március végi kora reggeli hűvős pirosra kezdte csípni, amúgy is világos bőrőmet, vagy amikor rájöttem hogy az 5 fokos levegő és a melltartó nélkül viselt pizsama felső nem éppen diszkrét, bármennyire is nem voltam megáldva mell ügyileg, vagy pedig amikor a Marilyn street sarkán megláttam befordulni, ahogy Karen mondaná, az úszásport félistenét.
Meglepetten meredtem a felém közeledő alakra, a hosszú nyurga izmos karokra ahogy előre lendítették a hozzá tartozó sikár testet. A sőtétkék testére tapadó termo fölső, hogy is mondjam elégé jól mutatott rajta, és elárulhatom nem a szemét emelte ki.
Kissé talán már zavarba ejtően bámultam a közeledő srácot, amikor karomat majd kirántotta a póráz végén szörcsögő lakótársam. Szinte hasra esve próbáltam karommal vissza nyerni az egyensúlyom, amitől természetesen a kávém kövér cseppekben hullott a kőre, és a Yoda fejére. Mire biztos lettem abban, hogy nem terülök el, addigra Adam is odaért hozzám.
-Hűha de korai valaki. - szólt oda félszegen ahogy megállt előttem, óráját megnyomva.
Szemem hunyorítva meredtem rá.
-Én nagyjából 10 perce ha felébredtem, de te nem úgy tűnsz, mint aki most pattant ki az ágyból.- feletem nem értve teljesen mit is akart ezzel mondani.-Mi járatban erre?- kérdeztem, mert még kótyagos fejemnek nem volt egyértelmű, hogy egy sportoló miért is edz.
Ő azonban nem törődve ezzel féloldalas mosolyt dobott felém.
-Hív a kötelesség.- felelte, majd vigyorogva vissza kérdezett. - Na és te?- vállamat megrántva biccentettem Rodin felé, aki ekkor édesen gugolva végezte legnemesebb feladatát. -Engem is
Adam nevetve nedves hajába túrt melynek tincsei végén páracseppek lógtak.
-Nemes feladat. -bólintott megértve a kész tényeket ahogy Rodin dolgát végezve kaparta hátsó tappancsával a füvet a tett színhelyén.
-Az biztos, de látod szerencse, hogy tegnap nem ette meg az úszó nacid, akkor délig dekkolhatnék itt pizsomában. - feleltem kissé piszkálódva. Adam ragyogó  szemében szinte fizikai fajdalmat láttam megcsillanni az eset említésétől. - Kérlek ne hozzuk fel azt az ominózus pillanatot, igyekszem elzárni az elmémben.-szisszent fel megdörzsölve izmos karját.
-Jó jó nem hozom fel többet.- Bólintottam nevetve. Rodin nagyokat röfögve szimatolta drága futócipőjét. Az egy szabad kezemmel próbáltam elrángatni a kis dagadt szőrgolyót semmi sikerrel.
-Kicsit ráállt a kutyád a cuccaimra.-húzta el a lábát a szemöldökét ráncolva.
-Bocsi unja Yodát.- feleltem tovább rángatva a pórázt.- Figyu fogd már meg ezt. -nyomtam a kezébe a kávés bögrémet amiről Leila hercegnő nézett vissza, majd két kézzel rángattam vissza Rodint, aki duzzogva huppant le kerek farára a zöld mester mellé.
-Yoda, Leila? Úgy látom valaki nagy Csillagok háborúja rajongó. Lemerem fogadni, hogy van Hansolos zoknid is.- kacsintott rám, majd íves ajkához emelte a bögrét és beleivott a kávémba.
-Nem csak bugyim van Hansolos de lehet kellene szetbe,- erre a kijelentésemre prüszkölve köpte vissza a kávém a pohárba.- várj te most komolyan megittad a kávém?- ekkor egy gonosz tekintet keretében elengedtem a kék pórázt aminek a végén leledző lény ágyúgolyóként indult meg a márkás cipő felé. A sötétbarna hajú fiú egy pillanat alatt ugrott fel a mellettünk lévő padra, menedéket keresve a támadó fenevad ellen.
-Jó jó ne! Fogd meg ezt az ízét!- Kiáltotta lábát kapkodva ahogy Rodin igyekezte elérni.
- nem nem, ez így nem jó.- nevettem fejemet csóválva.
-Hát mit akarsz könyörögjek? Jó, kérlek hívd vissza a kutyát.- nézett rám nagyra nyílt szemekkel.
-Még mindig nem lesz így elég.-csóváltam tovább a fejem miközben csettingettem a nyelvemmel.
-Jézusom mit akarsz még?- egy pillanatnyi szünet után megvilágosodva kiáltott fel. - Jó kapsz egy másik kávét.
-Okos fiú.- bólintottam mindkettőnek üzenve ezzel. Rodin ekkor a legnagyobb meglepetésemre duzzogva lehuppant, minden bizonnyal csupán véletlen unhatta meg pont akkor, de mindenesetre jól jött ki.
-jó ég így hallgat rád?- pillantott rám, mire én csak kacéran rákacsintottam.
-van érzékem a férfiak irányításához.
Adam felsziszent majd a pad háttámlájára űlt.
-Na ezért nem kapsz kávét.- próbált szigorú lenni de elnevette magát.
- nem nem már kimontad,-nevettem felé.
- jó, megegyeztünk mikor és hol óhajtja meginni a kávét?- kérdezte eltúlzott gesztusokkal.
Egy pillanat gondolkodást követően válaszoltam csupán.
-Nos mivel most már mennem kell grafikára,  de holnap csak 10kor lesz órám legyen holnap fél kilenc a Katy's előtt.- feleltem kacsintva.
Mire ő nevetve csak annyit kérdezett.
-Rendben de akkor végre lejöhetek, vagy az egy sütibe fog már kerülni?