Lisa Parker furcsa élete

3. Fejezet- Aréna és edzés

Amikor reggel felkeltem, tudtam, hogy eltelt egy újabb éjszaka. Reggel NEM KÉSTEM EL! Sőt! A nővérem, Betty még utánam jött le a konyhába.
-Ennyire várod a sulit?-kérdezte.
-Aha... mondjuk... Miért???
Vállat vont.
-Izgatottnak tűnsz....-morfondírozott, de nem szedett ki belőlem semmit. Megreggeliztünk. Szokás szerint kiléptünk az utcára, és ott állt Henry. Jó, szokásos köszönések, lepacsiztam vele, Bettyvel puszika... beszálltunk a kocsiba. Odamentünk a sulihoz, kiszálltam a VolsWagenből, es ott álltak.... Lilo es Tomi. Valamiért csalódott voltam... nemtom miért.... És mentem bioszra. Végiguntam a puhatestűeket, és aztán kimentem a teremből. És ott állt... Márk. Nemtom, ez miért izgat ennyire... nem vagyok szerelmes, de egyre jobban tetszik Márk....De örültem.
-Szia!- mondta, mert látta, hogy kicsit lefagytam. Ellökte magát a faltól, és elindult mellettem a szekrénye felé- Mizu? Megleptelek?
-Igen- vallottam be. A szekrényből kivettem a tesicuccom- tesim lesz. Neked?
-Azért vagyok itt- kinyitotta ő is a szekrényét, és ő is a tornazsákját halászta elő- mert egybe vont tesink lesz, ezentul keddenkent.
Elmosolyodtam. De jóóó!!!De... miért is? Eddig nem volt soha...összevont... és nem nagyon hittem neki. Akartam valami ellenérvet mondani, de sajna a legbénább jutott eszembe.
-De mi ilyenkor a kicsi teremben szoktunk lenni- mondtam gyanakvón- és ott meg mi is alig férünk el!
Felnevetett.
-Nem tudtad?
Megráztam a fejem.
-Kisorsoltak 2 osztályt, akik az Arénába mehetnek, es ott egyszer kézilabda, egyszer röpi, egyer foci, egyszer kosár, egyszer meg úszás lesz. Lesz edző, és ez ilyen... kedvcsináló a sportokhoz... igazából...
Megtorpantam akaratlanul is. Ő is megállt erre mellettem, es szembefordult velem.
-Ebbe sose menne bele az igazgató- közöltem hidegen, de reméltem, hogy amúgy nem így van...
-Valakinek az apja.... aki hasonlít az enyémhez- akit előléptettek, és sport-másod-igazgató lett a városban....
Rám pillantott, én meg kérdőn és várakozón néztem vissza rá, olyan éééés?-nézéssel.
-És rabeszélte a mi jó kis balogh- igazgatónkat, hogy vigyen el 2 osztályt az Arénába.... és mi lettünk azok-fejezte be.
Nem gondolkodva, hirtelen megindulásból megöleltem.
-köszönöm!-suttogtam.
-Ne nekem köszönd!- gyengéd hangja melegséggel töltött el. Kicsit megijedtem ettől. Kissé eltoltam magamtól. Hagyta, de egyik kezemet még mindig fogta. Mi történik velem?
-Menjünk. Már várnak ránk szerintem. Amúgy busszal megyünk. Csak azért...-Mondta, de a kezemet nem engedte el. Csak az egyiket.
Összenéztünk, és úgy, ahogy voltunk, fogva egymás kezét, én pulcsiban, ő pólóban, elkezdtünk futni a közben megürült folyosón. És láttam, hogy boldog. Én is az voltam. Milyen jó fej az apukája!
Kifulladva, nevetve érkeztünk meg a suli parkolójába. Valóban: mindenki ránk várt.
Balogh is. Ajjaj. (Balogh az igazgato)
-Késtetek! Nem egy Bexi-konyvben vagytok, senki nem fog számot írni rólatok!!! Egyébként fiú-lány nem ül egymás mellé!- kiáltott ránk- Te!-mutatott rám- Lilla mellé ülsz, Te meg!- mutatott most Márkra- Zsombor mellé ülsz. Értve vagyok? Na! Sipirc!!!
Még mindig a Bexis viccen nevetve léptem fel a buszra, Lilot keresve.
Az anyósülésen egy egész kedves, egész fiatal férfit láttam.
-Jó napot!-köszöntem neki, meg a sofőrnek, aki egy mogorva nyanya volt.
A férfi mosolygott barátságosan, a nyanya meg csak elfordult. Márk is fellépett mogottem a buszra.
-Szia, apa!-mondta- Szep jó napot, Annamária néni!
Na ne! az a férfi az apja??? Ne már! Még hány meglepetése van?

Mentem a folyosón, es lehuppantam Lilo mellé.
-Csövi!- köszöntem neki.
-Szia csajszi! Olyan jó fej Péter! Nem?
-Ki is az a Péter?- bizonytalanodtam el- lemaradtam valamiről?
-Nem, nyugi. Péter Adams Márk Adams apa. Ő intézte ezt nekünk.
Jaaa! Minden tiszta! Leesett😉😉😉...
-De jóóóó!- tettettem, hogy most hallom először.

Odaérve az öltözőbe mentünk, és átöltöztünk tesi cuccba. Azaz felvettem a fekete rövidnadrágom, a fehér (SZIGORÚAN!!!) tesipólóm, amin egy #cool felirat volt a hátán. Elöl egy röplabda meg egy röpis háló. Ez mellékes😁😂. Felvettem még a fekete - narancssárga-lila-kék sportcipőm, összefogtam a hajam, és végül megnéztem magam a tükörben. Hmmm.... nem rossz, de lehetne jobb is! Kiléptem az öltözőből.
-Helló mindenki! Fiúk, vs. Lányok!!! Ki nem tudja a kézilabda szabályait?- 6 srác és 2 lány tette fel a kezét-Ti gyertek ide, magyarázok, közbe nézitek a játékot is, és majd megértitek. Hányan maradtak a többiek? Jó.55-en. Azaz 31 fiú és 24 lány. Fiúk kezdenek a bal térfélen, lányok a jobbon. Lányok kezdenek, mert ők vannak kevesebben, és ezért kicsit bénábbak. Hah! Kössz! Réka- igen, Tomi barátnője -a 10.d-ből kézizik, és én is tanultam 4.-ben, meg gondolom tobben is így voltunk lányok, ezért a ,,kicsit bénább" lánycsapat végül 65:12-re elverte a fiúkat... hmmm... legközelebb így legyünk ,,kicsit bénábbak"! Annyi nekik! Hihihi!!!😋😋😋...
Liloval büszkén lepacsiztunk. Amúgy én 15, ő meg 13 gólt lőtt.... hmmm.... barátnők. Kétségtelen.