Lisa Parker furcsa élete

2. Fejezet-Az új csapatkapitány

De akkor.... hallottam valamit a sulirádióban... ami megdöbbentett... nem vagyok túl népszerű, de hallottam valamit... elkezdődött az egyik kedenc számom, -az alkonyat zenéje -Christina perry -től, a Tausend years... na ne! És ez az üzenet:
-Ezt a számot Lízá-nak küldöm! Boldog valentin napot! Titkos imádódtól, akit asszem ismersz:
MÁRK

- HOGY MI VAAAAN?-kiáltottam fel, mire mindenki felém fordult a folyosón. Hoppá....
A gondolataimba merültem. Márk? Vajon mióta tervezgeti ezt? Látta, hogy nézem órán? Vagy nem? Eddig nem figyeltem oda rá. De ez nem illett bele a ,,szerencsétlen/nem tökéletes" életembe. Hmmm... ilyen benyomást tudok tenni a fiúkra? De én nem vagyok szerelmes Márkba! Csak megtetszett... de NEM! Valami nem stimmel....
Bummm!
-Bocsi!-annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy a folyosón beleütköztem egyik végzősbe. Vagyis... végzősnek tűnt.... és izmosnak.... fehér pólója kiemelte izmos felsőtestét, barna haja menő volt. Cuki. Elmosolyodtam.
-Bocs!-mosolygott, és rájöttem, eddig nem láttam a suliban.
-Szia, Lisa! Ő itt általános iskolás barátom-lépett oda hirtelen Henry-Idén jött át a Horváth Noémi gimibe. b-s, azaz kémia, fizika szakos.
-Mark Adams- mutatkozott be a fiú.
-Szia! Lisa Parker- biccentettem neki.
-Tudom.
ezt egy kicsit furcsálltam, de tovább leptem:
-Es? Tetszik a Horvath Noémi? Jobb, mint a régi sulid?
-Igen. Sokkal. Itt több barátom van.
-Az jó.
Ekkor vettem észre, hogy barátaim már nincsenek ott, mellettem. És még egy dolgot; becsengettek. És nem kéne órára menniük? Mert nekem egy dolog, hogy nincs maár órám, de ők nagyobbbak...
-Neked nincs órád?- kérdeztem végül.
-Van, de nem kell bemennem-rejtélyeskedett Mark.
-Miért?-najó, ez lehet hogy kicsit nyersre sikeredett...nem így akartam..
-Mert tesi van, osztályozás, de engem már a múlt órán leosztályoztak.
-Miből is?
-Röplabda.
-A kedvenc sportom!
-Nekem is!
-Játszol valamelyik csapatban?
-Igen.-mosolygott, és rögtön lehervadt az arcáról...-vagyis.. Már nem.
-De hogyhogy?
-Költözés.
-Nem baj, jöhetsz hozzánk, mi vegyes csapat vagyunk, tuti beilleszkednél-ajánlottam fel.
-Köszi. Szívesen megyek. Mikor van edzés és hol?
-A Szent Ignác középsuliban, heti 4x: Hetfon, kedden, szerdan, es penteken. Raérsz?
-Aha... aszzem.
-Akkor ma is johetsz akár.... tudod hol a terem?
-Nem-vallotta be.
-Nem baj, átsétálhatunk együtt. Hol laksz?
-A Vizfátyol utca 10-be.
- Egész közel lakunk... Akkor nálatok tali ma fél 5-kor.6 -kor kezdődik az edzés, és 2 órás.. csak fél óra odasétálni...
-Jó. Akkor 5-kor a házunk előtt. Szia!
-Szia!

A beszelgetesunk ennyi volt. Folytattam utam a menzára. Miközben ettem, rájöttem: most egy fiú háza elé fogok menni. És edzésre megyünk.... okééé.... Gergő bá tuti örülni fog...
Ez a gondolatmenet elterelte a figyelmemet a valentin naprol. Viszont amikor mentem ki az ebédlől, kaptam egy ♡ alakú csokit. Ez eszembe jutatta Márkot, meg az üzenetét. Hurrá. Most meg kéne mondanom neki, hogy nem? Bocsi, de en nem vagyok beléd szerelmes, úgyhogy bocs, keress mást.... vagy... várjak?
Tudom mar! Megírom neki messengeren. Az jó. Talán.. nemtudom. Bettyt nem kérdezhetem meg, Henryvel a dunapartra mentek randizni. Életem első szerelmi vallomása-mert amúgy még nem kaptam és nem is voltam még szerelmes senkibe, akarmilyen ciki majdnem 16 evesen...-es én kikosarazom az illetőt. Vagy lehet, hogyha szó nélkül hagyom, rájön magától is?
Amikor sétáltam az üres folyosón, radöbbentem, hogy egyedül vagyok. Mint a folyosón. Csak más értelemben....
Az üres szekrényekből rajöttem, hogy Lilo Tomi meg Réka leléptek valahova, ugyhogy elindultam haza. Eddig észre se vettem, milyen tavaszias az idő Olyan meghitt minden, mintha tudná a természet, hogy valentin nap van...

Otthon megírtam a leckéket, uzsonnáztam, es mivel maradt még időm, zenét hallgattam. Észre se vettem, hogy 3/4 5 van. Edzésem van. Es elkísérem....Hogy is hívják a fiút? Én már nemtom... mind1...
Összefogtam a hajam, felvettem a fekete tornanadrágom, rá egy melegitőt, felülre meg az egyesületes pólót, rá egy pulcsit. Lementem az nappaliba, es összeraktam a cuccom: térdvédő, karvédő, ugrókötél, thera band szalag, víz. Mentem az előszobába. Felvettem a kabátomat, az edzőcipőm, és közben agyaltam a fiú nevén... Erik? Péter? Nándi? Csongor? Levente? Máté? Nem, egyik sem stimmelt.
Kiléptem a hidegbe. A telefonomon bekapcsoltam a mobil netem , es beütöttem a Vízfátyol utca 10-et. 10 perc múlva megálltam. Egy fa kerítést láttam, amin ez szerepelt: Vizfátyol utca 10. Láttam egy csengőt is a kapun, igy hát megnyomtam. DING-DONG!!!-hallottam.
Egy 5-6 éves kislány, és egy 8 év körüli kisfiú nyitott ajtót.
-Sziasztok!-mondtam- itthon van a bátyátok?
-Igen!-mondta a nagyobb fiú, és jobban kinyitotta a kaput- Gyere be!
Beléptem. Egy csodálatos nagy ház tárult a szemem elé, bal oldalt egy óriási kerttel.
-Biztos őcaz a lány, akijől annyit beszélt MZ-súgta a lány a tesója fülébe, azonban én véletlen meghallottam, de úgy tettem, mintha semmi nem történt volna. Egyáltalán MZ az, akihez jöttem?-még mindig nem ugrott be a neve...
-Gyeje, Májk a tejaszon van-mondta a lány, és elkezdett kísérni a ház meg a kert közötti ösvényen. Hát persze! Márk!Nagyon szép volt az ösvény; tele volt növényekkel.
A teraszra érve megpillantottam Márkot. Ült egy rövidnadrágban, és egy summer feliratú pólóban, egy menő napszemcsiben, és épp a Bexi-t olvasta.
A kicsi lány hozzászaladt, és megrángatta a pólóját kicsit:
-Hé, MZ! Itt van a lány!
Felnézett a könyvből.
-Szia, Lizi!-köszönt-Mehetünk?
-Aha!
Feltápászkodott, és elindultunk a kapu felé. Útközben felkapott egy táskát, ami az edzéscucca lehetett.
-Szia MZ!-ölelte meg báttyát a lányka, aki eddig követett minket.
Márk visszaölelte -Ne csinálj hülységet, jó? Fél 9 körül jövök. Apa 8-ra jön, csinál nektek vacsorát. Anya későn jön, akkorra már hazaérek, és mesélek nektek estimesét. Jó lesz?
A lány bólintott, majd elengedte báttyát.
-Bezárom a kaput, viszek kulcsot! Menj be Attilához, majd jövök. Szia!
Intett még egy utolsót, és bezárta a kaput.
Meglepett. Nagyon. Olyan édesen bán a kistesóival. Én is egy ilyen bátyra vágytam mindig is.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi.
-Jó. Máshogy kérdezem:Miert vagy ilyen csendbe?
-Gondolkodok.
-Te ilyen gondolkodós lány vagy?
-Aha... te meg... ilyen törődős fiú vagy? - tört ki belőlem a kérdés véletlen. Elpirultam.
Rám nézett, és nevetett. De nem rajtam. Éreztem. Így hát én is elmosolyodtam.
-Tudod, Bianca meg Attila - a tesóim - nagyon kicsik még... Bianca most lesz 5, Attila meg 7 éves. Kell még törődés. Volt egy időszak, amikor nem voltam velük kedves, mert minden időmet eleinte a barátaimmal, aztán mindenkit elhanyagolva az akkori barátnőmmel, Dórival töltöttem. Aztán....
Nem nézett rám, direkt kerülte a pillantásom. Úgy nézett ki, nem akarja folytatni.
-És mi történt végül?-kérdeztem.
-Dobott. Dóri. És egyedül lettem. Rájöttem, mindenkitől eltávolodtam. És akkor... amikor egyszer ültem a szobámban, Bianca bejött, és nézett rám, kérdeztem, mi a baj? Erre ő: Olvasol nekem esti mesét? Én meg annyira megörültem neki, megöleltem, és átmentem a szobájába, és elolvastam neki a Bogyó és Babócát. Minden nap kért tőlem egy mesét, és én alig vártam, hogy este legyen. Egy idő után Attila is átjött hallgatni...Ez volt kb. Másfél éve. Aztán egy éve anya kapott egy új munkahelyet, oda átment, és minden nap korán elmegy, későn jön haza. Apukám meg Pestre szokott bemenni, és normál esetben ő viszi a gyerekeket. De ezért ő csak 8 körül ér haza... És én... rájöttek, 17 vagyok (voltam 1 éve), és kaptam egy Porshe-t. Azzal jártam suliba. Végül én vittem Biancát oviba, Attilát suliba. És közelebb kerültem hozzájuk. Már nem hiszem hogy kell nekik esti mese, de mindig olvasok, mert egyrészt kérik, másrészt a régi időszakra emlékeztet.
Elmosolyodott, és végre rám nézett.
-Hát ez....-nem mondtahom hogy cuki, mert azt nem modthatom egy fiúnak, ezért egy ,,majdnem cuki"-val válaszoltam- édes.
Halkan nevetett.
-Ez a nagy történet-mosolygott.
-És amúgy... miért hívnak MZ-nek a tesóid?
-Mert amikor egyszer x-boxoztunk, Attila ezt a nevet írta be: MárkocskaZizi. És ezért lettem MZ- nevetett.
-Ez nagyon tetszik!- mondtam, és megborzoltam a haját-Amugy én is hívhatlak így?
-Persze! Ha akarsz....
-Oké! Hát, akkor MZ, itt van a tornacsarnok-mondtam, mert amúgy odaértünk közben.
Beléptünk a suli kapuján, és a tornacsarnokhoz vezettem.
-Szia! Jöttek oda barátnőim, akik már ott voltak: Lilo, Enikő, Jázmin, Zsófi.
-Ő meg mit keres itt?-kérdezte Lilo.
-Inkább ki ő?- nézett álmodozva Jázmin.
-Ő egyik barátom:Márk. Most költöztek ide.-válaszoltam.
-Üdv, mimdenkinek!- köszönt Márk.
-Ott az öltöző, bent vannak a fiúk, ismerkedj meg!-mondtam Márknak, és a fiú öltöző felé mutattam.
Bólintott, és elindult arra, amerre mutattam.A lányok megtámadtak kérdésekkel, mint hogy mióta ismerem, járunk-e, honnan jött..... Leráztam ezeket.
Megjöttek a többiek, és végül Gergő bá is.
-Helló evribádi!-köszönt nekünk, és beterelt a terembe- Hát te ki vagy?
-Márk Adams. Líz azt mondta, szerinte jöhetek a csapatba.
-Igen, persze! Mióta röpizel?
-8 éve.
Erre hatalmas csönd lett.
- De nem mindig egyesületbe.... egy éve nem vagyok egyesületbe....
-Nembaj, isten hozott! Na, lássuk mennyire megy neked, kezdünk egy alkartenisszel!
-Azaaaz! Köszi Márk!- ilyeneket mondogattak neki.
-Tudod mi az?
Márk bólintott.
-Először persze bemelegítés!- szólt ránk az edző.
Futottunk pár kört, nyújtás, karkörzés.... és beálltunk az alkarteniszre.
-Három életes, és Kyra kezdi, mert ő a lány. Bocs, Csaba!
Bedobta a labdát, és elkezdtünk játszani. Márk gyönyörüen helyezte a labdát. A végén 3-an maradtunk bent: Zsófi, én, és... Márk. Márknak megmaradt mind a 3 élete, nekem 2 volt, Zsófinak 1. Végül kapott egy sarok-labdát Zsófi Márktól, amibe nem tudott beleérni... kiesett. Márkkal döntőztem. 1-0 nekem. 1-1. Aztán 2-1 nekem. Végül 2-2, és.... nyert. Ezt nem hiszem el!3-2 re nyert! Jobb, mint hittem!
-Nagyon jó! Ügyes vagy, Márk!-mondta Gergő bá-Most lássuk, iramjáték hogy megy?Márk, Lisa, Jázmin, Kyra.A csapat. Lilo, Enikő, Csabi, Jázmin. B csoport. Botond, Erik, Fanni, Netti. C csoport. Bálint, Flóra, Noémi, Kata. D csoport. Minkenkit beosztottam?
-Igen.
-A és B csoport van fent, A kezdi.
Jázmin fogadta, bejátszotta nekem alkarral. Feladtam kosárral Márknak, és ő... leütötte. Olyan szépen, hogy nem tudták fogadni. 1 pont nekünk. B csapat lement. Jött a C. Ők nyertek 1 pontot, lementünk.
Kiderült, hogy Márk nagyon jó minden helyzetben. Mi nyertük meg. 25 pontra. C-nek 17, D -nek 16, B-nek 14. Márk nagyon jó.
Edzés végén Gergőbá odahívott maga köré minket.
-Szavazunk csapatkapitányt! Vasárnap meccs, kell csapkap. Hoztam papírokat, mindenki írjon egy nevet,akit szeretne csapatkapitánynak. Márk, ha valakit nem tudsz, írd, hogy mondjuk....
-Aki szerintem jó lenne csapkap.-nak, annak tudom a nevét-szólalt meg Márk.
Gergő bá szétosztotta a papírokat, és cerkákat. Márkra szavaztam.
Beszedte az edző a papírokat és ezt mondta:
-3-as holtverseny. Lilo, Lisa és Márk. Ki legyen?
-Én lemondok róla-mondtam.
-Én is-mondta Lilo is.
-Akkor Márk lett. Gratu! Holnap itt, edzés 6-kor.-mobta az edző- Sziasztok!
-Viiiiszooont láááátááásraaaaa!!!-feleltük kórusban.
Mentünk az öltözőbe, átöltözni. Utolsóként léptem ki az öltözőből. És Márk támasztotta az ajtót.
-Szia! Nem kellett volna megvárnod-mondtam- de azért kösz!
-Alap. Nem vagyok olyan, hogy megmutatod hol az edzés, csapatkap.-nak választasz, és nem várlak meg-mondta erre Márk, és elindultunk.
Kiléptünk a suli kapuján.
-Honnan tudtad, hogy rád szavaztam?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Csak egy megérzés.
Csendben sétáltunk tovább.
A házuk előtt megkérdezte:
-Holnap is elkísérsz?
-Persze. Amíg nem jegyzed meg az utat, kísérlek-válaszoltam.
-Hát szia. És köszönöm!
-Szia! Csapatkapitány!-tettem hozzá nevetve, és ökölpacsiztunk.
Én meg elindultam a hóesésben. Szűz havon sétáltam. Gyönyörű volt.
Nagyon jól éreztem magam Márkkal.... vagyis az edzésen, persze. Alig várom a holnapot!
Hazaértem.
-Szia, Betty! Szia Henry!-köszöntem nekik. Épp a nappaliban néztek valami filmet. Leültem melléjük.
-Milyen mosolygós itt valaki!- mondta Henry-milyen volt az edzés? Márk jó fej volt?
-Aha, jó volt minden, ő lett a csapkap.
-De eddig te voltál!
-Meguntam.
De rosszul hazudok! Még én se hittem magamnak, ezért felálltam
-Elmegyek zuhanyozni!
És télleg az emeleti fürdőszoba felé vettem az irányt.
De előtte beugrottam a konyhába kajáért.
Megettem a szobámban, és aztán mentem zuhanyozni.
Lefeküdtem az ágyamba. Holnapi napot nagyon vártam. Kíváncsi voltam.... Márk meddig szeretne még velem sétálni.... meg ilyenek...
Végül elővettem a könyvemet-alkonyat 3-Napfogyatkozás- és olvastam.
Végül rájöttem, hogy egyáltalán nem emlékszek semmire belőle. Ha puskát tartanának a fejemhez, sem tudnám megmondani, mit olvastam.
Hurrá. Eltettem a könyvet. Szegény Bella meg Edward! Nemtom mit olvastam róluk. Ezen jót nevettem.
Megpróbáltam aludni. Nem ment, így hát limentem az erkélyre. Láttam, hogy Bettyék most köszönnek el egymástól odalent. Elfordítottam a tekintetem. Így hát csak néztem a havas tájat. Nem tudom kit vártam. Talán Márkot.... Mi??? Miért várnám Márkot? Nem egy filmben vagyok! És megtanulhattam volna már, hogy az élet nem ilyen! Mérges lettem magamra. Hirtelen ráébredtem, hogy szétfagyok. És álmos is vagyok. Bementem a szobámba, összekuporogtam a takaró alatt, és elnyomott az álom....