-De... Ki is a ,,gonosz", akitől meg kell menteni MayoliSityt?- kérdezte tök jogosan Betty.
-Martin...-válaszolt lassan Jasper- Martin Zollu.
-Ahha... Justin is ezt mondta de az olyan hülyén hangzik! Nevezzük mondjuk a monogrammján. Azaz... M...Z....MZ.
Megfagyott bennem a vér. MZ!?!? AZ AZ MZ? Kifutott a fejemből a vér, és az ájulás kerülgetett... abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. Rápillantottam. Márk.Továbbsiklott a tekintetem Jasperre.
-Mi a rixe a gonoszoknak? Eltér a miénktől?
-Igen. Nekik Vörös a keretjük. De csak ha rosszak. Vagy hát... rosszban sántikálnak...
-Jó- azzal kinyomtam a telefont.
-És mi a helyzet Angelával miután elmentetek?
-Összetört. Teljesen. Egyszerre veszítette el testvérét és szerelmét. Teljesen bedepizett. De aztán jött egy James nevű fiú, akibe újra beleszeretett, és összeházasodtak, szült egy ikerpárt, de előtte örökbe fogadott egy fiút. Justint.
-Értem.
Megint csörgött a telefonom. Márk az. Felvettem.
-Mi van?- szóltam bele hűvösen.
-Mi a baj...? na ne... elmondták? És... azt hiszed... én....?
-Nem hiszem, tudom!
-De szeretnék neked mondani valamit! Valami fontosat!
-Mit?
-Neem... én... nemm...
-Márk! Holnap elmondod! De lehet hogy nem szeretnélek látni...
-Líz! Ne csináld! Nem az vagyok, akinek gondolsz!
-De! Te vagy MZ! Ez semmit nem változtat a helyzeten. Nem lehetünk barátok!
-De....
-Szia Martin!- és letettem a telefont.
Eközben felmentem a szobámba, és ledőltem az ágyra. Mérges voltam nagyon. Becsapott. És fájt. Márk nagyon jó barátom volt. Ha rövid időre is. Könnyek gyűltek a szemembe.
De gyorsan ki is pislogtam őket.A következő pillanatban Mayolisityben voltam. Ültem a farönkön. De... felsikítottam, mert mellettem a hasonmásom ült.
-Félsz tőlem?- kérdezte.
-Neeeem...
-Figyelj! Most komolyan nem akarsz Martinnal barátkozni, mert Julie mondott egy mesét? Ami amúgy lehet hogy nem is igaz...
-Hát... igen. Mert az ellenségem.
-És? Ezért tegnap még boldogan mendegéltetek, nevettetek, ma meg már látni sem akarod, mert ,,gonosz"-rajzolt a másik énem idézőjeleket a levegőbe.
-Igen... mert... hazudott. A nevéről, például. És még ki tudja mindenről... mondjuk miért barátkozott velem?
-Kérdezd meg TŐLE. És nem is akarod tudni mit akar mondani? Vagy hogy mi a képessége? Vagy hogy a rixe tényleg gonosznak mondja- e?
-Hát...- gondolkodtam el.
-Adj neki még egy esélyt! Hisz mindenkinek jár még egy!
Az ölemre meredtem. Az utolsó 2 mondat ismétlődött folyton újra és újra a fejemben. Esély. Még 1.
-Oké. Adok neki egyet. Egy új esélyt!-néztem újra fel, de akkir már srnki nem volt ott. Hát jó... intettem a kezemmel sréen le, és... nem történt semmi. Mi a..... de... hogy jutok ki innen? Kipróbáltam még egyszer. Semmi. Semmi. Bepánikoltam.
YOU ARE READING
Lisa Parker furcsa élete
Fantasy,,Az életem lehet, hogy furcsa, vagy nem tökéletes, de tele van izgalommal, és ezért nagyon szeretem!"