Lisa Parker furcsa élete

12. Fejezet- A rossz jó

Újra a suliban. Szuper. Erre vágytam. Túléltem már minden órát, csak a töri maradt. Leültem a padba, és vártam a tanárt. A magyartanárunk jött be. Várjunk! Ma nem is töri lesz! Hanem életvitel! Igen, van ilyen óránk. Igen, a magyartanár tartja. És igen, ezen tipikusan szétunom az agyam.

-Ma az őszinteségről lesz szó, aztán meg a csalódottságról- mondta.
Hát arról tudnék mit mesélni! -gondoltam magamban.
A tanárnő elkezdett magyarázni, én meg a padomon támasztottam a fejem.
Bámultam előre. Márk hátát néztem. Még mindig jóképű. És helyes. Visszagondoltam.... ezzel kezdődött minden... a valentin-napi üdvözlettel... akkor kezdődött minden rossz... vagyis akkor még jó.
Arra lettem figyelmes, hogy mindenki felrakja a kezét. Én nem.

-Lisa?- kérdezte a tanár.

-Nem tudom!- mondtam.

-Nem is tudod, mit kérdeztem. Ugye?

Bólintottam.

-Azt kérdeztem, ki szeretne jó lenni? Te nem tetted fel a kezed. Miért? Azt szeretném tőled megtudni, szerinted a jók vagy a rosszak a jobbak? Mint egy könyvben... szerinted melyiknek van több értelme? Mire jók ezek?

Hallgattam. A tanár Márkot szólította fel.

-Azért jobb jónak lenni, mert az mindig győz!- rámkacsintott. Én nem figyeltem rá.

-Ez igaz- mondtam- A jók mindig nyernek. De csak azért, mert a rossz elbukik. Nem figyel oda mindenre. A rossz mindig rosszul jár. De mi lenne, ha egyszer a rossz győzne? Ha a rossz nem is olyan rossz? Hiszen... rossz nélkül nem is lenne történet... Rossz nélkül nem haladna a sztori. Unalmas lenne. És túl tökéletes. Jónak lenni nehéz. Rossznak lenni könnyű. És nem mindig a nehéz utat kell vákasztani, ,,mert a jók győznek". Vagy ,,mert a könnyű túl könnyű lenne". Szerintem nem. Én... rossz... lennék. Ha annak születek, az is maradok!

Amíg végigmondtam folyamatosan Márkot néztem. Mélyen belenéztem a szemébe. A végén már nagyon mérgesen nézett. Mint aki mindjárt felrobban.
Hirtelen hangzavar lett. A tanárnő megint feltette a kérdést:

-Ki szeretne még mindig jó lenni?

Az osztály egyharmada tette fel a kezét. Ezek szerint a másik 2/3-ot meggyőztem. Nem is voltam olyan rossz... elmehetnék jogásznak😂😄😉.

----------------------------------------

Később, amikor már otthon voltam, gondoltam egyet, és áthívtam Bettyt. Már 3 napja volt, hogy kiküldtem őt. Azóta már kicsit kibékültünk, de egyikünk sem járt azóta MayoliSity-ben.

-Szia Liz! Miz?- lépett be a szobámba Betty.

-Menjünk el MayoliSity-be! Mit szólsz?

-Ne! Minek?

-Akkor mindegy! Ha nem akarsz...- kicsit szomorú lettem. Nem tudom miért; Justin jutott eszembe.

Betty leült mellém a földre. Átkarolt.

-Figyelj!- mondta, mire a szemébe néztem, és láttam benne. Láttam, hogy pontosan tudja, miért szeretnék MS-be menni. Vagy inkább kiért- Tudom. Szeretnéd látni Justint. De most nem mehetünk oda. Érzem. Az már nem biztonságos. Nem emlékszel? A rossz, amikor már majdnem győz, elesik. Meghal. Ezt nem akarod. Ugye? És ekkor győz a jó. És...

-De NEM!- vágtam közbe- Inkább történjen valami Justinnal? Chrisszel? Anyával? Az ikrekkel? Nekem is ott kell lennem! A Light családdal! Nem érted?

-Nyugi. Jó? Márk olyan cu...-elgondolkodott egy negyed másodpercig- ...kkoló, meg túl jó. Rosszat akar neked.

-De...