Lángok

Part 4

- Hogy mit akarsz csinálni?! – üvöltötte Shana. – Szántszándékkal megakarod öletni magad?!

- Ne olyan hangosan. – csitította Auvirr. – Nem akarom, hogy Tornar tudjon róla. Nem akarom ebbe belekeverni.

- Akkor is. Ennyi erővel a roethainnekhez sétálhatnál, hogy nesze itt vagyok, kapjatok el. Őrültség. És te egy idióta vagy. Nem fogok ebben részt venni. – fordult el a lány. Egyszerűen teljesen idiótának nézte a másikat.

- Senki nem kérte a közreműködésedet. Nem kértem azt se, hogy kövess. Egyedül is végig csinálom. Ha már feladhatnám magamat a roethainneknek legalább megpróbálok tenni is valami hasznosat. Shana sóhajtott majd körbe járkált a kisebb szobában. Végül megszólalt. Halkan, bizonytalanul, de érthetően.

- Mikor? – kérdezte.

*

Auvirr felállt majd leugrott a sötétség leple alatt a rejtekéből. Shana követte. A férfi előresietett majd intett a szőke lánynak, hogy kövesse. A dh'oine már bent ülésezett a házban.

Hallani lehetett a hangjaikból. A hangok mihelyst közelebb értek értelmes beszédé formálódtak. Beszédé, ami a Scoia'tael ellen lázított. A beszédet egyértelmű elismerés követte.

- Igaza van! Túl sokáig tűrtük már a mocskos tündéket az erdőkben! Ideje visszacsapni nekik. Erősen és könyörtelenül. – csapott valaki bent a házban az asztalra. A beszédstílusa alapján temeri volt. A többiek egyetértően morogtak. Újabb felszólalás következett.

- Nem kellet volna eddig se tűrnünk őket. Ki kell füstölni őket, hogy hírmondó se maradjon a mocsokból. – hallani lehetett ahogy kiköpött. Shana végignézett a barna hajú Auvirron majd közelebb ment az ablakhoz. A dh'oine pár percre elhallgatott majd...

- A törpök se jobbak. Itt adják magukat, hogy nem tartoznak a Scoia'taelhez, de ha egyszer a rohadt erdőlakók megtámadnák a várost, úgy rohannának hozzájuk... pfejj... Undorító népség. Auvirr félrevonta Shanat.

- Szerintem eleget hallottunk. Kiakarják irtani a csapatom. Nem fogom hagyni. – a hangja nagyon is komoly volt, még úgy is, hogy suttogott.

- És hogy tervezed? Bemész, lelősz mindenkit majd kijössz, mint aki jól végezte dolgát? Illetve, ha még mondanak valami fontosat?

Auvirr elgondolkodott. Aztán megrázta a fejét.

- Nem. Egyáltalán nem. Ez a ház nem egyszerű lakás. A végén egy egész barakk van, több száz katonával. Biztos tudják, hogy mi a terve ezeknek itt. Nem. Beszélni se fognak már. Láttam mit csinálnak. Elkezdtek zabálni, piálni és kártyázni. Talán, ha...

- Talán, ha? – vonta fel a szemöldökét a fél tünde. Auvirr világoskék szemében élénk tűz lobbant fel.

- Felgyújtjuk. Az egész kócerájt. Hírmondó se marad belőle. Több helyen. Az ajtókat eltorlaszoljuk. Pár óra és ezek holtrészegek lesznek. Nem fogják észre venni. Csupán annyi a dolgunk, hogy várunk.