Lángok

Part 3

Körülbelül egy félórával később Auvirr egy sikátor mellett haladt el, ahonnan egy kéz nyúlt ki és rángatta be oda.

- Köszönöm. – nézett ott a szemébe az általa megmentett féltünde.

- Nem csináltam semmit. Ott sem voltam – Auvirr megfordult majd tovább akart indulni mikor a lány visszarántotta.

- Ne hazudj. Láttalak. Te lőtted le a katonákat. Ha nem segítesz már nem élnék.

- Azzal, hogy követsz azt kockáztatod, hogy egyikünk se éljen. Nem gondolod? – szólt rá komoran Auvirr.

- Akkor legalább a neved áruld el. Mint tünde a féltündének. – erősködött.

- Pff... Legyen. Auvirrnak hívnak... - közölte majd kilépett a sikátorból.

A lány utána hajolt: - Engem Shananak.

*

- Megmondtam, hogy ne kövess Shana. – vette oda Auvirr a nyomában járó féltündének. Amaz nem tágított követte továbbra is kitartóan. Auvirr sóhajtott. Most már mindegy.

Az egyik fogadóba be akart fordulni mikor Shana visszarántotta.

- Megőrültél?! – préselte ki a szavakat a fogai között. – Ez a hely tele van emberekkel. Bármelyik értesítheti a roethainneket.

- Senki sem kötelez arra, hogy be gyere velem. – nézett rá Auvirr. – De ha úgy döntesz bejössz, látni fogod miért állok meg itt. – Ezzel fogta magát, kitárta az ajtót és átlépte a küszöböt. Mikor Shana utána ment és körbetekintett megértette, amit Auvirr mondott. A fogadóban természetes színnek számított a zöld, az asztalok nagy részét zöld terítő fedte, a tapéta is zöld árnyalatokban játszott. Fura, de egész esztétikus volt. Nem sütötte ki a szemet a zöld, és nem volt túl sötét tőle a hely se. A pultnál egy – milyen meglepő – zöld ruhás tünde állt. Mikor meglátta Auvirr beljebb invitálta.

- Micsoda meglepetés. Auvirr személyesen a Sco... - nem tudta befejezni a mondatot mert Auvirr csendre intette. A tünde gyorsan vette a jelzést és befogta annak ellenére, hogy a fogadó – különös módon – teljesen üres volt. Shana nem tudta eldönteni a lebukástól félt, vagy csupán egyszerűen nem akarta, hogy ezt az információt ő megtudja, de ezzel elkésett. Rájött, hogy „társa" a scoia'tael kommandósai közé tartozik. Tehát ezért lőtt olyan remekül.

- Tornar, téged se tegnap láttalak azért. - törte meg a csendet végül Auvirr. Majd elvigyorodott és barátiasan átölelte a fogadóst.

- Te is tudod mikor kell felbukkanni. – viszonozta amaz. – Most vannak másfajúak elleni zavargások a városban és pont akkor bukkansz fel megmenteni egy fél tündét az akasztástól. – Tornar Shana elképedésének láttán kitárta a kezét. – Nem kell ezen meglepődni. Gyorsan terjednek a hírek. Főleg azok a hírek, amelyek egy haláltól megszökött féltündéről szólnak. Te nem így látod? – Shana nem szólt semmit csak leült az egyik székre, az egyik zöld asztalhoz.

- Tornar nem is gondoltam volna, hogy sikerül a fogadós álmod. Otthagytad az osztagot, mindenki rajtad röhögött, hogy persze majd egy tünde fog fogadót vezetni. És lám sikerült. – elismerés csengett Auvirr szavaiban.

- Nem volt könnyű. Kezdetben rengeteg probléma volt a dh'oineval. De már hozzászoktak, hogy ez a hely itt van és itt is lesz. Azóta már egész szép forgalma szokott lenni a helynek. Kár, hogy a zavargás miatt senkinek se fűlik a foga egy tünde kocsmájába járni. – Auvirr csak bólintott egyet majd lerakta az íját Shana asztalára. Kibontotta a táskáját majd kihúzott belőle egy erszényt.

- Ennyi elég lesz egy szobára pár napig? – kérdezte Tornart, aki megvizsgálta az erszényt, majd bólintott. – Még akár étellel együtt is. – Auvirr sóhajtott majd leült Shana mellé.