Maze Runner: The ReLife ( Útvesztő: Újjáéledés ) ||HUN||

=3=

A három barát úgy futott a parthoz, ahogyan csak tudott. Annyi ember volt már lent, hogy hihetetlen! Mindenki nézte, ahogy a tengerben úszik egy ember. Vince és Jorge próbálta őket egy közeli barlangba terelni, de mindenki nagyon makacs volt. Ekkor jött meg Gally is... 

Váltott egy-két szót Vince-szel, majd az emberekhez ment.

- Mindenki jöjjön velem, vagy egy hétig Dutyiba kerültök! - kiáltotta Gally.

Igen, itt is volt Dutyi, csak kicsivel több. Ezt már használták és ez akkor volt, amikor egy kisgyerek lopott az egyiküktől. Azután bocsánatot kért és bezárták egy hétre. Szerencsére utána már jobb lett.

Gally kiabálására és a tőle való félelmüktől az emberek inkább vele mentek. Be mentek a barlangba és megkérték, hogy mindenki maradjon itt. 

Gally, Serpenyő, Vince, Jorge, Brenda, Minho és Thomas a barlang előtt beszéltek.

- Figyeljetek! Valakiknek szemen kéne tartania az embert, aki ide tart és megnézni mit akar. - magyarázta Vince, mire Gally felhördült. 

- Na persze! Inkább lőjük le! Mi van ha az ellenségünktől jött és azért jött, hogy kordinátákat vegyen, majd szépen idehozza bárkivel is állunk szemben!!!

-  Gally! Nyugodj már le! - kiáltott rá Brenda. - Mégis milyen ellenségről beszélsz? A VESZETT elbukott! Ha éppen valaki meg túlélte, mégis hogyan talált volna ide csak úgy? Mióta itt vagyunk már két hónap eltelt.

- Igaza van Brendának és Vincenek. - jelentette ki Jorge. - Lehetőleg minél kevesebb embernek figyelnie kellene az embert miután kijött a partra! Nem tudhatjuk mit akar, de ha rosszat akkor időben fogunk vele végezni. 

- Rendben, akkor legyen így - kezdte el a tervét Thomas. - Én, Minho és Serpenyő a bokorban megbújva megvárjuk, míg kiér a vízből, majd óvatosan követjük, hogy merre megy. Majd mikor nem figyel, akkor rácsapunk ketten és megkérdezzük, hogy mit akar. Ha bántani akarna minket, akkor a harmadik ember behúz neki egyet, akit Minhonak szánok és attól elájul, s míg felkel Dutyiba zárjuk. Majd mikor felkel mindannyian ott leszünk és kihallgatjuk. Így megfelel neked is Gally? - nézett gúnyosan a fura szemöldökűre.

- Mit bánom én! - sértődött meg gyerekesen.

- Én miért nem mehetek? - kérdezte Brenda.

- Mert egyenlőre kevesen kellünk! - magyarázta Thomas - Na meg segítened kell a többiekre vigyázni, mert ahhoz meg több szem kell és neked igazán jó reflexeid vannak ehhez.

- Rendben, értettem. - válaszolt végül Brenda, azért kicsit csalódottan.

- Jól van, akkor vágjunk bele! - mondta Jorge.

Minden úgy lett, ahogy beszélték. A két férfi, a sértődött fura szemöldökű és Brenda a barlangba ment a többiekhez, és mindeközben Thomas, Serpenyő és Minho pedig odament, ahol az ember még mindig úszott -de már nem volt messze a parttól-, s elbújtak a bokrokba.

---

Néhány perc elteltével végre parthoz ért az emberünk. Lassan felállt a vízzel áztatott homokból. A fiúk próbálták kivenni, hogy ki vagy mi lehet ő. 

Egy lány, fekete kapucnis pulóverben, szürke nadrágban és barna lábszárcsizmában. A fején rajta van a kapucni, de még így is kilógnak alóla a hajtincsei, melyek vörösek, s göndörek. Arcán nem lehet egyszerűen kivenni, annyira összevissza van a haja és ráadásul még csurom víz is. Ki lehet ő?  nézte meg ő is jobban a lányt.

Gyorsan lihegett és vert a szíve a leánynak.

Bár ez természetes, hiszen úszott és nem is akármilyen tempóban! gondolta a fiú.

Óvatosan előre lépkedett a homokban. Látszott arcán, hogy észrevette a tábort, s arra vette az irányt.

Amikor már néhány lépéssel arrébb járt, a fiúk egyesével követték őt és egy következő bokorban bújtak el. Így ment ez odáig, míg el nem értek a központhoz, ahol a fiúk már csak a lépcső mellé tudtak elbújni.

Egyébként a központ egy nagy emelvény, más néven színpad volt, amely a tengerre nézett, és csak hátulról fedte egy nagy lepedő, melyet odarögzítettek. Középen pedig ott volt az asztal és a székek, ahol a gyűléseket tartják. Na meg ez nem fedett helyen volt, hanem teljesen kint a természetben. Mind a két oldalán volt egy lépcső. 

A lány az asztalhoz lépett. Végig simította, majd gyorsan el is indult ahhoz a lépcsőhöz, amely szemben volt azzal, amivel feljött ide. A fiúk kikerülték a színpadot és a mellette lévő bokorban ismét figyelték, hogy merre megy. 

Egyszer csak megállt és hosszú ideig nem is mozdult. A fiúk nem értették a helyzetet.

- Most mi legyen? - suttogta Serpenyő.

- Kezdjük el a tervünk! Siggy (Serpenyő), te jössz velem! - mutatott rá Thomas ijedt barátjára. - Minho, te maradj itt és készülj fel a kiütésre ha történne valami.

Óvatosan kimásztak a bokorból ketten és lassan, de nagyon lassan elindultak a lány felé, a háta mögött. Nem messze a lánytól Siggy megállt, és Thomas egyedül ment tovább a lányhoz, hogy ne ketten támadjanak rá és -ha nem akar semmi rosszat a lány- ne ijesszenek rá teljesen.

Mikor már pár lépés kellett volna Thomasnak, hogy rárakja kezét vállára és megkérdezze, mit szeretne itt és kicsoda akkor a lány hirtelen mozdulatot vett. Zsebéből előhúzta kezét, gyorsan fordult egyet lába körül és egy pisztollyal kezében Thomas felé fordult. A pisztoly vége Thomas homlokát súrolta. A fiúk lefagytak teljesen.

- Mondd csak.. - szólalt meg a lány, és Thomas meg is lepődött, hogy milyen kellemes hangja van - Hol találok egy Thomas nevű fiút itt? - kérdezte és kikukucskált egyik szemével kapucnija mögül. Kék szemével nézett végig Thomason.

- Nos... - szólalt meg ijedten és értetlenül a fiú - Éppen vele beszélsz.

- Tessék?! - nézett nagyon a lány, mire a kezét lazábbra vette és a pisztoly távolabb került Thomastól.

- Igen, én vagyok Thomas. Legalábbis mivel ebben a táborban nincs más ilyen nevű ember, akkor én vagy az, nemde? - nézett a fiú és próbálta kicsit jobbá tenni a hangulatot.

- Ha te vagy Thomas... - emelte vissza a fegyvert vissza Thomas homlokához ismét - Akkor mit utálsz legjobban a világon? 

Ezt most mire fel kérdezi? Egyáltalán ismer engem? értetlenkedett a fiú.

- A VESZETT-et utálom a legjobban. - jelentette ki bátorsággal Thomas és remélte, hogy jót mondott.

A lánynek a tekintete egy kicsi ideig kitisztult, egy pillanatra megrándult arcizma, majd lassan leemelte a pisztolyt.

- Helyes.

Folytatjuk...

Köszönöm, hogy elolvastátok! Most csak ennyit tudtam írni, legközelebb többet fogok írni! :D Na majd még találkozunk. Cevasztok!