- Lizbeth... Lizbeth... - mondogatta a lány nevét. - Hát egyáltalán nem rémlesz nekem Lizbeth!
- Gondoltam Thomas! - mondta a lány és visszaült a Dutyi falához és nézett előre.
Ott ültek ketten a csendben. Egyikük fogoly, másikuk főnök. Nehéz lesz kiszedni a lényeget belőle gondolta Thomas.
- Miért nem mondasz nekem semmit magadról? - kérdezte Thomas. A lány csak nézett ki a fejéből, de a fiú türelmetlenkedett. - Hmm?
- Mert az úgy uncsi. - mondta a lány.
Ezután ültek csendben, mire egy nagyot ásított az "Őr".
- Ha fáradt vagy nyugodtan aludhatsz. - jelentette ki, mire Thomas meglepődve néztett. - Bízol bennem, nem? Nem fogok csinálni semmit!
Ő erre csak bólintott egyet, és elnyomta az álom...
---
Ne félj, már itt vagyok Tom...
Thomasnak megint álmában volt, de most a kisfiú szemszögéből látta a dolgokat.
A nő futott gyermekekkel, ahogy csak tudott. Az arca reménytelennek tűnt, de nem adta fel. Homloka erősen verejtékezett és még néha az egyensúlyát is elveszítette.
Ahogy az utcákon futottak elkezdtek egyszer hallani hangokat. Megtorpant a nő. A ház sarkán lassan kinézett. Thomas és a lány várt rá, hogy mi lesz, mire a kislány megfogta a fiú kezét.
- Tom... Félek... - kezdett el sírni a lány. - El fognak minket venni egymástól? - kérdezte Tom szemeibe nézve.
- Ne aggódj ... - mondta bátorsággal - Nem választhatnak el minket ... - S kimondta a lány nevét is, de az álimban nem volt hallható. Ezután megsimogatta a lány arcát. Ezáltal a lány lenyugodott és már nem sírt.
A nő visszanézett a gyerekekre, akik egyébként nem lehettek többek 6 évesnél és legugolt hozzájuk.
- Drágáim.. nem tudom hogyan csináljuk! Egyszerűen nincs hova menni... - nézett szomorúan.
- Anya... - mondta Thomas, mire a nő felnézett. - Minden rendben lesz! - mosolygott Tommy, mire az elkeseredett nő könnyeket kezdett ejteni. - Örökké együtt leszünk, legyen bármi, ami elválaszt minket! - szorította meg anyja kezeit. - Anya.. Adj át engem nekik, hugival pedig menjetek biztonságos helyre. Egy gyerekkel könnyebben mozogsz.
- Tommy... Mintha az édesapád hallanám! - sírt tovább, de most mosolyogva. - Nem szabad! Apátokat átadtam nekik, de titeket nem foglak! - mondta nekünk.
- Anya... Elég leszek nekik én. - mondta a fiú, hogy nyugtassa anyját.
- Tiszta apja... - mondta a nő és átölelte mindkét gyereket.
---
Thomas felébredt... Csupán annyit hallott, hogy egy női hang énekel.
Megfordult a Dutyi felé és Lizbeth énekelt. Csak hallgatta egy ideig. Túl szép volt, hogy bármit mondjon.
Aztán hirtelen megszakadt az ének.
- Tetszett? - kérdezte a lány.
- Nagyon! - mosolyodott el Thomas.
- Nos, többet nem hallod. - mondta gúnyosan a lány. Én csak nevettem egyet.
- Csak hiszed! - mondta a fiú magabiztosan.
- Attól, hogy magabiztosnak tetteted magad, még nem leszel az... - vette komolyra a hangját, amin meglepődött a fiú. - Álmokkal küzdöl, nem igaz?
ESTÁS LEYENDO
Maze Runner: The ReLife ( Útvesztő: Újjáéledés ) ||HUN||
Fanfic!!!A történet a film trilógia történéseit követi, és nem a könyvét!!! A világ, melyben már a VESZETT nem létezik, ugyanis Thomas és a többiek legyőzték őket. Viszont mindezt nagy áldozatok árán követték el. A Menedék partjaira egy napon egy üres haj...
