Lucifer menyasszonya

1.Fejezet

Éjjel kettő... Gloria pedig még mindig csak az ágyában forgolódott, ugyanis sehogy sem tudta magát álomba erőltetni...
Már abba belefáradt, hogy megpróbáljon elaludni...
Mindent megpróbált... Számolt bárányokat, ivott meleg tejet és még szellőztetett is, de semmi.
Úgy gondolta, inkább felkel, és kimegy a teraszra, hátha a friss levegő – már amennyire egy nagy városi környezetben a levegő frissnek nevezhető... Jobb érezte volna magát egy tisztáson egy erdő közepén, vagy akár egy hegytetőn, ahonnan lenézhet a város fényeire, és még a csillagokat is látja, mert az utóbbit a város szívében, nem mindig teheti meg.
Kikelt az ágyból, majd felkapta magára a köntösét és kiment a karzatra. A kellemesen meleg levegő belekapott mogyoróbarna, kócos fürtjeibe, a testén pedig végigfutott a kellemesen hűvös levegőtől a hideg
Lenézett az utcára, ami szokatlan módon csendes volt.
Nem száguldoztak az autók, és nem kiabáltak minden félét ittas emberek...
Furcsa hely volt, annyi szent. De Glorinak egyenlőre ennyire futotta, ugyanis várta a megváltó előre léptetést,  ami számára lehetővé tette volna, hogy kiszakadjon az unalmas, nélkülözésekkel teli hétköznapokból, és berobbanjon a médiába mint híres szerkesztő.
Különösnek tartotta ezt a nagy csendet, igaz, hogy egy-egy autó elhajtott a panel lakás előtt...
Szerette ha nyüzsög körülötte minden, ugyanis ő se tudott soha leállni. Olyan volt, mint egy kismadár... mindig beszélni volt kedve – sokszor magában beszélt, vagy a macskájához -, és eléggé szabadszelleműnek tartották a barátai, mert mint egy kismadár, Gloria se szerette, ha kalitkába zárják. Jelen esetünkben a kalitkát, a város, és az a panelház jelentette, ahol mindennapjait töltötte... Lehet ez az oka annak, hogy nem tud aludni.

Sóhajtott egyet, majd megakadt a szeme két furcsa alakon... Maszk volt rajtuk, és kapucni. A hátuk kissé görnyedt volt, a kezük pedig valahol a fekete pulóverük zsebe mélyén pihent, talán egy kés mellett... Rablók lennének?
Gloria az ajtóhoz sietett, majd bezárta azt, ezzel valamennyi biztonságérzetet nyújtva magának.
Magához vette a régebbi típusú telefonját, és bebújt az ágya alá, ráhasalva az ágy alatt végigfutó sötétkék bolyhos szőnyegére. Az ágy alatt nem csak ő rejtőzött, hanem egy-két porcica is, amiről arra lehet következtetni, hogy a lány vagy lusta takarítani, vagy túl elfoglalt a munkájával... Glori igazából egyszerre volt mindkettő... soha nem szeretett takarítani, de most, hogy hajnalokig nyúlóan dolgozik, még kevesebb kedve, és ideje van.
Csendben várt...
Bolondnak tartotta magát hogy elbújt... Hisz csak két furcsa embert látott az utcán sétálni, és máris elbújik.
Ugyanakkor büszke is volt magára, hogy hallgat az ösztöneire, amit egy jó tulajdonságnak tartott.

Nem sokkal később, kopogtak az ajtón...
A kopogás hallatán, vér is megfagyott benne, és visszatartott lélegzettel várt. A fához kocogtatott kéz hangja, vízhangzott a fejében, a vére lüktetését pedig hallotta a fülében.
Lehunyta a szemét ahogy kattant a zár... Betörtek hozzá. Összekulcsolva az ujjait, olyat csinált, amit minden vasárnap. Imádkozott. A többi emberhez képest, ő nem a templomban tette ezt meg, hanem az ágya mellett tördelve.
A halk léptek közeledtek az ágya felé.

- Glori? - szólalt meg egy halk hang. A hang tulajdonosa a legjobb barátnője volt, Nicol.
Gloria lassan kidugta a fejét az ágy alól, és felnézett a szőke lányra. Ahogy meglátta a lányt, azonnal megnyugodott...
Kíváncsian nézett a kék íriszekbe, választ várva a késő esti zavarásért, és betörésért, ugyanakkor látszott a másik lányon hogy ő is válaszra vár, érdekelte hogy mit keres a legjobb barátnője az ágy alatt.

- Mit keresel itt ilyen későn? - vonta fel a szemöldökét Glori.
Látszódott a kissé ittas állapotban lévő lányon, hogy össze kell szedje a gondolatait...