Lucifer menyasszonya

4.Fejezet

Gloria a történtek után, bevonulva a szobájába, halkan morogva szidta a férfit, közben pedig a kötést figyelte, ami szinte az egész kézfejét beborította.

- Remélem értett a szóból az a pokolfajzat... - morogta az orra alatt.
Alig hogy kimondta, valaki kopogott az ajtaján.
Gloria felkapta a fejét, majd egy halk "tessék?" Hagyta el az ajkait.
Az ajtón egy fiatal, magas, hosszú combú nő lépett be.
Glori nagy nehezen vissza tartott egy halk morgást. Már tudta, hogy azzal a nővel nem lesz jóban.
Kérdőn felnézett a nő szemeibe.

- Maga Ms.Hoder? - köhintett egyet, majd elfintorodott - Akarom mondani... A leendő Királynőnk..? - morogta halkan.
Szavaiból kivehető volt a tiszta megvetés, és az undor, valamint Glorinak sikerült kivenni a hangjából egy csipetnyi féltékenységet is.

- Igen, én lennék. Ki maga, és mit akar? - szűkítette össze a szemeit.
A nő a szemeit forgatva csípőre tette a kezét, és hófehér szemeivel - aminek a közepén egy kis fekete pont volt ami nyilván a pupillája volt -, Gloria barna íriszeibe meredt.

- Én tervezem a szertartást. És ha annyira tudni akarja, én a király ágyasa vagyok! - tűrt a füle mögé egy rövid barna tincset, a füléig érő hajából.
Gloriból kitört a nevetés - Mégis min nevet?! -mordult rá Gloriara mérgesen.

- Most úgy kezdeném a mondatot hogy "elnézést", de nem így fogom, mert nem érdemli meg a modora miatt. - köhintett - Hát tényleg úgy néz ki mint egy ribanc. - vigyorgitt pimaszul a magas nő szemeibe.
Az ágyas feje az idegtől téglavörös volt, majd morogva dobbantott az egyik lábával.
Glori nem szereti ha valaki hisztizik, ezért felvont szemöldökkel nézte a nő kitörését. Nem mintha kíváncsi lett volna, hogy, hogy küldik el őt melegebb éghajlatra.

- Ha engem kérdez, meg sem érdemli az urat! - morogta.
Gloria elvigyorodott, majd felállt.
Alig ért a nő mellkasáig.

- Nem tetszik magának, hogy elveszti az "állását". Eddig jó élete volt igaz? Selyem ruhák, óriási, és szép lakosztály, valamint egy helyes férfi. De most hogy lesz ez a... Szertartás akármi, ezeknek vége. - suttogta.
A nő megsértődve hátat fordított neki, majd kirobogott az ajtón.
Gloria nevetve dőlt az ágyra, de felszisszent.
Iszonyatosan fájt a lapockája.
Felülve megmozgatta a vállát, majd sóhajtva felállt, és ő is kiment a szobából.
Éhesen kullogott le a hatalmas márványlépcsőn, és belegondolt a régi álmába.
Hercegnő akart lenni, és ez most teljesült is. De milyen áron?
Egy halk sóhaj hagyta el az ajkait, majd a sürgölődő alatvalókra nézett.

- Végre hogy csak itt van, asszonyom! -ragadta meg a kezét egy cselédlány.
Gloria botladozva követte a lányt, közben tekintetével a hatalmas előteret pásztázta.
A fiatal lány behúzta az étkezőbe, majd leültette Lucifer mellé.
Gloria felnézett a férfire, aki előredőlve kopogott az ujjaival az asztalon.

- Készülj. A mai este kemény lesz... - suttogta, majd hátradőlt és rávágott Glori hátára. -Húzd ki magad! Ne hozz rám szégyent, itt lesz mindenki aki csak számít! - nézett le a szeme sarkából a hátát fájlaló lányra.

- És miért jönnek ide?

- Megünnepelni az esküvőnket... -morogta, majd egy villát kezdett piszkálni.
Gloria elgondolkodott, majd pimaszul elvigyorodott. -Ne merd elrontani az ünnepi vacsorát. - motyogta unottan Lucifer.
Glori a szemeit forgatva dőlt hátra, majd a kicsapódó ajtóra pillantott.
Vagy húsz, embernek kinéző személy jött be az ajtón, és mindegyikőjük megállt egy-egy széknél.
Gloria mellett ülő, leendő férje felállt, majd köhintett egyet. - Üdvözlök mindenkit az ünnepi vacsorán, melyet az esküvőm alkalmából rendeztünk! Sőt, a vacsora után, még egy bált is rendezünk! Jó szórakozást. - meghajolt, majd tapsvihar kíséretében leült.
Gloria felsandított az imént leülő férfira, majd szétnézett a vendégeken.
Egytől, egyig démonok voltak. Nem volt kivétel.
Sóhajtott egyet, majd megkóstolta az elé lerakott ételt. Furcsállta ugyan, de ízlett neki. Érdekes íze volt, de nem rossz értelemben.