Lucifer menyasszonya

pótlás

Elég nagy idiótának érzem magam, mivel elvesztettem a félig megírt részt, amit most akartam/ tudtam volna folytatni... ezért amíg össze nem hozok egy új fejezetet, hozok a karakterkkel egy a fejemből kipattant jelenetet ^^ nagyon sajnálom, hogy váratlak titeket 😅❤❤

Idegesen kopogtam az ujjaimmal a trónom karfáján.
Ha minden jól megy, ma hozzák a... Jövendőbelimet...
Már a gondolattól is kiráz a hideg. Feleség...
Minek?! A nők mindig mindent csak elrontanak! És gátolna is az uralkodásban.

Már az összes létező pozícióban ültem a trónomon ami csak létezett, mire csapódott a nagyajtó. Nem láttam azt a bizonyos nőt akit nekem hoznak, mivel körülvették az őrök...
Szép... Törpe...

- Uram! Meghoztuk! - hajolt meg előttem a főtanácsosom, aki belevitt ebbe az egészbe.
Kérdőn néztem rá, mire eloszlatta a démonokat a lány körül.
A jövendőbelim haja úgy állt, mintha belécsapott volna egy villám, az ajkai cserepesek és repedezettek, az arca koszos az orrából pedig dőlt a vér, valaki orrba vágta? Ennyire harcias lenne?

Leugrottam a trónomról, majd a kissé kába lány felé kezdtem lépkedni, mire a démonok sorra meghajoltak.

- Nos... Te lennél az a híres... Gabriella? - emeltem fel az állánál fogva a fejét.
Szemeit összeszűkítette, majd morogva elhúzódott.

- Gloria te paraszt! - sziszegte.
Elmosolyodtam.
Tényleg harcias. Legalább nem adja magát olyan könnyen. Minden hiába... hisz a pokolból nincs menekvés! Sem a mindenlében kanál tanácsadóim elől. Néha még engem sem hagynak...

- Olyan tündéri, és nőies! - hajoltam az arcába nevetve.

- Büdös a szád... - morogta unottan Gloria.

- Szerintem magadat érzed... Olyan a szagod, mintha rodhadásnak indultak volna a beleid...

Gloria felszegte az állát, és úgy nézett a szemeimbe, mintha nála lenne az ütőkártya. Pedig téved. Az nálam van.

- Az őreid elől menekültem, amikoris az egyik leterített. Egyenesen egy kupac közé. Nem is tudtam, hogy a pokolban van szemetes... - gúnyolódott rajtam. Kedvesen elmosolyodtam, majd a semmiből elővettem egy nedves zsebkendőt, és letöröltem az arcát. Valamivel normálisabban nézett ki. Csak azért töröltem meg, hogy... tisztábban lássam az elkövetkező reakcióját.

- Tudod... többnyire elégetjük... de mostanában túl sok cserfes liba nyelvét kellett kivágnunk, szóval felesleges lett volna elégetni. Te is ki szeretnéd vágatni? - a lány elundorodott, majd egy idő után pimaszul, és rendkívül gyerekesen kinyújtotta a nyelvét.
A nyelvek kivágásával egyáltalán nem vicceltem, viszont meglepett, hogy azonnal elhitte. Valamit elmondhattak neki ezek az idióták? Pedig én akartam beavatni. Legalább a rettegése szórakoztatott volna egy kicsit.