Lucifer menyasszonya

5.Fejezet

Lucifer mélyet sóhajtva nézett le az ágyhoz szegezett, ájult lányra. Akár szerette, akár nem, aggódott érte... Azaz jobban mondva, a hírneve izgatta a legjobban. Hisz nem vetne rá jó fényt, ha egy őrült, mazochista lenne a leendő feleségéből.
Leült a lány mellé az ágyra, majd a térdére dőlve várt... Várt, de maga sem tudta mire.
Talán arra, hogy Gloria felébredjen, és elmondhassa, neki, hogy mennyire aggódott érte? Nem... Biztos nem. Inkább arra, hogy felébredjen, és a fejéhez vágja, hogy, hogy lehetett ilyen hülye...
Azonban a lány nem mozdult...
Halkan motyogva kezdett dobogni a térdén az ujjaival, miközben a lány leszidásán gondolkozott.
Néha-néha lopva rápillantott a lányra, viszont az meg sem mozdult. Még a pillái sem rebbentek meg.
Az arca fehér volt, nem öntötte el az a halvány, s természetes pír, amit eddig mindig rajta látott.
Törökülésbe ülve elhelyezkedett az ágyon, és a lány arcának finom vonásait kezdte kémlelni...
Barna haj, melyhez barna íriszek társultak - amik persze takarásban voltak -, és rózsaszín, vékony ajkak.
A szemeivel mindenhol elidőzött, de a száján a legtovább.
Talán túl sokáig is...
A saját szája lassan bizseregni kezdett, minek okát nem értette... Csak tovább nézte a lányét.
Egyre közelebb hajolt, hogy jobban szemügyre tudja venni őket.
Összeszűkített szemekkel szemezett a lány ajkaival.

- Hibásak de mégis hibátlanok... - mormogta halkan.
Felpillantott a mozdulatlan lányra, majd valamit halkan motyogva, elengedte a kezeit, és a lábait, majd visszahajolt az arcába.
másodpercekig nézte az ajkait, majd felnézett a lányra, és végül vissza az ajkaira.
Nyelt egy kisebbet, majd lehunyt szemmel, lassan összeérintette a puha ajkaikat.
Miután elhúzódott a lánytól, az előbb a lányt csókoló puha, s pirosas párnái közül, egy halk sóhaj szökött ki. Nem érzett semmit.

Gloria szemei kipattantak, akár a tündérmesékben, amikor a herceg, a szerelmes csókjával ébreszti fel a mély álomban lévő hercegnőt.
Bár a férfi, ez esetben jobban járt volna, ha a lány nem kel fel rá.
Csak néztek egymás szemeibe, miközben Glori arca a vörös színskálája szerint, egyre jobban vörösödött. A lány vett egy mély levegőt, majd teljes erejéből lerúgta magáról a férfit, aki egy fájdalmas nyögés keretein belül érkezett a padlóra.

-T-te meg mi a fenét csinálsz?! - Nézett Gloria a férfi csodálkozó tekintetébe.

- Nem én tehetek róla! A te hibád volt!

- Az enyém?! Te csókoltál meg! - mondta vádlóan.
Lucifer morogva kelt fel az padlóról, majd lenézett a lányra.

- Akkor sem az én hibám! Neked nem kellett volna ilyen ajkakkal születned! - morogta.
Gloria meglepődött... Elvörösödve meredt a férfi szemeibe.

- Hogy... Hogy mondod? - suttogta halkan Glori.
A férfi Glorianak egy halk morgással válaszolt, majd megsértődve elhagyta a szobát. Glori sóhajtott egyet, majd elnyúlva a plafonra meredt. - Mi a fene van velem...? - suttogta halkan, majd a tekintetével a plafonról, a kezére nézett. - Ide lent még meghalni sem szabad? - suttogta. Még maga sem értette, hogy miért suttogott, hisz egyedül volt a hatalmas szobában, és ugyan ki hallgatózna? Hisz ő csak egy halandó...

Felkelve az ágyról, a hajába túrt, és megindult az ajtó felé.. Hisz ha már itt kell élnie, csak felfedezheti a folyosókat, és a különböző szobákat...

Gloria nem is olyan sokára, egy ismerős szobába tévedt... A falak bordóra voltak festve - még a plafon is. A helyiségben az egyetlen fényforrást, a kandallóban pislákoló tűz jelentette. Ha a tűz nem égett volna, teljes sötétség terítette volna be a szobát.
Közelebb lépett az asztalhoz, amin ugyan úgy lefordítva volt a kép.. . Az egyetlen változás az volt, hogy az üvegszilánkok fel lettek szedve körülötte. Mielőtt Glori felvette volna a kezei közé a képet, a szemeit végigfuttatta a szobán, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg egyedül van-e.
Percekig bámulta a régi képet, majd ugyanúgy letéve az asztalra ahogy volt, elkezdett körbenézni.
A fekete bőrfotelhez érve - amiben feltehetőleg a férfi szokott ülni -, felnézett a kályha fölé felfüggesztett hatalmas tájképre. Ahogy a festményt csodálta, nekidőlt a fotel mellett álló karimás mintákkal díszített kisasztalnak, ezáltal az felborult, így a rajta lévő Vodkás üveg tartalma a vörös szőnyegen végezte.
Gloria kapkodva próbálta menteni a menthetőt, de már késő volt. Az üveg alján alig maradt egy kis szeszes ital, amit a férfi szokott iszogatni magányos perceiben.
Az ajtó felé sietős léptek közeledtek, a lány ijedtében azt sem tudta, hogy hova bújjon. Mivel idő szűkében volt, mert a lépteket egyre közelebbről hallotta, jobb ötlet híján, elbújt az egyik szekrény mögé.
Abban a pillanatban, ahogy elbújt, az ajtó kicsapódott. A léptek lelassultak, hallani lehetett rajtuk, hogy az illető, keresi azt az illetéktelen behatolót, aki esetünkben Gloria volt. A lány befogva a száját - hogy nehogy meghallja az a valaki, aki bejött a heves lélegzetét -, várt, és azt hallgatta, hogy merre megy. A léptek zajának eltompulásából utalva, a férfi - vagy nő -, a vörös, alkohollal leöntött szőnyegen sétál. Majd a hangok élesebbé váltak, és amögé a szekrény felé közeledtek, ami mögött Glori meghúzta magát.
A lány szívverése felgyorsult, a félelemtől, valamint az izgalomtól, elkezdett megállíthatatlanul zsongani a feje, amiben olyan gondolatok jártak, hogy mit kaphat azért, mert bejött ebbe a szobába...
Ahogy a léptek megálltak a szekrény előtt, Gloriaban a vér is megfagyott. A személy jellegzetes illatáról rájött, hogy egy férfi jött be, aki minden bizonnyal a pokol ura.