Lucifer menyasszonya

3.Fejezet

- És pontosan, megint min vesztetek össze a szüleiddel? - kérdezte Glori, miközben lenézett a bögrét szorongató lányra.
Nicolt szemmel láthatóan zavarta, hogy a vele szemben lévő fotelből az angyal majd' kieső szemekkel szuggerálja. A férfi tekintete nem kicsit volt gyanakvó.

- Csak a szokásos... - pillantott fel Glorira Nicol, majd kissé undorodva nézett Gabrielre - Miért bámul így? - morogta.
Gloria sóhajtott, majd legyintett egyet.

- Ne is törődj vele... Josh mindentől véd... Pedig meséltem neki rólad. - mosolyodott el halványan Glori.
Nic összeszűkített szemekkel nézett rá, miközben letette a kezében pihenő bögrét.

- És pontosan, miket is meséltél te rólam neki? - súgta kíváncsian.

- Csak az igazat! - mosolygott le a legjobb barátnőjére Gloria.
A másik fotelben ülő férfi egyre türelmetlenebb volt, és ezt az mutatta, hogy nem bírta leállítani a lábait a mozgásban. A türelmetlensége odáig fajult, hogy felpattant, majd Glori kezét megragadva rohant ki a konyhába - Neked meg mi bajod?! - suttogta Gloria meglepődve.

- Nagyon rossz érzésem van a te kis barátnőcskéddel kapcsolatban! Jobb lenne, ha vigyáznál vele! - tette mindkét kezét a lány vállára.
Glori kissé türelmetlenül sóhajtott, majd lesöpörte a vállairól az angyal kezeit.

- Figyelj, hagyd már ezt! Nem kell védened a legjobb barátnőmtől! Ő nem tudna bántani!

- Te nem érzed azt, amit én, igaz? - suttogta összeszűkített szemekkel Gabriel.
Gloria furcsállta a kérdését.
Igaz, érzett valami furcsát, de az semmiség, gondolta...

- Nem, te is csak bemeséled magadnak! Nincs semmi furcsa Nicolban, ő mindig így viselkedik az idegenekkel! - mondta Gloria, miközben keresztbetette magaelőtt a kezeit.
Gabriel sóhajtott.

- Bármennyire is hangzik furcsán amit most mondani fogok, jobban ismerem a barátnődet, mint te! És ez nem ő! - suttogta aggódó hangon az angyal, miközben a kanapén ülő lányt nézte.

- Hogy érted, hogy ő nem Nicol? - suttogta Glori.
Összehúzott szemöldökkel nézett az előtte álló férfi szemeibe, akinek időközben megjelentek a hatalmas koromfekete szárnyai - Tűntesd el azokat! - súgta idegesen.
Az angyal csak félretolta őt, és kiment a nappaliba. Gloria már a fejét fogta, miközben pedig azon gondolkodott, hogy, hogy fogja ezt megmagyarázni Nicolnak.
Ahogy Gabriel megérintette a kanapén ülő szőke lány vállát, Gloriában még az ütő is megállt.
Nic lassan megfordult, és elvigyorodott a szárnyak láttán.

- Rég láttalak, Gabriel... - suttogta vigyorogva a szőke lány.

- Üdv, Crowley... - morogta az angyal - Mit keresel itt? - sziszegte rosszat sejtően Gabriel.
Glori hátulról figyelte a történteket.

- Szerintem tudod te azt angyalkám... - suttogta, majd elkezdett kihullani az összes haja, és a bőre is rohadásnak indult.
Pillanatokon belül, egy teljesen más ember ült Gloria kanapéján.
Rövid, szőke haja volt, és rézbarna szemei, pupilla nélkül.
Az angyal kitárta a szárnyait, és azokon a tollak felborzosodtak.
Gloria kíváncsian nézte a történteket, de összerezzent, ahogy a kanapén helyetfoglaló férfi, ránézett.

- Jobb lenne, ha elmennél Crowley... - suttogta Gabriel - Csak rontod a levegőt, te büdös démon. - mondta, miközben belemart a fekete bőrkanapéba.
A démon vigyora csak még szélesebb lett, majd felállt. Majdnem magasabb volt az Angyalnál...

- Mert különben mi lesz, kisangyal? - suttogta a démon, egyenesen Gabriel szemeibe nézve.

- Különben saját kezüleg küldelek vissza, oda, ahonnan jöttél! - szűrte ki a fogai közül.
Gabriel a gallérjánàl fogva felemelte a démont, majd Crowley ahelyett, hogy megrémült volna, harsányan felnevetett.
Glori a fiú nevetésétől erősen kezdett szédülni, majd össze esett.
Gabriel, Gloria felé kapta a fejét, majd ledobva a démont, a parkettán fekvő lányhoz sietett, de mire odaért, már Crowley karjai közt pihent. Az angyalnak nem kellett több, teljes erejéből - ami valljuk be, nem volt kicsi - fejbe rúgta a szőke démont, majd felvéve Glorit az ölébe, magához szorította. Betakarta magukat a szárnyaival, ezzel egy védőburkot képezve meguk körül - Gloria! Gloria! - kezdte szólítgatni az elájult lányt.
A démon közben felállt, és a vérét kezdte a szájáról törölgetni, majd elvett egy piros almát az asztalról, és azt dobálgatva megszólalt: