Haikyuu

#10

Sky szemszöge

Nos....
Miután visszanyerte mindenki a lélekhelenlétét, azonnal neki láttak felkészülni arra a bizonyos meccsre.
-Sky! Segíts gyakorolni!!!!- kérte nagy lelkesen Hinata.
-Rendben Sho-chan, mit szeretnél gyakorolni?
-Fogadást.
Magamban vigyorogtam, mint valami eszelős elmebeteg, akit most szökött meg az elmegyógyintézetből.
-Ezer örömmel.

Miközben segítettem Hinatának, láttam, hogy Ukai sensei elment telefonálni.

-Sho-chan, elég lesz..megerőlteted magad.- szinte látom, hogy mindjárt összeesik. Jaj, ez a fiú....annyira szorgalmas.
-Nem, még nem tudok rendesen fogadni.- sopánkodik.
Odasétálok mellé és a fülébe súgom.
-Akkor edzés után gyere át hozzám, majd ott gyakorlunk, de ezt a programot kedden ejtsünk meg, ha lehet.
Amint befejezem a mondatomat, szinte szárnyra kap és ugrál mint egy veszett egér. Ennyit arról, hogy fáradt.
-Baka! Mit ugrálsz? Talán rugót nyeltél?- kérdezte Kageyama, mire Hinatának a szőr is felállt a hátán.
-Nem, csak Sky-al kedden gyakorlunk egyet náluk. Gyakorlom, hogy hogyan is kell rendesen fogadni.
-Én is jövök, nekem is van még hova fejlődnöm.- jelentik meg Noya-san.
-Akkor engem se hagyatok ki!- ésár Tanaka is jön.
Lassan az egész csapat jön, csak Suga, Daichi, Tsukki és Kageyama nem szólt semmit.
-Fiúk, ti nem szeretnétek kedden átjönni?
-Nekünk sajnos programunk van kedd este.- szomorkodott Suga, Daichi pedig csak bólogatott.
-Nincs baj, Suga-san. Veletek majd később bepótolom.
Kérdőn nézek a két jómadárra.
-Ööö.....talán.-jelenti ki Kageyama.
-Értem, majd suli után megvárlak.
-De nem is mondtam, hogy biztosan jövök.- akadékoskodik a feladó.
-De, tuti, hogy jönni fogsz.- sejtelmesen elmosolyodtam.
Kageyama csak nézett engem, és nem tudtam eldönteni, hogy azért néz engem, mivel biztosra vettem, hogy eljön vagy azért mivel sejtelmesen elmosolyodtam. Hmm.......kész rejtély ez a feladó.
-Tsukki?
-Nem!
-Dehogyisnem. Ha kell erőszakkal, de elrángatlak. Neked is sokat kell tanulni. Sok hibád van. Na meg, ha nem jössz, biztos lehetsz benne, hogy nem éred meg a következő szülinapodat, vagy az is lehet, hogy már a holnapot se éred meg....ki tudja, csak rajtad áll.-jelentem ki ellentmondást nemtűrő hangon.
-Okééé, akkor ott leszek.- mondja egy kicsit megszeppenve. Remek, Ushi-san büszke lenne rám, ha látta volna. Megérte végig hallgatni azt az egy órányi szöveget.
Hátrafordultam, mire a többiek egy lépéssel hátrább mentek.
-Mi a baj srácok?
-Semmi, csak Tsukisima az előbb úgy nézett ki, mint aki szellemet látott.- próbálja elmagyarázni a helyzetet Tanaka.
-Tsukki megszeppent. Ilyennek még soha nem láttam.- jegyzi meg Yamaguchi.
-Ugyan!- nevetek jóízűen.- Yama-san, mindenki meg tud szeppenni.
-Nem, Kageyama biztos nem.- mondja határozottan a kis narancs.
-De igen, én is szeppentem már meg.- jegyzi meg halkan az illető.
-Jóóó, akkor a Nagy Király biztos nem, vagy a Shiratorizawából Wakatoshi.- próbálkozik tovább Hinata.
Hehe, ha tudnák, hogy Tooru-chan mi mindentől szeppen meg. És Ushi-san...
-Oikawa már szeppent meg, nem is egyszer. Ott van neki Iwaizumi.-mondja határozottan Kageyama.

Én addig szépen, csendben meghúzom magam. Nagyon jó érzés, hogy amikor a barátaiddal vagy. Sokat nevettek, bohóckodtok.....

-Srácok! Leszerveztem nektek egy kis gyakorló meccset.
-Kik ellen?
-A helyi csapat ellen, igaz, hogy felnőttek, de attól még sokat tanulhattok tőlük. Nem sokára ideérnek.- jött vissza az edző.
Ahogy kimondta ezeket a szavakat, betoppan 3 felnőtt.
-Ne haragudj Ukai, de a többieknek programjuk van. Csak mi tudtunk jönni.- mondja szomorkodva a fekete hajú.
-Nem baj, már az is remek, hogy ilyen késői szólás után is ráértek.-jelenti ki mosolyogva.
De amint észrevette, hogy az a három személy az ajtóban áll........
-Ejnye, srácok.....mutatkozzatok be. Azért mégsem állhattok itt, mint valami madárijesztő.- szólt végül a srácokra.
-Yusuke Takinoue.- mosolyog a szőkés barna hajú srác.
-Makoto Shimada.- jegyzi meg első fekete hajú
-Hidenori Uchizawa.- jelenik meg a második fekete hajú.
-Makoto és Hidenori is szélső ütők. Emellett Makoto a kezdő szerváló. Yusuke pedig középső block. Szóval....csapat beosztás.-kiabálja az edző.
A csapatok végül így néztek ki.
Az egyik csapatba kerültek: Makoto, Hidenori, Yusuke, Sugawara, Daichi, Asashi és Nishinoya.
A másik csapatba került: Hinata, Kageyama, Ennoshita, Tsukisima, Yamaguchi, Tanaka, Kinoshita és Narita.
Én a pálya szélén, a kispadon ültem, Kiyokoval és Yachival. Plusz ugye az edzővel és a sensei-el. Érdekes meccs lesz.
Elkezdődött a játék. Makoto nyit. Feldobja, nem olyan magasra és egy kicsit előre is. Végre hajtja a lebegő ugrásos szervát.
-Kíváncsi leszek, hogy mennyire jók a fiúk.- elmélkedik az edző.
-Ügyesek, bátrak és kitartóak.- mondom miközben a csapatot szemlélem.- Szerintem még kikapnak tőlük, de ez ilyenkor természetes, később már nem biztos, hogy kikapnának.
-Úgy gondolod?- nézett rám a sensei. Erre csak bólintottam.
-Hm...azon gondolkodom, hogy téged is beállítalak játszani, valamelyik posztra......mondjuk az elsős csapathoz. És mondjuk liberónak.
-Biztos?!- kérdeztem elképedve.- Egy menedzser a röplabda pályán.....-tünődtem.
-Természetesen! Hiszen ahogy hallottam egész jól kezeled a labdát.
-Rendben, de szigorúan csak a két szett után állok be, ha a helyieknek is megfelel.

Végül az eredmény 2:0 lett a helyiek javára. Az első szettet 25:19-re vitték, míg a másodikat 25:18-ra.
-Makoto! Tudtok maradni még egy két szettes meccs erejéig?- kérdezett rá az edző.
-Persze.
-Remek, Sky, állj be Ennoshita és Yamaguchi közé.
Én tettem amit mond. Szépen elhelyezkedtem középen.
-Szia Sky. Üdv a fedélzeten.- mosolygott Ennoshita. Remek kapitány lenne belőle, de szerintem nem csak én gondolom így.
-Milyen érzés?- kérdezte Yamaguchi.
-Fura és egy picit szokatlan.- sajnos fáj a szívem, hogy nem mondhatom el az igazságot, de remélem, ha egyszer fény derül erre az egész titkomra és vele együtt a múltamra, akkor ugyanúgy a barátaim maradnak. Sajnos már voltak kétszínű, alamuszi barátaim is.
-Semmi baj, hamar meg lehet szokni, hidd csak el.
-Ha te mondod Enno-san!
Ismét Makoto szervál. Megint egy lebegő, de ez most nem felfele ívelt, hanem lefele ívelt. Számomra kismiska ezt fogadni. De a látszatot fenn kell tartani. Jön a labda, ami úgy néz ki, hogy ki fog menni a pályáról.
-Kint!- jelenti ki a mellettem lévő két ember. A háló túl oldalán Makoto csak elmosolyodik. Nem sokáig mosolyogsz, teszek róla, hogy ne tartson sokáig az örömöd.
-Nincs kint.- jelentem ki magabiztosan.
A labda már majdnem elérte a fejem vonalát, amikor hirtelen "zuhanó" üzemmódba állt. A többiek arcára kiült a döbbenet. Szinte ide hallom, hogy a lélegzetük is elakad.
Viszont.....hála a jó reflexeimnek..(khm..ego)elbírtam kapni az éppen leesni készülő labdát.
Mindenki arcára, ha lehetséges, még nagyobb döbbenet ült ki. Eltudom képzelni, hogy vajon miért. Végül az eredmény 25:12 lett a mi javunkra.
-Sky! Ez valami döbbenetes volt.- jelent meg mellettem Enno-san.
-Köszi!
-Nem gondolod, hogy felhagyod a menedzseri posztot és inkább beállsz közénk röpizni?- kérdi Yamaguchi.
-Nem, köszönöm. Nekem megfelel a menedzseri szakma is. De azért köszi! Ha segíteni tudok, csak szóljatok.- mosolyogtam rájuk. Mire kaptam pár csillogó szemeket.
Imádom a srácokat, nagyon aranyosak.

Miután elpakoltunk, mindenki ment a saját dolgára.
Én is hazafele mentem amikor.......