Haikyuu

9.

Az angolterem előtt állok és nem tudom, hogy bemenjek. Bár ahogy hallom, a tanár éppen Hinatát szeretné feleltetni. Ajaj. Csak miatta, hogy megússza a hirtelen feleltetést.
Bekopogok és benyitok.
-Jó reggelt, ne haragudjon a késésért.
És közben angyalian mosolygok. Ezzel sajnos azt érem el, hogy az osztályom lány részre felsóhajt. Miért van olyan érzésem, mintha illetlen gondolatok lennének a fejükben? Mit sem törődve a lányok sóhajtozásaival, oda kocogtam Hinata mellé és leültem.
-Semmi baj, Sky, de legközelebb ne késs ennyit.- zárta rövidre az én témámat.- Szóval, Hinata, gyere, állj fel és felelünk.
Hinata kellemetlenül felállt, várta a kérdést.
-Hm....What is your favoritesport?- kérdi a tanár, miközben le sem veszi a szemét Hinatáról.
Szegény, teljesen lefagyott. Csak sóhajtottam egyet és egy kis cetlire felírtam a választ, majd odatoltam elé.
Hinata elolvasta és mosolyogva mondja a választ.
-Volleyball!!!
-Oké...akkor a következő kérdés.....-és még kérdezett párat Hinatától, akinek természetesen segítettem, mert mire jók a barátok.
Óra után éppen mennénk a következő terembe amikor......
-Szia! Hallom te vagy a csapatunk új menedzsere Kiyoko mellett.- mondja egy fejjel kisebb személy nekem.
-Igen én vagyok, amúgy Sky vagyok, Sky Nagisa.
-Én Chikara Ennoshita.
-Hm....te is szélső ütő vagy mint Tanaka.- gondolkodok hangosan.
-Igen, de ezeket te honnan tudod?- kérdezte meg kedvesen. Szeretem at ilyen embereket, akik kedvesek.
-Hát....jó emberismerő vagyok.
Ezzel sajnos abba kellett hagynunk a beszélgetést, mivel becsöngettek.
De úgy érzem, nagyon jó barátok leszünk mi ketten.
Gyorsan intettünk egymásnak és futottunk a saját óráinkra. Én speciálisan bioszra.
Unalom....jelen pillanatban csak ezt érzem.
Az óra végén a tanár feladja házinak a vörösvértesteket. Persze, pont a legnehezebb témát.....

Lassan vége lett a napnak, azaz a tanítási időszaknak. Most van edzése a röpi csapatnak.

Útközben összefutok Asashival.
-Szia! Megyek és megnézem az edzést! Jössz?- látom, hogy nagyon rágódik, hogy jöjjön-e vagy ne.
-Rendben.- végül csak beadja a derekát.
Annyira örültem, sikerült egyrészt rávennem az ászt és a liberót hogy menjenek vissza játszani, a másik pedig, hogy sikerült lelket és bátorságot csempésznem a szíveikbe.

A terem előtt Asahi mintha el bizonytalanodott volna.
-Gyere, nem lesz semmi gond! Nem harapják le a fejed.- egyre csak bíztattam, egészen addig amíg....
-Jó, bemegyek, de csak, ha te mész elöl.
Eleget téve a kérésnek elől mentem.
-Sziasztok!- mosolyogtam, mint mindig, ha a barátaimra nézek.
-Szia Sky! Van kedved játszani?- jött oda Noya.
-Hogyne! Amúgy nem hiányzik az ász?
Erre az egész ottlévő, összes ember lefagyott.
-De igen, hiányzik.- kezdi Daichi.
-Egyáltalán nem az ő hibája, hogy vesztettünk.-folytatja Suga.
-Bizony, nem, de mindig magát ostromolja...pedig ugyanúgy a mi hibánk is, nagyon hiányzik már.-jelenti ki Noya.
-Ennyire hiányzom?
Erre a hangra muszáj volt elmosolyodnom. A többiek inkább döbbenten néztek az ászukra. Én csak odaballagtam.
-Na, örülök, hogy rá szántad magad és bejöttél.
-Nélküled nem ment volna. Köszönöm.
-Ugyan már...-és ezzel elindultam a labdák felé. Kivettem egyet és azzal kezdtem el szórakázni.
-Srácok. Találtam egy remek edzőt.
Keishin Ukai a neve. Ő Ukai sensei unokája.
Hallottam már rengeteg embertől, hogy itt tanított, sőt.....én még vele jóban is vagyok....mondjuk soha se kérdeztem, hogy melyik suliban tanított röpit vagy hogy kinek is volt az edzője.
-Szervusztok.
-Ukai edző, bemutatom a három menedzsert. Kiyoko Shimizu harmadéves, Hitoka Yachi elsőéves és Sky Nagisa, szintén elsőéves.

Jaaa, elfelejtettem bemutatni, ő Ittetsu Tadeka, a fakultáció vezetője. Nagyon segítőkész. Csak nehéz leszervezni neki a meccseket.
-Remek. Üdv.
És szép lassan bemutatkozott mindenki. Akik engem nem ismertek, azok odajöttek hozzám és bemutatkoztak.
-Te Tsukki! Jó block vagy, vagy tévednék?- kérdeztem tőle a lehető legkomolyabban.
-Nem tudom, lehet.
-Majd kipróbáljuk.
Miközben visszasétáltam Sugáékhoz, útközben elcsíptemegy mondatot.
-Kine egy jó kis barátságos meccs, csak senki nem akar velünk.

Gondolok egyet és odamegyek az edzőhöz.
-Ukai edző, megpróbálhatom én is? Telefonálhatok egyet? Hátha találok egy olyan csapatot, aki szívesen játszik velünk.
-Egy próbát megér.

Én csak mosolygok. Gyorsan odarohanok a táskámhoz és kikapom a telefonom. Legörgetem a névjegyzéket, mire megtalálom  a keresett személyt.
Yasufumi Nekomata
Miután megtaláltam, kimegyek a teremből, hogy senki ne hallja, hogy kivel beszélek.
-Jó napot Yasu-san.
-Szervusz Sky! Jó rég hallottam a hangodat. Hogy vagy?
-Remekül! És te?
-Szintúgy.
-Yasu-san, lenne egy kérésem.
-Mondjad!
-Nem lehetne arról szó, hogy egy edzőmeccset játszanak a Karasuval......itt van Ukai sensei unokája, ő most a csapat edzője.
-Oooo, ez esetben, állunk rendelkezésre. Egy hét múlva  a mai napon jó lesz?
-Igen, tökéletes. A pontos időpontot meg majd mondom.
-Rendben.
-Lenne még valami!
-És pedig?
-A többieknek ne mondja, hogy beszélt velem. Had maradjon titok, mert ahogy ismerem a srácokat, biztos, hogy beszélni szerettek volna velem.
-Értettem, Sky. És igen, valóban így van.
-Mégegyszer köszönöm Yasu-san.
-Nincs mit, neked bármit.
Miután végeztem a telefonnal, mosolyogva mentem vissza a terembe.
-Na, sikerült?- kérdezte Tadeka sensei.
-Igen, egy hét múlva lesz egy edzőmeccs.
-Kik ellen?- kérdezte már az egész csapat.
-Ooo, biztos vagyok benne, hogy már hallottak róluk, meg játszottak is ellenünk.
-Sky, bökd ki, kik azok.
-Nem más, mint a Nekoma.
-Nekoma????? Te most csak szivatsz!- jelenti ki elképedve az edző.
-Nem, nem viccelek. Tényleg velük lesz edzőmeccs. Én a helyetekben felkészülnék. Erős csapat.
Ahogy elnézem a társaságot, azt veszem észre, hogy mindenkiből kiszállt a lélek és hogy egyhamar nem fog visszaszállni.
Én csak vállat rándítok és visszamegyek Sugáékhoz.
-Sziasztok!
-Te tényleg lerendeztél egy edzőmeccset a Nekomával?- kérdezte Daichi.
-Igen.

Pillantás a Nekomába, a telefon beszélgetés utánra.

Yasumufi Nekomata szemszöge

Rég hallottam már Sky hangját. Sokat köszönhetek neki.
-Kivel beszélt az előbb edző?- tette fel a kérdését Kuroo.
-Csak leszervesztem egy edzőmeccset a Karasu menedzserével.
-Karasu??- látom az arcán, hogy nagyon várja már azt az edzőmeccset. Teljesen fel van csigázva tőle...- Mikor lesz?
-Mához egy hétre.
-Remek. Akkor felkészítem a fiúkat.
-A vén szivar unokája az edzőjük.- teszem hozzá, csak úgy mellékesen.
Kuroo hátrafordult.
-Hm...érdekes edzés lesz.
És ezzel visszaindul a fiúkhoz. Kiváló kapitány. Büszke vagyok a csapatra.

Nem vagyok jó angolos, szóval csak hébe-hóba lesznek csak angol mondatok. Még csak most kezdtem el tanulni. Szóval ha baj van vele, előre is bocsánat.