Haikyuu

16.

Itt állok a kapunk előtt és.........jóóó, nem merek bemenni, mert mi van, ha anyu esetleg nem szereti a macskákat? Vagy a varjakat? Vagy a baglyokat?
Igen, elhoztam őket. Nem volt szívem otthagyni őket, hisz olyan kis védtelenek voltak.

.
.
.

Végülis a szüleim jól fogadták, plusz azt is, hogy kedden szinte az egész röpicsapat átjön. Mondtam, hogy nekem vannak a legjobb szüleim? Nem? Akkor most mondom.
.
.
.
.
Kedd van! Ami azt jelenti, hogy MA JÖNNEK ÁT A TÖBBIEK!!! Bocsi, bocsi.....nagyon izgulok, szerencsére a szüleim elvitték az állatokat orvoshoz. Ott pedig azt mondják, hogy csak vasárnap jöhetnek haza a kicsik. Azaz majdnem egy hét...

Na, de........
Vége a sulinak, pontosabban az első éveseknek. Kimentünk játszani az udvarra. Márcsak a másod éveseket és a harmad évesek közül Asahit várjuk.

-Hinata!
Csak annyit látok, hogy egy labda közeledik a kis vörös felé. Amilyen gyorsan csak tudok, futok felé, hogy fogadjam a labdát, mert ha nem, Hinatának lesz egy nagy puklija.
Szerencséje volt, majdnem eltalálja a labda. Kíváncsi vagyok hogy ki is lőtte ezt precíz labdát.
-Kösz Sky.
-ROHADJ MEG SKY!!!!!
Na igen, gondolhattam volna, hogy Kageyama volt az aki a labdát dobta.......ki hitte volna.
-Szervusz Tobio!- erre csak az illető morgott egyet.
Hajjj.....de nehéz velük az élet.....egyik morog, a másik ugrál.....a harmadik.....ő csak simán Tsukki. Yama-san pedig arany bogár.
Noya-sannal és Tanakával játszottunk egy olyat, hogy én adtam fel Tanakának, ő lecsapta Noyának, Noya pedig továbbította nekem. És így tovább.
Addig megkértem Enno-sant, hogy játszon egy kicsit Hinatáékkal.

Sugawara szemszöge

Végre, vége lett az utolsó óránknak. Asahi már nagyon készülődik. Persze, hisz most mennek át Skyhoz. Csak remélni tudom, hogy viselkedni fognak.
Ennek fényében oktattam ki szegényt. Daichi szinte a fejét fogva mosolygott.
-Suga, szerintem ennyi elég lesz, szegény Asahi már így is kikészült.
Erre a mondatra Asahi felé nézek, aki már tőlem vagy 5 lépéssel hátrébb állt.
-Na, nem bántalak Asahi..ezt te is tudod, én nem bántok senkit, csak ha nagyon muszáj...-mire Asahi csak bólogatott, majd intett és sietősen megindult a lépcső felé.
-Hajaj, mi lesz ott, ha mi nem vagyunk ott?-kérdeztem meg Daichit, aki közben szép komótosan elindult. Ám ekkor kisebb robaj rázta meg az épületet.

Külső szemszög

Sugawara és Daichi az ablakhoz rohantak, majd kinéztek, hogy mégis mi volt ez a zaj. Eléggé meglepődtek, amikor azt látták, hogy pár röplabda csapódott neki a kukáknak, majd onnan a falnak és vissza a kukáknak.
A harmadévesek egyszerre néztek Nishinoya irányába, ahol éppen az említett nevetgélt Tanakával, Hinatával és Tobioval.
Daichi majdnem felrobbant mérgében. Sugawara már majdnem kiordított az ablakon amikor két hangra lettek figyelmesek.
-Tobio, Noya, Tanaka, Hinata....mit csináltatok?- kérdezte szinkronban Sky és Ennoshita. Majd Sky felemelte Tobiot és Tanakát a vállára, majd szép lassan elindult velük. Ennoshita is ezt csinálta Hinatával és Noyával. Asahi, Tsukishima és Yamaguchi pedig mögöttük sétáltak.
-Nos......úgy látom, megoldották az ügyet.-jelentette ki Daichi, miután az a 12 személy halló távolságon kívül ért.
-Valóban. De milyen szinkronban szólaltak meg.....lehet lesz köztük valami?- nézett sunyin a párja felé Suga. Mire Daichi az előbb említett személyek után nézett........
-Ki tudja.......

Sky szemszög

Miután a vállára kaptam Tobiot és Tanakát, halál nyugodtan kisétáltam az utcára. Mire tisztes távolságba értünk (vagy 3 utcányival arrébb) letettem őket. Enno-san is így tett Shoyoval és Noya-val.
-Komolyan srácok, nem bírtátok volna ki, addig míg odaérünk?-kérdeztem rá, majd jelentősége teljesen a 2 másodévesre nézek. A háttérben Tsukki csak kuncogott.
-Bocs Sky, de Kageyama akarta, hogy fogadjam a szerváját....-kezdett bele a magyarázkodásba Tanaka, de én nem engedtem, hogy befejezze.
-Ezt majd otthon.

Az út tovább része csendesen telt, mellettem jött Enno-san, mögöttünk Shoyo és Tanaka, utánuk Tsukishima és Yagamuchi, utánuk Tobio és Noya, majd a sör legvégén Asahi -mivel ő már tudta hova kell menni-.

A házunkhoz érve megállok az ajtó előtt. Mármint a kertkapunk előtt.
-Sky, menjünk már.....-kezdett el nyafogni Hinata.
-Sho-chan, ne türelmetlenkedj....és hagyd abba a nyafogást. Különben is, már megjöttünk.- majd tettem egy lépést az ajtó fele.
-Heee????-zengte az egész csapat, kivéve Asahit.
Elengedtem egy halk kuncogást, majd kinyitottam a kertajtót.