Egy koleszablakból szemlélem a világot
Éjjel tizenegykor és sírok
Hát ilyet mégis ki látott?
Mit müvelek? Válaszoljatok kínok!
Gondolataim össze-vissza csapongnak
A démonok a fejemben laknak
Ettől érzem magam belül halottnak
Szóljatok már végre egy papnak
Ördögűzőt kéne hozzám hívni
Az önpusztító hajlam kísért
Ellene próbáltam harcot vívni
De meguntam már minden klisét
Ha tudnád, hogy épp rád gondolok
Érdekelne? Vagy tán te is akarod?
Csak remélem, hogy nem vagy konok
Egyszer talán engem ölel a karod
Ha tudnád, hogy titkon téged nézlek
Az iskolában a tömegben kereslek
Én is tudom hogy óriási vétek
De a te hibád is hogy szeretlek
Ha tudnád, hogy hányszor nézek rá
A telefonom képernyőjére
Mert reménykedem, hogy írtál
Lehetnél életem legfőbb része
Ha tudnád, hogy mit érzek
Az eléggé érdekes lenne
Mert én sem tudom csak félek
Hisz úgyis az őrületbe kergetne
Ha lehetnék a nő akiért szíved ég
Együtt boldogok lehetnénk
Egymásért bármit megtennénk
Ha tudnád, talán lehetnék...
