Varázsfüvektől ködös tekintet
Szerelmem tárgya régóta
Szívem téged bárhol felismer
Ha nem akarom is, gyorsabban ver
Napszemüveg mögül bámulsz
Elfelejtettél köszönni
De lelkem így is meglágyult
Pedig eddig jól ment,
Hogy ne gondoljak folyton rád
Elmúlt amikor volt reményem
Csak az emlék maradt ami fáj,
Hogy volt jövőnk egyszer
Nemsokára mindennek vége
Nem csak a beszélgetéseknek,
Nem is foglak látni téged
Szilánkos szívemben emlék,
Ez marad csak belőled
Szellemed a folyosókon jár
És itt hagysz engem letörve
Mint vihar után gyenge faág
Itt megy tovább az élet
Csak én kereslek a diákseregben
Könnyes szemmel téged
Ettől már előre félek
Nélküled megáll az élet
Tengek-lengek az aulában
Gyenge testben, gyengébb lélek
Mondhatom, szép jövőképek
Remények és szív temetése ez
A világfájdalom mellett
A szótárakban az én képem lesz
Már ha ennyir is érdemlek
Mély gödröt ástam neki
A beteg szívemnek, lelkemnek
Látom, érzem az utolsókat veri
Hadd nyugodjon végre
