Léptek kopognak az aszfalton
Visszhangzanak a nyomasztó,
Sötét, hajnali csendben
Hazudom, hogy minden rendben
A jelzőlámpák sárgán
Villognak, monotonon
Még alszik minden
A lelkem is pihen
Csak lépek unottan
A fájdalom, az érzelmek
Nem gyötörnek még
Tudják, belefáradtam rég
Kong a lelkem, olyan üres
Gyenge szél lebbenti a plakátot
Halk hang mit máskor elnyel
A város zaja és az autótenger
Só ízt érzek a számban
Észre se vettem, hogy könnyezem
Kezd fájni az üresség
Nem tudom, tűrjem még?
De megérkeztem, haza
A víz tükrözi a lámpafényt
Kék csempés, pár köbméter boldogság
Klór szagú, édes otthon vár
De nem tarthat örökké
Kimászom, felöltözöm
Kabátot, álarcol fel
S az embertömegben vegyülök el
Minden fájdalom felkelt a nappal
Elmúlt a csendes, megértő hajnal
