Menekülni a hétköznapok elől
Egy szál cigit elszívni egyedül
Közben nem csak a telefonom
A lelkem is lemerül
Rég elfeledett dalt hallgatok
A megszokott lejátszási lista helyett
Ez sem változtat a monoton sétán
Boldog várakozás a szokásos gondok felett
Minden táskát ledobnék
Az út közepén hagynám a gondokkal
Kiszaladnék a világból
Arcomon beteges mosollyal
Síneken futok, nem tudom merre
De meglátok egy kereszteződést
Ahol két sín összefut, ott látlak
Kapkodva lépek egyre előrébb
Aztán megállok, szinte topogok
Nem tudom mi legyen, félek
De te elindulsz felém és átölelsz
Miattad érzem újra, hogy élek
És együtt rohanunk tovább
A két sín eggyé vált, nézd
Ketten a végtelenbe vágyva
Minden olyan álomszerűen szép
Leégő cigaretta voltam
Te pedig a benzines öngyújtó
Én téged, te engem mentettél meg
Te vagy nekem a soha nem múló
Végre van mit várnom
Hétről, hétre, hogy lássalak
Olyankor eltűnik a világ
Ránk folynak a poszteres falak
Beszédes csendbe burkolózva
Nézek sötét szemedbe
Tudom, hogy te is ezt érzed
Ketten most lettünk egyek
