Hiányzol

24 2 0
                                    

Tavaszi napsütés
Elfohtott szorongás
Csak bámulok hülyén
Míg a magány koronáz

Boldogság ideje ez
A virágzó tavasz
Hinnéd, de nem
Egyedül maradsz

Szerelmedre vágyom
Tengerszín szemedet
Magam előtt látom
A gondolat nem ereszt

Csak erről tudok írni,
Hogy nem értelek
De akarom hinni,
Hogy érdekellek

Emlékszem az arcodra
Mikor láttál mással
A lelkemet mardosta
Annyira bántam

Akkor merült fel
Először bennem
Mi van ha ez jel?
Hogy veled kell lennem

De nem megy
Minden kusza
Félek, hogy elvesz
Tőlem egy hülye kurva

Hogy félhetek attól,
Hogy elveszítelek?
Mikor tény és való
Megtartottad szívedet

Pedig én az enyémet
Lábaid elé raktam
És csak reméltem
Nem fogsz taposni rajta

Érzem már késő
Nem figyeltél oda
És szívem vérző
Szilánkjait hordtad tova

És ha zsebedben
Megtalálsz egy darabot
Nem elveszted
Fél szóval megragasztod

De hiába, ha másnap
Újra letöröd
Lelkem fárad
Ápolod, aztán megölöd

Nem tudom meddig
Tart még ez a játék
De biztos, hogy megint
Felettem az árnyék

Egyszer rájössz majd
Nedek szóltak ezek
És mennyi bajt
Viseltek a szemek

Amik félve néztek rád
Amikben titkon tán
Te is elveszni vágytál
Amik lehet nem lesznek már...

FoszlányokWo Geschichten leben. Entdecke jetzt