Tavaszi napsütés
Elfohtott szorongás
Csak bámulok hülyén
Míg a magány koronáz
Boldogság ideje ez
A virágzó tavasz
Hinnéd, de nem
Egyedül maradsz
Szerelmedre vágyom
Tengerszín szemedet
Magam előtt látom
A gondolat nem ereszt
Csak erről tudok írni,
Hogy nem értelek
De akarom hinni,
Hogy érdekellek
Emlékszem az arcodra
Mikor láttál mással
A lelkemet mardosta
Annyira bántam
Akkor merült fel
Először bennem
Mi van ha ez jel?
Hogy veled kell lennem
De nem megy
Minden kusza
Félek, hogy elvesz
Tőlem egy hülye kurva
Hogy félhetek attól,
Hogy elveszítelek?
Mikor tény és való
Megtartottad szívedet
Pedig én az enyémet
Lábaid elé raktam
És csak reméltem
Nem fogsz taposni rajta
Érzem már késő
Nem figyeltél oda
És szívem vérző
Szilánkjait hordtad tova
És ha zsebedben
Megtalálsz egy darabot
Nem elveszted
Fél szóval megragasztod
De hiába, ha másnap
Újra letöröd
Lelkem fárad
Ápolod, aztán megölöd
Nem tudom meddig
Tart még ez a játék
De biztos, hogy megint
Felettem az árnyék
Egyszer rájössz majd
Nedek szóltak ezek
És mennyi bajt
Viseltek a szemek
Amik félve néztek rád
Amikben titkon tán
Te is elveszni vágytál
Amik lehet nem lesznek már...
