Miután erős....voltam (Grimmichi)

15

Délután kettőre érünk Karakura-ba. Nosztalgikus érzéseken kellene most gondolkoznom,de az egyetlen ami eszembe jut, az a félelem. A vonatról leszállva bizonytalanság fog el. Lehet nem kellene itt lennem...A fejemre húzom a sapkám, és a szám elé kötöm a sálam.

-Hol kéne vásárolnunk?-kérdez,majd felnevet-Hogy nézel ki? Olyan vagy mint valami manó! Ne takard el az arcod!-megállítom miközben próbálja letekerni rólam a kendőm.

-Fázom. Induljunk neki.

A boltban sokáig nézelődök. Apának egy új nyakkendő, Yuzunak egy szakácskönyv, Karinnak egy új focilabda. Egy kérdéses dolog maradt csak. Percek óta állok a polc előtt,és egy karkötőt nézek. Meg akarom venni Grimmjow-nak. Vajon tetszene neki? Vagy furcsának gondolná,és kinevetne?Egyszer élünk! Próba szerencse! És még sok ilyen középszerű marhaság.

A pultnál odacsempészem az eladónak,aki azonnal érti a helyzetet. A kabátzsebembe nyomom. 

-Egy pillanatra visszafutok jó?-Grimmjow az üzlet előtt hagy.Megvárom.

-Miért mentél vissza?

-Jah, ebédért!-felém bök egy csokival. Tipikus.-Elég sok időnk van még,sétálgathatnánk.

-Lehet inkább le kéne ülnünk valahol...-lefelé bámulok.

-Semmi gond sincs-szorosan megölel- Nem csinálunk semmit ami kényelmetlen lehet.

Néhány középiskolás lány kuncog mellettünk. A volt iskolám egyenruhája van rajtuk. 

-Grimmjow, tényleg mászkálhatnánk most hogy így belegondolok...

Megmutatok neki minden fontos helyszínt az eddigi életemből. A helyet ahol Chaddal barátságot kötöttünk,a volt iskolámat, és a folyó partját ahol elvesztettem Anyut. Miközben mesélek el-elcsuklik a hangom. Megszorítja a kezem.

-Sajnálom-hüppögök-Nem tudom miért ilyen nehéz ez most nekem. 

-Ugyan-a másik kezével az arcomat cirógatja- Nekem is furcsa ez. Hihetetlen mennyit változtunk. Vetélytársból szeretők. A francba is, néhány ember 1-2 tette ennyire felforgathatja a világot?

- Úgy tűnik.... 

Beugrottunk Urahara-hoz. 

-Régen láttam Kurosaki úr. Mintha egy kicsit máshogy nézne ki... Meg ne mondja, talán egy új nadrág?

-Vicces....-nem érzem jól magam. Grimmjow kabátjába kapaszkodom, ő azonnal veszi a jelzést.

-Nekünk dolgunk van, szóval itt is hagynánk.

-Ha gondolja aludhat nálunk.

-Köszönöm, de Ichigónál maradok.

-Oh, hát így állunk-a szája elé emeli a legyezőjét, én kislisszolok.

A kapu előtt várunk. Yuzu ahogy kinyitja a kaput, a nyakamba ugrik. Meglepetten tapasztalja, hogy nem bírom egyedül bevinni, ezért elenged.

-Itthon vagyok-motyogom . Mintha visszamentem volna az időben, Apa felém fut, és ledönt. Karin mintha semmi se történt volna kapcsolgatja a Tv-t, Yuzu jajong, Grimmjow meg értetlenül bámul.

-Üdv Grimmjow- ez az ölelés Apa megbékélésének jele. 

A szobában semmi sem változott. Üres,de azt hiszem az enyém. Még mindig.

-Grimmjow-felém fordul, én neki nyújtom az ajándékát - Ezt tőlem...-mielőtt befejezhetném hangos röhögésbe kezd.Kétségbeesek. Tudtam! Nem kellett volna.

-Baszki, teljesen félre értettelek a boltban-egy ugyanolyan karkötőt nyújt felém.

Egymás csuklóira kötjük, és csókolózunk. Már az ágyamon bújok hozzá, amikor az ajtóm nyílik. 

-Most azért örülök,hogy én jöttem fel szólni- dől Karin az ajtófélfának, meglepetésemben ellökném magam, de csak annyit érek el, hogy Grimmjow lassan lekászálódjon rólam- A helyetekben én azért visszafognám magam- suttogva folytatja- Yuzu elég nagy yaoi fan lett. Szerintem a barátnőivel már így is kibeszélték a szerelmi életeteket. Én nem ingerelném a ketrecbe zárt oroszlánt. Ja, és gyertek enni.

-Ichigo mi az a yaoi?

-SEMMI!!!!!!

Yuzu tökéletes háziasszony. Nagyon ügyes . Nem mintha ez új lenne. Ajándékozunk. A család ellát minket néhány hasznos eszközzel: egy új mobillal ( ha már egyet használtunk eddig ketten), és néhány pulóverrel. Én is átadom amit hoztam. Azonnal érzem, hogy valami nincs rendben. Apa örül, de a lányok furcsán néznek.

-Phu, régen fociztam már-látom, hogy erőlteted a mosolyt-Mostanában Tatsuki karate edzéseire járok, egész jól megy, majd egyszer lekísérhetnél.

-Bátyó, nagyon örülök a könyvnek! Ez az egyik kedvencem, és mindig a barátomnál hagyom a régebbit. Végre nem kell szaladgálnom érte- Yuzunak mióta van barátja......

Rángatózik a szám. Nem ismerem a húgaim.Nem vagyok más, mint egy kínos idegen. Tévedtem, már nem vagyok része az életüknek.

-Ichigo?-Grimmjow a vállamat simogatja, én elhúzódok. 

-Remegsz fiam....

-Sajnálom, már egy ideje nem gyújtottam rá... Felmegyek ...-utánam szólnak, de nem figyelek. Én naív!Hogy gondolhattam, hogy visszatérhetek. 

Az ágyon fekve bagózom. Grimmjow rámtör.

-Baszd meg, azért ne gyújtsd magadra az ágyat- a csikk kiesik a számból lyukat égetve a pólómba és a bőrömbe. Grimmjow lekapja rólam, és elnyomja az ágy támláján- Most mi bánt?

-Csak elfáradtam. Sűrű volt ez a nap....

-Ne kamuzz, most már megszokhattad volna, hogy ezt kiszúrom!

-Nem vagyok otthon.....

-Ne legyél hülye!Most is itt állnak a testvéreid az ajtód előtt...-igaza volt. A lányok bejönnek és hozzám bújnak. 

-Hülye Ichigo-Karin a vállamba boxol- Nem kéne mindentől pánikolnod .Ez mindig a te házad lesz egy részben, és mi mindig itthon fogunk várni. Csak újra kell ismerkednünk!

- Grimmjow, te is otthon vagy- Apa is feltűnik.Köszönöm...

A régi cuccaim közt rámolunk. Grimmjowra rájön kb minden második tárgytól a röhögőgörcs. Hallom, hogy lentről kiabálnak. Lesietek a lépcsőn.

-Kurosaki?-miért vagytok itt? Nem bírok maradni.

Nem váltok cipőt. A papucsomban futok a hólepte utcákon. Ezt már nem bírom ki, émelygek,és szédülök. Nem akarok találkozni a barátaimmal. El akarok tűnni . Mindegy, hogy egy folyóba, egy autó alá, vagy akár a Pokolba. Csak legyen messze innen.