Miután erős....voltam (Grimmichi)

1

   Egy korszak vége volt. Talán az egyetlené egész életemben. Mennyire ironikus, ha egy halálisten beszél fénykorról? Bár,lehet csak én érzem ennyire nevetségesnek.Mint mostanában mindent.

Néhány hónapja történt meg életem legnagyobb, és utolsó csatája. Máig nem tudom hogy győzhettem, de vége lett valahogy. A Lelkek világa újra épült, mindenhol  a béke uralkodik. Halálisteni feladataim megszűntek egyik pillanatról a másikra.Búcsút vettek tőlem?Nem. ahogy már megszokhattam veszélyesnek nyilvánítottak, és eltettek láb alól. 

Így vagyok itt. Mindenkitől eltávolodtam. Egyszerűen képtelen lettem arra ,hogy anélkül beszéljek velük, hogy ne éreznék mérhetetlen undort vagy idegességet. A barátaimat nem tudom úgy kezelni ahogy eddig, ők se képesek erre. Orihime szerelmet vallott . Tudtam már rengeteg ideje , azt is látom hogy milyen gyönyörű, de nem nekem. Vissza kellett utasítanom. A többiek nem fogták fel, hogy se ő se én nem tagadjuk meg a barátságot és az eddigi együtt töltött időt, eldobtak. Meggyűlöltek.Nem akarom újra felkeresni őket, nekik sem hagyom ezt. Karakura környékét is elhagytam.

A Fater szeretett volna egyetemre küldeni,de én ezt nem akartam.Nem várok semmit se ettől az élettől. Ocsmány módon viselkedtem vele,ennek meg is lett az eredménye,kidobott. Yuzu sírt, Karin megvert. Azóta minden héten meglátogat a 2 húgom, és próbálnak rábeszélni a hazatérésre. Apa nem haragszik rám, inkább sajnál,és úgy érzi elbukott.Akkor már ketten vagyunk.

A "hős" most egy éjjel-nappaliban dolgozik mint eladó, hogy az ocsmány garzonja lakbérét ki tudja fizetni. Apa ( már nem hívhatom Faternek,nem érdemlem meg ) ahogy tud pénzt küld,de azt hiszem ha tudná mikre költöm abbahagyná. Nagyon kevésszer tudok boldog lenni, és ahhoz is segítség kell. 

Nem figyelek az egészségemre,nem érzem szükségét .Nem bírok enni,ezért lefogytam kb feleakkorára mint amilyen voltam. Este nem bírok aludni, ezért kezdtem elbagózni. És el akarok mindent felejteni,ezért találtam rá a mindenféle italos üvegre.

Nem bírtam meghalni, féltem mi lesz akkor, ha újra találkoznom kell az eddigi "bajtársaimmal". Nem bírom ki fájdalom nélkül, magamat bántom, vagy mást kérek meg rá. Hiszen eddig megszokott volt az érzés, jelenleg hiányzik. Megmutatom az átlagembereknek,hogy milyen jóérzés győzni.Provokálom őket addig, amíg nem kezdünk el dulakodni. Hagyom, hogy ájulásig üssenek,rugdossanak. 

Éreztem lidérceket és halálisteneket egyaránt, de én nem változtam át. Már nincs ehhez jogom.Egyikhez se tartozom. Megtanultam elrejteni a lélekenergiám, így már senki se találhat meg.

Végre elsüllyedhetek.

***********************************************************************************************

9-ig tart a műszakom. Szerencsére nem sokan járnak ide, ezért általában elvagyok magamban. Kb a munkaidőm fele cigiszünet.A főnök állandóan itt van, a szomszédban lakik. Szerencsémre elég rendes velem, nem ítél el amikor több üveg alkohollal távozok, és rugalmas szabadnapok terén. A bérem is magas ahhoz képest, hogy általában semmi produktívat nem teszek az üzletért. 

- Kisherceg, szerencsétlen vevő már egy ideje várakozik, mi lenne ha fizethetne?- szól oda a góré.

Felhorkantok.Elbambultam egy kicsit, megesik.Nevet rajtam amióta kilövettem....hát, mindent az arcomon. Ez is egy módja az önkínzásnak. A külsőm eddig érdekelt,hagyom nőni a hajam, és néhány hosszú ujjú pólót cserélek magamon. Ha megdorgálnak hogy nagyon koszos vagyok,akkor kimosom  a cuccaim, de azt hiszem ennyi. 

-Elnézést, ennyi lesz?-nézek fel  a vásárlómra.

Meredten bámulunk egymásra.Nem bírom elkapni a tekintetem. Képzelődöm? Nem , ez a kék haj, ez nem más. De ember, nem az espada egyenruhájában van,lehet tényleg csak hallucináció. Nem értem,  valami baj van.

Meglepetten bámul,és a kezembe adja az apróját. Görcsösen vigyorgok, nem bírom visszatartani a feljövő röhögést. Egész testemben remegek , Grimmjow pénze a földön landol. Kiadom a gyomrom tartalmát,ami kb a tegnap esti ivászatomból megmaradt bor. Nem bírom támasztani magam, lerogyok. Közben a főnök, Genichi úr először a vevőmhöz,majd hozzám fut. 

-Bevettél valamit? Mi a franc....? Hey!!!- rázogat. Talán tényleg aggódik,pedig csak pánikolok. Bárcsak inkább begyógyszereztem volna magam.Ez most rosszabb. Félek.

Tudom,hogy el fogok ájulni.A bejárat felé pillantok ahol egy tengerkék üstököt látok tovatűnni.

Sötét.... Megint.....