Miután erős....voltam (Grimmichi)

18

-Bátyó, felhívtuk a főnököd, hogy nem tudsz egy ideig dolgozni menni,mert itt leszel. Azt mondta megérti, és ha visszamész, majd egyeztettek.

Nem érdekel.

-Ichigo, kérlek gyere ki a szobádból legalább enni-Yuzu tovább próbálkozik-Bemegyek jó?-minek kérdezed, ha már kinyitottad az ajtóm.

Fekszem,és a falat bámulom. Aludni már nem bírok többet, így maradt ez.

-Tegnap se ettél-hozzám bújik. Hagyom neki. Talán így azt hiszi, közelebb engedtem.

-Elmegyek cigit venni-bontom szét a húgom féltő ölelését.

Apa és Karin megkérdezik hova megyek. Velem akarnak jönni. Közömbösen közlöm, hogy mindjárt itt leszek. Hova máshova mennék....

Eltelt egy hét. Azóta nem is hallottam róla. 

Nem csak bagót veszek, valami töményt is. Ha most megiszom, otthon pont lesz elég időm a Wc-ig eljutni hányni. Azután talán újra elalszom. Álmomban van arra esélyem, hogy újra lássam. Ha fájdalmat okoz is, vagy ha újra az tárul a szemeim elé ahogy kisétál az életemből, nem baj. Addig olyan mintha lenne köze hozzám. 

A kapucnim mélyen az arcomba húzom. Nem akarok senkivel se találkozni. 

Kivágom a ház bejárati ajtaját. A lépcsőn felfelé tántorgok, mikor Apa utánam szól.

-Gyere enni Ichigo!

-Már ettem-hazudom.

Ahogy arra számítottam, a fürdőszobában azonnal kirobban belőlem a folyadék.A hideg csempén elterülök. Mennyivel jobb ebben a bódult állapotban létezni. A karjaimat húzogatom magam mellett, fejben repülök. Tényleg felemelkedek, de az Apa által történik . Betakargat a szobámban.

-Ichigo....-felé fordítom a fejem. Nyitott szájjal nézek rá. Sír . Nem akartam megint így látni. Anya megérdemelte a könnyeit, nekem ehhez nincs jogom.

-Ne sírj....-súgom.

-Miért-hörgi, méreg helyett a szomorúság érződik a hangjából-A fiamat ilyen állapotban kell látnom. Melyik apa ne sírna...

-Sajnálom...

-Pedig még csak nem is a te hibád...Senkit sem tudnék okolni, magamon kívül...Hagytam, hogy egy járhatatlan útra állítsanak, és mindent kiszipolyozzanak belőled ami az élethez kell.... 

-Inkább csak én voltam gyenge...-nevetésbe fullad ez a kijelentésem. Rázkódok,és veszettül röhögök. Apán látszik, hogy megijedt, a lányokért kiált. Én mégse bírom abbahagyni. Mert magamnak hazudok. Csak most vagyok ilyen szánalmasan puhány. Régen tényleg erős voltam. Annyira, hogy mindenkinek csak ideiglenesen kellettem. Mint egy fegyver. Csak most már nem bírnak újra tölteni.

Szép lassan lenyugszom. Mintha minden kitisztulna. Megértettem. Felesleges vagyok ezen a világon. Sürgősen tennem kell valamit. 

Éjszaka a fürdőszobába zárkózok. Megvágom magam többször, de eszembe jut hogy Yuzu kel fel legkorábban köztünk. Nem akarom, hogy ő találjon meg vérbe fagyva . Mást se akarok, hogy megtaláljon. Inkább bekötöm a kezem. Ezt itthon nem csinálhatom. 

Várnom kell. Legalább reggelig.