El gondolkodtatok már azon hogy mennyire szánalmasak vagytok?! És hogy minek vagytok ezen a világon ( itt most semmi suicide hajlam nincs) csak tényleg úgy komolyan mikor szinte lassan nincs ember körülötted akibe tudnál kapaszkodni.
Annyira fura így le írni a dolgokat hogy a barátaim is el olvassák és ez olyan nem tudom érzés és már sokszor nem akarok írni semmit mert tudom a reakciót rá a való világban, tudom hogy akkor mi lenne de én sem lehetek már nyitott könyv szerintem. Lassan mindent magamba folytok, mert mindenkinek meg vannak a saját problémái és nincs kedvem senkit sem fárasztani vele!
Le akarom írni a dolgokat de nem tudom, vagy tán nem merem... Valamiért mostanában több mindent magamban tartok és semmit sem mondok vagy tán csak nem látszik rajtam és mutatom a tutit a suliban a családban a barátoknak, de mikor itthon vagy és gondolkodsz... Akkor igazán elő jönnek a dolgok amiket el folytattál, és nem tudsz ellen állni csak hagyod hogy sírj és le sem szarod hogy holnap dolgozol mert miért?! Ez így legalább még könnyít egy kicsit egy ideig. Lehet.
Tudom hogy össze vissza minden szart írok de muszáj valamit vagy valahol írnom valamit mivel nem fogok senkit sem vele zaklatni így meg nyitott könyv az életem kis percei!
ESTÁS LEYENDO
DEPRESSION - it's "MY" only dream Part: II
Historia CortaPillanatok amiket át élünk. És az életem pillanatai a könyvben. Ami megtörténik velem, lehet az jó, rosz dolog az itt mind szerepelni fog. Mivel max 200 részes lehet ezért muszáj új könyvet írnom neki! #22 in Short Story
