2. fejezet

749 47 8
                                    

Yoongi pov

Miért büntet engem az Isten? Nem elég az, hogy egy ilyen beképzelt tuskó a mostoha testvérem, még az is kiderül, hogy összeköltözünk velük. Ennél rosszabb nem is lehetne. Aztán rájövök, hogy ennél csak rosszabb jöhet.

- Jungkook a te szobád Tae szobája mellet.- mondja majd a nappaliba sétál

- Ugye csak szivatsz? Az az én szobám!- megyek hozzá közelebb - Mond, hogy csak viccelsz?!

- Nem Yoongi, nem viccelek. Sajnálom, de Yun Seoval úgy döntöttünk, hogy jobb lenne ha megismernétek egymást.

- Bármit megteszek, csak had ne kelljen ezzel a majommal egy szobával osztoznom. - mondja Jungkook az éppen belépő anyjának

- Fiam, hol marad a tisztelet?! - szidja le őt Yun Seo - Jungkook, így legalább közelebb kerültök egymáshoz. Talán ha  megismeritek egymást jobban kijöttök majd- mosolyog fiára
Erre nem válaszolt csak rám nézet, láttam az arcán, hogy a háta közepére sem kíván, de ez kölcsönös.

Este úgy döntöttem, hogy átmegyek Namhoz és ott alszok nála. Végül is egyedül lakik. Telefonon már úgy is megbeszéltem vele és beleegyezett.
Átcseréltem a ruháimat valami kényelmesebbre ami egy szürke, szakadt farmer és egy fekete póló volt plusz még a bőrdzsekim. Éppen indultam volna ki az ajtón, mikor egy mély hang megszólalt.

- Hova mész?- suttogja Tae

- Namhoz. - nyitom ki az ajtót

- Yoongi te nem szoktad ilyen könnyen feladni. - jön közelebb

- Semmi kedvem ehhez, unom. - lépem átt a küszöböt - Namnál alszok. Szia - majd elindultam a legjobb barátomhoz
Amint odaértem, beengedett majd elkezdte a "kínzásomat". Annyi kérdést tett fel egyerre, hogy azt hittem, hog ez valami rendőrségi kihallgatás.

- Namjoon, menj el rendőrnek. - nevetem el magam a sok kérdése után

- Haha - mondja unott fejjel - Na de miért is akartál hozzám jönni? Ez nem jellemző rád. - gondolkodik el

- Olyan rég beszéltünk. Milyen a munkád?- terelem el a témát

- Yoongi.- néz rám olyan "Ne hazudj, ismerlek már" fejjel.

- Na jó, elmondom. Apa hozzáment Yun Seohoz. - kezdek bele

- Ismerem őt. Ugyan arra az egyetemre jártam mint ő. - mosolyog

- Na igen, de azt nem tudtam, hogy van egy fia. - mondom dühösen

- Ja igen, Jungkook. Kedves egy fiú. - mondja a közben bólogat a fejével

- Kedves? Te normális vagy? - nézek rá értetlenül - Egy beképzelt pöcs.

- Hasonlít valakire - mondja és közben olyan fejet vágy mintha gondolkodna

- Na és kire?

- Rád - neveti el magát

Ezután nem sokat beszéltünk. Elmentem lezuhanyozni és bementem a vendégszobába. Ledöltem az ágyra és a telefonom elkezdett csörögni. Ku akartam venni a zsebemből de eszembe jutott, hogy az asztalon hagytam mielött bementem zuhanyozni. Engem egy szóval lehetne jellezni, ami a LUSTA. Így hagytam had csörögjön, s hamar álomba is merültem.
Reggel kikeltem az ágyból és megnéztem, hogy mégis ki keresett este. Hát persze, hogy apáék. Nyolc nem fogadott hívás és három üzenet.

20:22
Apa: Hol a fenében vagy?

20:56
Tesóm: Yoongi, jó lenne ha haza jönnél, mert apa kivan akadva.

gyűlöllek és szeretlek | Yoonkook ✓Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon