gyűlöllek és szeretlek | Yoonkook ✓

6. fejezet

Yoongi pov

Amióta elköltöztem otthonról, Jinhez azóta nem beszéltem a családommal és ennek már két éve. Azóta az életem igen megváltozott. Leérettségiztem és már dolgozom is. Igaz, hogy egy kávézóban de az is valami.
Ma úgy döntöttem, hogy elmegyel hozzájuk mert ma van Taehyung szülinapja. Habár nem tudom, hogy mit fognak szólni, hogy csak úgy beállítok két éve után.
Idegesen állok az ajtó előtt. Nem is értrm miért, hiszen ők a családom. Tíz perc álldogálás után becsengettem. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó.

- Yoongi. - lepődött meg Tae - Hát te?

- Szia. - köszöntem - Csak boldog szülinapot akartam kívánni- mondtam és megöleltem

- Köszi - ölelt szorosabban - Gyere be.
Beljebb sétáltam és becsuktam az ajtót. Tudom, hogy itt laktam 18 évig de most mégis olyan volt mintha egy idegen lakásban lennék.
- Ülj már le. - Tae hangja zökkent ki, aki már a kanapén ült. Helyet foglaltam mellette.

- Mi újság?- törtem meg a csendet

- Hát... - lett hírtelen a hangja szomorú

- Mi történt míg nem voltam? - lettem ideges

- Leérettségiztem. - mosolygodott el, bár tudtam hogy nem igazi a mosolya

- Apáék?- kérdeztem

- Hát ők...elváltak

- Mikor?- lepődtem meg

- Olyan...fél éve - gondolkodik el

- Mi van Lisával és a babával?

- Hát már nem baba- neveti el magát - Másfél éves. Lisa meg... - hajtotta le a fejét- elhagyott és magával vitte a fiam

- Oh, sajnálom.- fogtam meg a vállát

- Ne sajnáld! - emeli fel hangját - Miután elmentél minden rosszra fordult. Apa alkoholista lett, Jungkook depressziós és öngyilkos akart lenni, "anya" meg korházba került. Lisa pont ezért hagyott el. Nem akarta, hogy a fiúnk egy ilyen családban nőjjön fel!- fakadt ki és egy könycsepp gördűlt le az arcán. Én csak kikerekedett szemekkel hallgattam amit mondott.

- Hol van Jungkook?

- Jungkook...- nem fejezte be mondatát, amitől én még idegesebb lettem

- Hol van?- kiáltottam rá

- Jungkook öngyilkos lett. - mondja elcsukló hangon

- Mi?- éreztem, hogy mindjárt sírni fogok

- Leugrott a második emeletről. - nézett rám, majd sírni kezdett

- Mikor?

- Két hónapja. - mondat, mire én átöleltem. Éreztem, hogy könnyeim szabad utat engednek maguknak. Eltoltam magamtől Taehyung.

- Mennem kell. - mondtam és kisétálltam az ajtón.
Az utcákat járva csakis Jungkookon járt az eszem. Ordítani tudnék a dühtől és fájdalomtól. Nem gondoltam volna, hogy Jungkook ezt fogja tenni.
Azalatt a két év alatt, míg Jinnél laktam, rájöttem hogy mit is érzek Jungkook iránt. Szeretem Őt, de már nem tudom neki elmondani, soha.
Az egész az én hibám. Olyan düh járta átt a testem, hogy nem tudtam magamban tartani. Kiabálni kezdtem az utcán. A kezemet a mellettem lévő falva ütögettem és sírtam. Sírtam, mert ha én nem vagyok akkor Jungkook még most is élne. Gyűlölöm magam. De nem lehetek öngyilkos, mert akik azok lesznek gyáva emberek. Persze ezzel nem azt mondom, hogy Jungkook gyáva volt. Nem, nem volt az, mert miattam tette. De egyszerűen így már nincs értelme élnem. Észre sem vettem, hogy a kezemből ömlik a vér és úgy tűnik eltört. Vettem magamnak a közeli boltba sört. Pár üveg után éreztem a hatását. Úgy döntöttem vissza megyek Taehoz. Dörömbőltem az ajtón, mire kinyitotta az ajtót.

- Yoongi, te részeg vagy? - néz rám álmos fejjel

- Taehyung- lépek be az ajtón

- Mit művelsz?- kérdezi
A kanapé felé sétálok és leülök rá. Taehyung közelebb sétált hozzám és ő a kanapé előtt lévő asztalta ült. - Yoongi, miért ittál?

- Taehyung- sírom el magam - Kérhlek... - nem tudom befejezni

- Itt aludhatsz, ha ezt akartad kérdezni. - teszi kezét combomra

- Ölj meg. - suttogtam

- Mi?- kérdez vissza

- Ölj meg!- kiabálok. Csak ezeket a szavakat ismételgetem. Ám hírtelen elsötétült minden.