3. fejezet

724 51 29
                                    

Yoongi pov

Kinyitom a szemem és mit látok, Jungkook fekszik mellettem. Mit képzel? Egy szép mozdulattal löktem rajta eggyet, így ő a földön kötött ki. Ezen én csak jót nevettem. Éppen raktam vissza a fejem a párnára, mikor hirtelen lökést éreztem és most már én is a földön voltam. Négykézláb álltam, felemeltem a fejem és egy ezer wattos mosolyú Jungkook nézett rám törökülésben ülve az ágyon.

- Ezt miért csináltad?- állok fel

- Amiért te is. - fekszik el az ágyon

- Hallod, takarodj már ki az ágyamból!- kiabákol- Menj a sajátodhoz- mutatok a másik irányban lévő...semmire?- Hol az ágy?

- Elvitték. - kel fel, majd az ajtó felé veszi az irányt - Azt mondák, míg jóba nem leszünk egy ágyban kell aludnunk. - és kiment

Én egyágyban ezzel a tahóval? Kezdem azt értezni, hogy apa ezt direkt csinálja azért amiért olyan durván viselkedtem az esküvőn. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor el sem megyek vagy legalábbis normásan viselkedek. Ki kell találnom valamit, hogy ne kelljen így élnem. Elköltöznék én szívesen de még nem vagyon 18. De azt már beszéltem Taeval, hogy ha betöltöm a 18-at akkor elköltözik velem. Huh, mi is lenne ha kettem laknánk...káosz. Nem is kell sokat várnom, egy hónap és 18 leszek és akkor húzunk innen el a francba.
Kimentem reggelizni, és mit látnak szemeim a kicsi ChimChim is itt van. De mit keres itt?

- Szia, Chim. Hát te? - ölelem átt

- Szia, Suga. Képzeld vissza költöztünk. - mondja mosolyogva

- Akkor megint osztálytátsak leszünk? - kérdezem mire bólint - Király- ölelem meg ismét. Már vagy kéz éve nem láttam őt.
Megreggelizünk, felöltöztünk és indultunk volna a suliba, de apa utánnunk szólt.

- Fiúk, nem várjátok meg Jungkookot?

- Nem- vágom rá, majd megyek ki az ajtón. Már a kapuban állok mikor észre veszem, hogy a többiek nincsenek melletem. Hátranézek és éppen Jungkookal beszélnek így fogom magam és egyedül indulok el a suliba. Nem akarok elkésni, mert még egy késés és kicsapnak és nem akarok utolsó félévben más suliba járni.
Jó formán egész nap egyedül voltam, mert az állítólagos barátaim folyton Jungkookkal voltak, én meg nem megyek oda ahhoz a gyökérhez. Ha velük akarnak barátkozni akkor legyen. Utolsó órám tesi. Talán ez a nap fénypontja, csak az a baj, hogy kép osztály mindíg össze van vonva. A 10. C és a 11. A, ahova én járok. Besétáltam az "öltözőbe" ami egy raktár, mivel nem volt már hely ahol tudtunk volna öltözni, így még év elején ide jöttünk és azóta itt öltözünk. Nem is olyan rossz, mert elférünk. Csak Tae és én szoktunk bent öltözni, de mivel Jimin is ide jár ő is, plusz Jungkook.
Jungkook elkezdett átöltözni és én megint a testét bámulom. Hirtelem Jimin hangja zökkent ki.

- Azért ne ilyen feltűnően. - nevet

- Mit? - kérdezem de még mindíg Jungkookot bámulom

- Ne ilyen feltűnően bámuld már- hajol közelebb hozzám - Míg nem voltam bemelegedtél, vagy mi?

- Nem. -vakarom meg kínosan a tarkóm

- Mi az Yoongi?- kérdezi Tae

- Semmi, csak...izé - dadogom

- Zavarban van- néz rá Jimin Taera

- Nem is!- durcizok be

- Csak akkor dadogsz, ha zavarban vagy- mondja Chim
Közben Jungkook már rég felöltözött, így nem tudtam nézni izmos hasát, kidolgozott vállait, azt az izmos lábát. Mi a...? Észnél vagyok én?
Úgy döntöttem, hogy nem tesizek. Szóltam a tanárnak, hogy rosszul vagyon. Semmi energiám nem volt ahhoz, hogy fussak. Végül is tíz kör után mindeki azt csinált amit akart, mármit vagy kosarazott vagy focizott. Jungkook a kosarat választotta és mit ne mondjak van hozzá érzéke. Talán még Taenél is jobban kosarazik. Mondjuk nála mindenki. Ő inkább fociban jó.
Olyan tíz perc volt még az órából, mikor kikéreckedtem, mert "rosszul" voltam. Igazából az volt, hogy végig Jungkookot bámultam és akadtak ott lent gondok. Bementem az öltözőbe, ahol a Wc is volt. Már keztem volna el könnyíteni magamon, mikor az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Próbáltam csendben maradni, több-kevesebb sikerrel. Mikor lépteket hallotam felhúztam nadrágom és vártam, hogy menjen el, de nem tette.

gyűlöllek és szeretlek | Yoonkook ✓Where stories live. Discover now