gyűlöllek és szeretlek | Yoonkook ✓

4. fejezet

Jungkook pov

Reggel, vagyis inkább hajnalban felébredtem, mert nagy zajt hallotam. Ránéztem a telefonomra, ami 4:12-őt mutatott. Ki az az igen hülye, hogy hajnali negyed ötkor dobálódik? Kimentem és a zaj irányába vettem az irányt, ami Yoongi szobája volt. Kicsit féltem, hogy be nyissak e, de végül megtettem. A szoba fel volt forgatva. Éppen az ágyat figyeltem, mikor hirtelen a fejemnek repült egy párna.

- Yoongi, menden oké?- veszem fel a földről a párnát - Yoongi!

- Nincs meg!- suttogja - Nincs meg. - csak ezt ismételgeti

- Mi? - kérdezem, s közben közelebb megyek hozzá

- A mappám, amibe a dalszövegeimet rakom. - mondja de még mindíg dobálódik össze-vissza

- Nálam van. - mondom, ekkor ő felém fordult és rám kiáltott

- Te elvetted a mappám? - kiabálja - Hogy képzelted, hogy az én cuccaimhoz hozzá nyúlsz? - megindult felém és az ajtónak lökött. Nekem persze eldurrant az agyam és elősször cselekedtem, mielött átgondoltam volna. Olyan erővel ütöttem arcon, hogy a földre esett. Oda mentem hozzá, hogy felsegítsem de ő ellökött magától, így én az ágynak estem.
Mire felemeltem a fejem ő már rég kint volt a szobából. Csak egy vérfolt maradt a szönyegen ami emlékeztetett arra ami az elöbb történt. Annyira fájt az oldalam, hogy nem tudtam felkelni, így közel egy órát ültem a földön. Mivel anya hétre megy dolgozni ezért tudtam, hogy hamarosan jönni fog. Mivel minden nap mielött elmegy dolgozni bejön és elköszön tőlünk. Olyan negyed hét lehetett, mikor az ajtó kinyílt de nem anya volt az, hanem Taehyung.

- Mi történt Jungkook?- kérdeti ilyedten - Jól vagy?

- Ami azt illeti nem. Nagyon fáj az oldalam és nem tudok felkelni. - mondom el a panaszom

- Várj csak, segítek. - azzal ledobta hátáról a táskáját és hozzám sietett Nagy nehezen felsegített az ágyra.
- Mi történt? - néz rám

- Semmi, csak...áh hagyjuk- legyintek egyett- Nem fontos

- Jungkook, nekem bármit elmondhatsz. Tényleg bármit - fogja meg a kezem

- Csak annyi volt, hogy leestem az ágyról és beütöttem az oldalam. - hadarom el

- Tényleg csak ennyi történt? - kérdezi s közben le nem veszi rólam a tekintetét, erre csak bólintottam - Na és Yoongi hol van?- néz körbe

- Nincd kint? - kérdezem, mire ő megrázza a fejét

- Nem volt itt?- néz rám újra - Nem itt aludt?

- De, csak kiment. - mondom, majd megpróbálok felállni több-kevesebb sikerrel.

- Mikor ment ki?

- Úgy...- gondolkodok el - fél ötkor

Kimentünk a konyhába, hogy hátha ott lesz de nem volt ott. Körbe jártuk az egész házat, ami anyáéknak fel is tűnt.
- Hát ti, mit kerestek?- kérdezi anya

- Mi csak a... - kezdem el

- Házi dogánkat. - vágja rá Tae - Tegnap este a konyhában csináltuk meg de itt felejtettük és most nincs meg. - mondja

- Tegnap este? - néz furcsán Tae apja- Tegnap nem is voltál itthon.

- Úgy érti, hogy én csináltam a konyhába de közbe elakadtam és skypon felhívtam így együtt fejeztünk be. - hazudom

- Ja így már értem. - bologat

- Yoongi hol van?- kérdezi anya

- Suliba - mondjuk egyszerre Taeval

- Hol? - néz ránk meglepődve a két szülő - Suliba? Yoongi?

- Igen, mert nulladik órája van - mondja Tae- tudjátok van az a felkészítő érettségi előtt - mondja, mire ők bólintanak

- Na és ti nem akartak készülődni? - kérdezi "apa" - Nem akarom, hogy elkéssetek. Közben anya elment dolgozni, mivel mindjárt hét óra.
Bementem készülődni ahogy Tae is, közben az "apa" is elment dolgozni. Olyan hamar eltelt az idő, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy az órá fél nyolcat mutat. Közben Tae szólt, hogy elmegy, mert még kaját is akar venni. Ha így folytatom el fogon késni. Gyorsan bepakoltam a táskámba és elindultam.
Nagy szerencsém volt, mert 7:58-ra beértem. Viszon Taenek nem volt ekkora mázlija. Éppen elötte csukták be a kaput, így ma sajnos vagy nem sajnos nem jöhetett be.
Első órám töri, ami jó mivel a tanár egész órán csak dumál és nekünk nem kell semmit sem csinálni. Elővettem a telefonom és írtam Taenak.

Kooki: Na mi az kizártak?😂

Tae: Fogd be. Am Yoongi van suliba?

Kooki: Passz. Miért?

Tae: Azért mert nincs itthon. Biztos h nem történt semmi reggel?

Kooki: Biztos

Tae: Pedig Yoongi nem olyan aki szó nélkül elmegy. Jungkook, biztos h nem volt semmi?

Kooki: Háát...

Tae: Mond már!!

Kooki: Összevesztünk és megütöttem.

Tae: Mit csináltál?😱😡

Kooki: Megütöttem, ő meg az ágynak lökött 😔

Tae: Ezt jól elbasztad!🙅

Kooki: Sajnálom 😞

Tae: Ne tőlem kérj bocsánatot

Suli után egyszerre Yoongit kezdtem el keresni csak az volt a baj, hogy nem tudtam hol is kezdjem. Sötétedésig kóvályogtam a városban, de hiába. Végül olyan fél nyolc körül elindultam hazafelé. Ám mikor mentem a járdán az árokban feküdt valaki. Közelebb mentem hozzá. Legugoltam mellé és a vállánál fogva megfordtottam, de amint megláttam az arcát megilyedtem.

- Yoongi- suttogom nevét s közben arcát csapkodom, hogy magához térjen. Éreztem rajt az alkohol szagát. Percekig szólongattam, ráztam, ütögettem de nem ébredt fel. Megnéztem a pulzusát, nagyon alacson. Szinte alig lélegzett. Elgondolkodtam ezen az egészen. Nem hagyhatom, hogy meghaljon. Szép lassan közelebb hajoltam arcához, befogtam orrát és ajkaimat az övéire hejeztem, majd próbáltam újraéleszteni. Hosszú percekig próbáltam. Már adtam volna fel mikor hirtelen kipattantak a szemei. Ilyen közelről még nem láttam. Most belegondolva nagyon szép a szeme.
Észre sem vettem, hogy ajkam még mindíg az övén van, de őszintén nem is zavart, sőt élveztem. Pár másodperc múlva ez az újjáélesztéd csókolózásba ment átt. Olyan hevesen csókoltuk egymást, hogy észre sem vettem, hogy Youngi arca vérzik. Amint megláttam elkaptam fejem és csak néztem ahogy a vér végigfolyik arcán, majd az állán a földre cseppen.

- Yoongi, ne haragudj. - néztem rá de elkapta fejét

- Hagyhjuhk - nyöszörgi s próbál felállni

- Had segítsek- nyújtom felé kezem de ő mit sem törődve azzal feláll, viszon nem valami stabilan. Mikor látom, hogy esne vissza az árokba, keze után nyúlok de nem tudom megtartani, így mind a ketten az árokban landoltunk.

- Minden oké?- ülök fel és közelebb hajolok hozzá, hogy megnézzem nincs e baja de ő egyre hátrább mászik

- Hagyhj- kiabálja
Mivel egyedül nem tudom haza cipelni fel hívtam Taehyungot. Mikor ide ért hozzánk értetlenül bámult minket. (Csak megemlíteném, hogy még mindíg az árokban ültünk.)

Végre haza értünk. Igaz, hogy már elmúlt éjfél, de sikerült haza hozni. Éppen vinnénk be a szobába mikor nyílik az ajtó és anya lép be rajta.

Úgy érzem, hogy ezt nem úszom meg szárazon.